Mások adják a végszót

Vasárnap este a Kinóban újra összejön az egykori Krétakör, hogy A Nibelung-lakópark című darabjukból készült film vetítését követően élőben adják elő a kimaradt jeleneteket, majd a kávézóban a capella koncerttel szórakoztassák azt a kisszámú szerencsés nézőt, aki befér a Kino előterébe. A Nibelung-lakópark mozi- és DVD-premierje alkalmából felhívtuk azokat az ex-Krétakörösöket*, akik benne voltak az előadásban, hogy meséljenek a filmváltozat forgatásáról, arról, hogy a Krétakör feloszlása óta mi minden történt velük és hogy mostanában mire pörögnek a leginkább.

Katona László

- Hogyan emlékszel vissza A Nibelung-lakópark forgatására, milyen élmény volt filmen is megcsinálni a darabot?

- Úgy emlékszem, hogy nagyon húzós három vagy négy nap volt, amikor reggeltől estig forgattunk. Nagyon sűrű volt.

- Hogy tetszik a film, milyen érzés most látni?

- Úgy érzem, teljesen más lett, mint a Feketeország-ról készült felvétel. Nagyon izgalmas, nem egy színház, amit felvettek, hanem egy nehezen meghatározható stílusú valami, mondjuk színházfilm. A Feketeország zárt térben játszódott, behatárolt kameramozgásokkal, itt a kamera kicsit kaotikusabban mozog. De igazából nem tudok véleményt alkotni, mert még nem láttam egyben.

- Mi az, ami nem került bele a filmbe és sajnálod, hogy kimaradt?

- Nagyon szerettem azt a jelenetet, amikor Hagenék ráengednek egy vírust a cég szerverére, és ott ülünk Nagy Zsolttal és próbáljuk kivédeni a vírust. Meg volt egy autós üldözés a Dankwartot játszó Somody Kálmán és Terhes Sanyi közt, amit Bánki Gergővel kommentáltunk. Ezek kimaradtak, amit sajnálok, de nyilván nem lehetett mindent felvenni.

- Saját megítélésed szerint szakmailag hogyan változott a helyzeted a Krétakör feloszlása óta?

- Sajnálom a Krétakör feloszlását és erről még mindig csak fájó szívvel tudok beszélni, de vannak a társulatnak olyan "nyúlványai", mint a Nibelung-film is. Sok emberrel együtt dolgozom azóta is, például Tasnádi-darabokban, folyamatos kontaktus van közöttünk. Úgy érzem, a Krétakör nem teljesen ért véget, és ezek az emberek fognak még együtt dolgozni, ha nem is úgy, mint régen. Jelentős változás, hogy szabadabb vagyok, mint voltam. Játszom több helyen, Láng Annamarival szerepelek a Vígszínház Hegedűs a háztetőn-jében, aminek márciusban lesz a bemutatója, játszom Temesváron, és a Trafóban február 25-én mutatjuk be a Jom & Terry variációk-at a Természetes Vészek Kollektívával.

- Mi a legnagyobb változás az életedben 2008 nyara, a Krétakör feloszlása óta?

- Az, hogy nincs a zenekar, mert nem tudunk időpontot egyeztetni. Nyilván nagy változás az is, hogy eddig egy csapathoz, egy körbe tartoztam, most pedig sokfelé tartozom. Ez jár némi hiányérzettel, amit sokféle tevékenységgel próbálok kompenzálni. Az erős kapocs hiányzik, de az emberekkel egyenként tartom a kapcsolatot.

- Mire pörögsz mostanában?

- Utazásra. A Krétakörrel rengeteget utaztunk, ami hiányzik, ezért mostanság rákaptam a magánutazásokra. Legutóbb Észtországban voltam.

- Miben láthatunk legközelebb?

- Az elmondottakon kívül a Kupidó és a Fédra Fitness megy tovább.

- Milyen - Krétakörös vagy más - darabra lennél a legkíváncsibb megfilmesített formában?

- A Siráj-ra nagyon. Egyszer Süsünek az az ötlete támadt, hogy csináljuk meg a darabból "kimaradt jeleneteket", például, hogy mi történt Nyinával a moszkvai két év alatt a harmadik és a negyedik felvonás közt. Ezt aztán nem valósítottuk meg, de ez is érdekes lenne. Vagy A jég, amiből szintén kimaradt sok minden.