Mindenki másképp csinálja

Mondd meg milyen zenét hallgatsz - megmondom hogy indulsz házibuliba. A drumandbass-es csaja szoknyát nadrágra halmoz, a rokker nagyon hangos, és néha vécének nézi a lépcsőházat, a diszkós már délután öltözni kezd, a technóst viszont lehetetlen lebeszélni róla, hogy sztárdidzséket intézzen a panelházibuliba.

A rokker későn ébred, a suliba megint nem ment be, kicsit a feje is fáj, fülében zúgnak az előző éjszaka együttes próbáinak hangjai és ruháján érzi még a garázs dohos-füstös szagát is. Hajmosásra nem szakít most időt, és amúgyis sértődött picit: minek is csípné ki magát ennek a semmiheznemértő társaságnak a kedvéért, akik nem voltak hajlandóak megbízni vele, hogy a buliba szervezze Hobot és együttesét. Pedig biztosan jöttek volna, a múltkor a Szigeten csúcshaverok lettek, ittak is együtt (vagy csak egymás közelében? Mindegy.)

Minek annyira parázni a szomszédoktól? Milyen buli az amelyik halk? Ezek a kérdések zakatolnak agyában, de azért készülődik, azért nem hagyja ki, mindenki ott lesz, hát ő sem marad otthon anyuval. Minden napra jut egy együtteses póló, igaz, minden napra jut egy kedvenc együttes is. Kurt Cobain meghalt, a zenekara megszűnt, de ez apróság: azért csak éljen a Nirvana. Buliba megy, hát ünnepi befőttesgumit keres a konyhában, és legalább rendezetlen fürtjeit kordában tartja majd ezen az estén. A helyszín felé baktatva még beugrik valahová borért a fröccshöz, aztán ha a házigazda szerencsés csillagzat alatt született, kis dolga elvégzésével vár addig, míg a lakásba ér, ha nem, hát vécévé avanzsál a lépcsőház egy kis időre.