Rendező: Todd Haynes
Főszereplők: Ewan McGregor, Jonathan Rhys Meyers, Christian Bale
Természetesen, ha homoszexualitásról és filmekről van szó, akkor nem mehetünk el szó nélkül a "new queer cinema" vezéregyéniségének kikiáltott Todd Haynes mellett. '91-es Poison című filmje volt talán az első, amelyik elindította a "mozgalmat", amelyhez Gregg Arakit, John Cameron Mitchellt és társaikat szokás sorolni. Haynes eddig mindegyik filmjében foglalkozott a homoszexualitás témájával, habár nem meglepő módon elutasítja a "meleg rendező" címkét.
A Velvet Goldmine a hetvenes évek glamrock korszakát, ezt a flitteres, felszabadult, pszichedelikus, a nemi identitást lazán kezelő életérzést idézi fel. Rhys Meyers egy Bowie alteregójához, Ziggy Stardusthoz hasonló, feminin popsztárt alakít, McGregor pedig egy Iggy Popra emlékeztető kemény rockert. A biszexuális flamingó beleesik a drogos péniszhimbálóba, és évekig tartó orgiába kezdenek, amiben előbbi felesége sem jelent akadályt. Jóval később, amikor a popikon rég eltűnt a színről, egy fiatal újságíró (Bale) azt a feladatot kapja, hogy derítse ki, mi történt a sztárral. Ahogy Bale felgöngyölíti a szálakat, megtudjuk, hogy az ő szexualitásának alakulására is nagy hatással volt a két énekes. A mesés, magával ragadó filmnek igazából csak egy hibája van - de erről sem az alkotók tehetnek -, hogy remek soundtrackjében a mester engedélyének hiányában Bowie-számok nem szerepelnek.