A Grange Farmot először a késő vaskorban lakta egy gazdálkodó közösség, amely idővel a római korban a só- és kerámiagyártás fő központjává vált. Időszámításunk szerint a 4. századra egy új település körvonalazódott a területen, ahol egy „folyosós épületet", a római Nagy-Britanniában elterjedt faépületet építettek, amely
három részre oszlik: az egyik végét magas státuszú szálláshelyeknek szánták, középen kandallóval és a másik végén egy fémmegmunkálási területet alakítottak ki.
A régészek hatalmas mennyiségű ólomoxidot találtak, ami az ezüstkinyerés úgynevezett „kupoló" olvasztásos módszerének mellékterméke; a maga 15 kilogramm súlyával ez a legnagyobb mennyiség, amit valaha is felfedeztek a római kori Nagy-Britannia területén.
Ez a szakemberek szerint ipari méretű ezüstkitermelést jelent.
A helyszínen találtak egy római mauzóleumot is, amely egykor csaknem két emelet magasan állhatott, és amit sima vörös mozaikból készült mozaikkal burkoltak. Az emlékműben a régészek egy ólommal bélelt koporsóra bukkantak, amelyben egy középkorú, magas rangú nő maradványait találták. A sírt az 5. században megrongálták, de az emlékmű romos állapotban állt egészen a normann hódításig, amikor is a földet Odo bayeaux-i püspöknek, Hódító Vilmos féltestvérének adták.
Nagyon szokatlan ólommal bélelt koporsót találni egy mauzóleumban Nagy-Britanniában, így az épület és a végső nyughely is azt sugallja, hogy a nőre fontos emberként tekintett a közösség
– mondta Victoria Ridgeway, a Pre-Construct Archaeology & Monograph Editor igazgatója a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A vizsgálataink eredményei arra utal, hogy valószínűleg a helyi területen nőtt fel, bár nem zárhatjuk ki, hogy Dél- és Kelet-Anglia vagy akár Európa valamelyik részéről származott.
A lelőhelyen angolszász tevékenységre is van bizonyíték, bár települést vagy temetkezést a szakemberek nem találtak. A régészek ehelyett angolszász leletekre bukkantak, például egy skandináv stílusú tömör ezüstből készült, úgynevezett „nydam" stílusban öntött és aranyozott brossra, amely az időszámításunk szerint 5. század második feléből származik, valamint két lándzsahegyet.
Az eredményeket a Pre-Construct Archaeology tette közzé a „By the Medway Marsh" című kiadványában.