Jó eséllyel a több mint 21 millió példányban eladott, 65 éves pályafutást megért típusé a legnagyobb rajongótábor a világon. Nem véletlenül, hiszen az egykor megbízhatóságáról, egyszerűségéről híres Bogár nagyon sokáig volt az utcakép része, és máig a világ legnagyobb számban (generációváltás nélkül) eladott autótípusa. Ráadásul remekül lehet tuningolni, hálás alany mindenféle átalakításhoz.
Magyarországon hivatalosan is lehetett venni Bogarat, közülük több a mai napig rója az utakat. Sokat ugyan már átalakítottak, leültettek, sportkipufogóval tettek egyedivé, de azért sokat úgy megőriztek az utókornak, ahogy kijött a gyárból. Kovács Andrásnak (garage007.com) is éppen azért tetszett meg ez a narancssárga példány, mert amikor rábukkant egy vidéki kereskedés sarkában, kicsit patinásan, néhány kisebb rozsdafolttal, már messziről látszott rajta, hogy nem buherálták.
Eredeti szervizfüzete és garanciajegye is ott gubbasztott a kesztyűtartóban, ezek szerint pesti orvos tulajdonosa 1974. február 28-án vette át UG-s rendszámú autóját, amely az akkori legolcsóbb változat volt, az elsősorban német piacra gyártott, úgynevezett Sparkafer. Érdekes történet, hogy miképpen is jutottak belőlük Magyarországra. Eredetileg svéd megrendelésre készült egy nagyjából ezer darabos széria, de minőségi kifogások miatt az északiak nem vették át a kocsikat, így a Volkswagen kénytelen volt kevésbé finnyás vevőt keresni rájuk.
Mi azért jöttünk számításba, mert volt cserébe értékes „valutánk”: a Graboplast által gyártott kárpitanyaggal fizettünk értük. A hozzánk került autók UI-UG-UH-s rendszámokat kaptak, és
1974 év elejétől adták át őket szerencsés gazdáiknak.
E modell külső jellegzetességei a fekete lökhárítók, a spiáterből készített, szürke irányjelzőházak (ennél az autónál feketére festették), a díszítés nélküli gumiborítású külső küszöb, a jelvényt és díszlécet nélkülöző, fekete kilincses csomagtérfedél.
Az utastérben egyszerű fekete műbőr borítja az üléseket, a kétküllős volán is a lehető legegyszerűbb, a tetőkárit nem fut le az oszlopokra, ahogy az akkor kapható 1303-asnál. Apropó, 1303. Ez az 1973-tól készített típus, és elődje, az 1971-es modellévtől kapható 1302-es a torziós rudas, függőcsapszeges helyett gólyalábas (McPherson) első futóművet kapott, emiatt megváltozott az orr lemezburkolata. Az 1303-as jellegzetessége volt a panoráma szélvédő és a módosított, műanyag műszerfal. Ám ezekkel együtt a gyártás végéig elérhető volt régi futóműves, „kis szélvédős” variáns is.
Ilyen a főszereplőnk is, a szervizkönyv tanúsága szerint az első években alig futott néhány ezer kilométert, 1979-ben még csak 9810 km-nél járt a számláló, az utolsó feljegyzés pedig 1994-ből származik, akkor járt az autó a 15 ezres inspekción. Ennek tükrében
teljesen hihető a 74 ezres futásteljesítmény,
amit az órája mutat. András azért is örült a szerzeménynek, mert a néhány apró hibán kívül teljesen javítás és hibamentes volt az alváz, még a kritikus pont, az elrohadásra hajlamos akkumulátortartó lemez is épségben megmaradt.
Belül minden olyan, mint a gyárban volt, de kívülről egyszer már „átlocsolták” az eredeti narancs árnyalatú festékkel, igaz, szétszedve sosem volt.
Négyhengeres bokszerje szépen jár,
a Bogarasok által nem nagyon kedvelt, nehézkesen beállítható, bonyolult Solex 31 PICT-4 karburátor is hibátlanul adagolja a naftát az 1285 köbcentis, 44 lovas erőforrásnak. A Sparkafer motorjánál egyébként más vezérlést alkalmazott a gyár, mint a hasonszőrű 1300-asoknál, így aki utóbbiból ül át ebbe, meglepődve tapasztalhatja, hogy milyen dinamikus az autó, autópályán gond nélkül megfutja a 130-140 km/órás tempót.
A Bogár nem helykínálatáról híres, elöl és hátul is szűkös a kabin, az első utasok vállai össze is érnek. Még jó, hogy a kupolaszerű tető alatt van elég fejtér. A kormány holtjátéka sem kicsi, padlóból kinövő, egymás mellett szorosan álló pedálokat széles cipőben odafigyelve kell nyomkodni. Nagyon tetszett viszont, hogy igazán élvezetes vele nyugodtan, kényelmes tempóban poroszkálni, miközben kapcsolgatjuk a viszonylag precíz váltót és hallgatjuk a farban halkan duruzsoló léghűtéses motort.
Műszaki adatok - Volkswagen Sparkafer 1300 (1974)
Motor: négyhengeres, boxer elrendezésű, léghűtéses, hengerenként kétszelepes, könnyűfém benzinmotor, hátul hosszában beépítve. Solex karburátor. Hengerűrtartalom: 1285 cm3 Teljesítmény: 44 LE, 4100/perc fordulaton. Nyomaték: 85 Nm, 3000/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.Felfüggesztés: Elöl-hátul független, torziós rudas futómű. Elöl-hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer. Csigás-görgős kormánymű. Felépítmény: kétajtós, négyüléses, alvázas acélkarosszéria
Hosszúság x szélesség x magasság: 4080 x 1585 x 1500 mm Tengelytáv: 2400 mm. Tank: 42 l. Gumiméret: 165/80 R 15.
Vegyes fogyasztás: 7,5-8 l/ 100 km. Végsebesség: 126 km/h.