Mindenki másképp csinálja

Mondd meg milyen zenét hallgatsz - megmondom hogy indulsz házibuliba. A drumandbass-es csaja szoknyát nadrágra halmoz, a rokker nagyon hangos, és néha vécének nézi a lépcsőházat, a diszkós már délután öltözni kezd, a technóst viszont lehetetlen lebeszélni róla, hogy sztárdidzséket intézzen a panelházibuliba.

Sokmindenben hasonlít a diszkósra, főleg ami az előkészületeket és az erre fordított időt illeti. A technós is igényes, öltözködésére és hajviseletére egyaránt, ha buliba megy, akkor pedig kifejezetten küldetéstudata támad. Menőnek lenni többféleképpen is lehet. Menő a zene is, amit hallgat, már kora délután maximum hangerőn. Az ablakkeretek remegnek a durva basszustól, a szomszédok pedig ma nem is veszik a fáradtságot hogy szóljanak: talán ők is sejtik, hogy imádott lakótársuk ma éjjel valamelyik másik lakóközösséget boldogítja majd. A technós haverunk nem egyszerű eset. Mindegy, hogy nem ő a főszervező, saját kötelességének érzi tökéletes zenei felhozatalt teremteni a bulihoz.

Már hetekkel ezelőtt kezdődött a telefonálgatás, jobb érzésű barátai igyekezték először lebeszélni róla (később megakadályozni): de ő hajthatatlan maradt. Valami ütős dj kell! Ütős zenékkel, kemény ritmusokkal, profi hangcuccal. És szórólapot is nyomtathatnánk! Ilyen és ehhez hasonló dilemmák járnak a fejében tehát, és nem érti miért akadályozták a többiek egy igazán ütős kis buli összehozásában. Persze azért így is elmegy, de biztos ami biztos, magával viszi a discmanét is, benne kedvenc dj-je legújabb mixével. Hatalmas fülhallgatóval a fején lép ki az utcára, és ruganyos léptekkel, a teljes cédégyűjteményét tartalmazó cdtáskája által nyújtott biztonságérzettel, ujjaival a ritmust dobolva indul el a cél felé.