Tíz magyar, akik naggyá tették Hollywoodot
A Legénylakás Oscar-díjas díszlete
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Ezek a magyar alkotók a tehetségükkel és a munkabírásukkal építették fel és tették naggyá Hollywoodot, ahová magukkal vitték a magyar kultúrát: a magyar színházi hagyományokat, az irodalmat és zenét is. Összeállításunkban tíz olyan híres magyar – stúdióalapítók, producerek, Oscar-díjas rendezők, operatőrök és díszlettervezők –, szerepel, akik Magyarországon születtek, majd Hollywoodba érkezve kitörölhetetlen nyomot hagytak az amerikai filmgyártáson.
Rózsa Miklós
Rózsa Miklós a 20. század egyik legjelentősebb, óriási hatású komponistája volt: nagyívű, mesterien hangszerelt, egzotikusan melodikus témáival jóformán utat mutatott a "klasszikus" hollywoodi muzsikának a negyvenes-ötvenes években. Sőt, a közel 100 filmzenét jegyző, 17 alkalommal Oscar-díjra jelölt, háromszor díjazott (Elbűvölve, Kettős élet, Ben Hur) Rózsa a Dél-kaliforniai Egyetem tanáraként képezte a hollywoodi filmzene ugyancsak kiemelkedő alakját, a nála 20 évvel fiatalabb, de épp az ő hatására komponistának álló Jerry Goldsmith-t (A majmok bolygója, Ómen, A nyolcadik utas: a Halál) is – így kezdtük a leghíresebb magyar filmes zeneszerzőt bemutató portrénkat, két évvel ezelőtt, Rózsa Miklós halálának 25. évfodulóján.
Az 1907. április 18-án Budapesten született Rózsa Miklós vegyészmérnöknek készült, Lipcsében járt egyetemre, de párhuzamosan zeneakadémiai tanulmányokat is folytatott. Két diplomájával Párizsba ment, majd 1935-ben Londonban egy táncegyüttes művészeti vezetőjeként dolgozott. 1936-ban itt írta első filmzenei partitúráját egy Korda-produkció, a Jacques Feyder rendezte A páncél nélküli lovag számára, négy évvel később pedig Hollywoodba ment, ahol a film egészéhez igazodó, a klasszikus és népzenei motívumokat is felmutató, de a modern szimfonikus zenei törekvésekből is táplálkozó, egyedi hangzású filmzenéivel hamar a legsikeresebb, és egyik legnagyobb hatású komponistává vált.
Első Oscar-díjas filmzenéjében, az Elbűvölve című 1945-ös Hitchcock-noirhoz írt muzsikájában például egyaránt érezhető Richard Strauss, Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics és Kodály Zoltán hatása, miközben az egész "programzene" jellegzetesen egyedi.
Ebben a filmzenében sikerrel alkalmazta Léon Theremin orosz fizikus 1919-es találmányát, a teremint, amelyet olyan noirokban is a sötét, háborgó emberi érzések kifejezésére használt, mint a Férfiszenvedély (1945, r.: Billy Wilder) vagy A vörös ház (1947, r: Delmer Daves).
A második Oscar-díját elhozó filmzenét a szintén magyar származású George Cukor rendezte Kettős élet-hez (1947) írta – ebben Rózsa úttörő módon ragadta meg a filmbéli, Othellót alakító színész főhős tudathasadását, amikor két, hangulatában teljesen eltérő (egy velencei és egy modern) témát komponált, amelyet aztán a cselekmény szerint váltogatott, ütköztetett.
De képes volt a cselekményhez igazított minimalizmusra: ennek egyik legszebb példája a John Huston rendezte Aszfaltdzsungel (1950), amelyhez csupán egy nyitányt és egy finálét írt, s azok is száraz, tárgyilagos módon (de mégis kellőképpen sejtelmesen) fejezik ki a gengszterek világának nyers, rideg és kíméletlen valóságát.
A zeneszerzői életművet mintegy összegző, utolsó Oscar-díját elhozó Ben Hur pedig némiképp annak bizonyítéka, mennyire nem tudott, nem akart Rózsa elszakadni magyar gyökereitől, s kibújni Kodály Zoltán és Bartók Béla hatása alól. A monumentális, közel háromórás zenemű három permutációban megismétlődő szerelmi témája például bátran kiegészíthetné egy Bartók-Kodály-koncerten a Magyar képek-et és a Galántai táncok-at, annak ellenére, hogy a filmhez Rózsa leginkábbb a római és zsidó zene megismerésében merült el.
A háromszoros Oscar-díjas Rózsa Miklóst összesen 17 alkalommal jelölték Oscar-díjra (utoljára 1962-ben, az El Cidért), az Alain Resnais rendezte Gondviselés muzsikájáért elnyerte a César-díjat. Pályafutásának egyik különlegessége, hogy Billy Wildert az általa többször is felkért Rózsa Miklós 1970-ben nem filmzene-szerzőként ihlette meg: az egyáltalán nem filmhez komponált Hegedűversenye annyira megtetszett a rendezőnek, hogy erre alapozta Sherlock Holmes magánélete című filmjét.
Zsigmond Vilmos
Az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos az International Cinematographers Guild (Operatőrök Nemzetközi Céhe) 2003-as felmérése szerint egyike nem csupán Hollywood, de az egyetemes filmtörténet tíz legbefolyásosabb operatőrének.
1930. június 16-án született, Szegeden, a képalkotás már kis korában foglalkoztatta, futballedző és kapus apja fényképezőgépével kezdett a fotózással ismerkedni, majd a mozi szerelmese lett, és 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Illés György és Badal János tanítványaként végzett operatőrként. Egy év múlva, néhány társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel – táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel – elhagyta Magyarországot. Ezek a felvételek bejárták a világsajtót, a két fiatal operatőrnek óriási szerepe volt abban, hogy a világ tudomást szerzett a budapesti eseményekről.
Az Egyesült Államokban telepedett le, de több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire sikerült kitűnnie tudásával az amerikai mezőnyből. Ám amikor az új rendezők generációja megjelent, hirtelen nagy igény mutatkozott Zsigmond Vilmos friss, európai, magyar, művészi szemléletére.
Első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt, majd Robert Altman teljes mértékben rábízta a McCabe & Mrs. Miller című, 1971-es westernjének képi megvalósítását. Az operatőr pedig fotós múltját felhasználva, laboratóriumi eljárással fakított ki felvételeket, hogy a régi filmek hangulatát idézze.
Ez a szemcsésség, a sötét tónusok és árnyékok erőteljes használata mindvégig operatőri kézjegye maradt. A hetvenes években olyan filmeket fotografált, mint a Gyilkos túra, a Madárijesztő, a szintén Altman-film A hosszú búcsú, Steven Spielberggel a Sugarlandi hajtóvadászat és a Harmadik típusú találkozások, amelyért elnyerte a legjobb operatőrnek járó Oscar-díjat, illetve A szarvasvadász, amelyért másodszor is Oscarra jelölték, és elnyerte érte az operatőri BAFTA-díjat.
Amikor átvette az Oscar-díjat, név szerint három embernek mondott köszönetet, egykori magyar tanárainak: osztályfőnőkének, Illés Györgynek, a később Franciaországban szintén világkarriert elért operatőr-tanárának, Badal Jánosnak és a kiváló fővilágosítónak, Bolykovszky Bélának.
Később is csupa kiváló filmen dolgozott, a teljesség igénye nélkül: A folyó (újabb Oscar-jelölés), Halál a hídon, Az eastwicki boszorkányok, Sztálin (Emmy-díj), Vágyak vonzásában, Menekülés az éjszakába, Bánk bán (Camerimage-díj a legjobb operafilmért, megosztva Káel Csaba rendezővel), A fekete Dália (negyedik Oscar-jelölése) vagy a Kasszandra álma.
Az amerikai operatőrök céhe (ASC) 1998-ban életműdíjat adott Zsigmond Vilmosnak – akinek három filmjét is (McCabe és Mrs. Miller, Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász) az 1950 és 1997 között készült legszebben fényképezett alkotások 50-es listájára választották az amerikai operatőrök. 2016-ban halt meg, kaliforniai otthonában.
Kovács László
Zsigmond Vilmos mellett a másik legnagyobb hollywoodi magyar operatőr – 1933. május 14-én született, Cecén. 10 éves korától fogva csak a mozi érdekelte, rossz tanulmányi eredménye ellenére, egyértelmű tehetsége miatt (igaz, csak harmadik próbálkozásra) felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1956 nyarán szerzett diplomát, Illés György tanítványaként.
Zsigmond Vilmossal együtt ő fotózta és filmezte az 1956-os forradalom eseményeit, majd először Ausztriába, végül Amerikába menekült, 1958-ban Zsigmond Vilmos hívására érkezett Hollywoodba.
Az igazi áttörést Dennis Hopper filmje, a Szelíd motorosok hozta meg számára 1969-ben, onnantól fogva – hasonlóan Zsigmond Vilmoshos – az újszerű felfogásban alkotó rendezők egyik kedvenc operatőre volt.
Az 1970-es években olyan nagy filmeket fotografált, mint az Az a hideg nap a parkban (r.: Robert Altman), Öt könnyű darab (Bob Rafelson), Alex Csodaországban (Paul Mazursky), Papírhold (Peter Bogdanovich), Sampon (Hal Ashby) vagy a New York, New York (Martin Scorsese).
Az 1980-as években ő volt az operatőre a Szellemirtók című fantasztikus vígjátéknak, és a Peter Bogdanovich rendezte Maszk című drámának, de a kilencvenes években is az egyik legfoglalkoztatottabb operatőr volt, olyan filmekkel, mint a Ruby Cairo, Tökéletes másolat, Álljon meg a nászmenet! vagy a Beépített szépség. 2007. július 22-én halt meg kaliforniai otthonában.
Andy Vajna
A hollywoodi producer, az etyeki Korda Filmstúdió társtulajdonosa, 2010-ig az InterCom Zrt. elnöke. 2011 januárjától 2019. január 20-án bekövetkezett haláláig a filmipar megújításáért felelős kormánybiztos 1944. augusztus 1-én született Budapesten, Vajna András György néven.
1956-ban a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével egyedül menekült el Magyarországról, szüleivel később Los Angelesben találtak ismét egymásra. A Kaliforniai Egyetemen tanult, de tanulmányait abbahagyva először a Távol-Keleten kezdett vállalkozásba, filmes parókákat készített (Gilda Fashion), majd mozik működtetésével és filmforgalmazással foglalkozott (Panasia Film).
1975-ben, a cannes-i filmfesztiválon ismerkedett meg későbbi üzlettársával, a libanoni Mario Kassarral, akivel egy évvel később megalapította a Carolco Pictures céget – négy év alatt ez lett a három, független filmforgalmazó vállalat egyike. Hamarosan a gyártásban is érdekeltté vált a vállalat.
Első filmjüket, a Roger Moore főszereplésével készült Szicíliai kereszt-et még nem finanszírozták, csak megvették a jogokat. Lépésről lépésre, de rohamtempóban mélyítették produceri tevékenységüket olyan filmekben, mint Az elcserélt gyermek (1980), Az amatőr (1981) vagy a John Huston rendezte, java részt Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe (1981), amelyben Vajna már együtt dolgozott Sylvester Stallonéval.
Andy Vajna első saját, önálló fejlesztésű és finanszírozású produkciója pedig hatalmas siker lett: ez volt a Rambo: Első vér 1982-ben,
a legnagyobb bevételű független film, ami addig Amerikában készült.
Ráadásul úgy, hogy Vajnán és Kassaron, valamint a rendező Ted Kotcheffen kívül senki nem hitt igazán benne. A David Morrell regényéből készült, az ugyancsak magyar származású Andrew Laszlo által fényképezett, Stallone főszereplésével forgatott poszt-Vietnam akciófilm
15 millió dollárból készült, és több mint 125 millió dolláros kasszasiker lett – Vajna és Kassar pedig rögtön a legfontosabb hollywoodi producerek közé került.
Olyannyira, hogy a következő film, a Rambo 2. finanszírozása sokáig példaértékűnek számított a szakmában: a film 30 millió dollárba került, de Vajnáék már előre eladták a forgalmazási jogokat 40-50 millió dollár értéken, vagyis a film már azelőtt nyereséges volt, hogy egyáltalán elkezdték volna forgatni. Végül az 1985-ben bemutatott folytatás több mint 300 millió dolláros bevételt hozott.
Ekkora siker mellett a filmre művészetként is tekintő Vajna olyan filmeket is felkarolhatott, mint az Alan Parker rendezte nagyszerű Angyalszív (1987), vagy a szintén Parkerrel készült, Magyarországon forgatott, Oscar-díjas (legjobb betétdal: Andrew Lloyd Webber és Tim Rice), öt akadémiai és öt Golden Globe-díjra jelölt, Madonna Arany Glóbuszát kiérdemlő Evita (1996), valamint a négy Oscarra nominált, kedvenc munkái között emlegetett Nixon (1995), Oliver Stone megrendítő életrajzi filmje, Anthony Hopkins félelmetes átalakulásával.
De ugyancsak Andy Vajna volt a producere az új-hollywoodi művész, Bob Rafelson rendezte A Hold hegyei (1990), Adrian Lyne hátborzongató misztikus thrillere, a Jákob lajtorjája (1990) vagy a berlini filmfesztivál fődíjával, az Arany Medvével kitüntetett, Costa-Gavras rendezte Music Box (1989) című filmeknek. Utóbbi, Joe Eszterhas forgatókönyvéből készült filmet részben Magyarországon forgatták, Jessica Lange-ot Oscar-díjra jelölték, rajta kívül egyébként Armin Mueller-Stahl és Törőcsik Mari is fontos szerepet játszott a filmben.
Mindeközben okosan tartotta meg az első átütő sikert hozó, általa is megreformált akciófilmes profilt, olyan filmekkel, mint a Magyarországon forgatott Vörös zsaru (Walter Hill, 1988), a Total Recall - Az emlékmás (a legismertebb holland rendező, Paul Verhoeven Philip K. Dick novellájából 1990-ben rendezett effekt-Oscarral kitüntetett látványos sci-fi akció), mindkettő Arnold Schwarzenegger főszereplésével, illetve az Air America (1990 - Mel Gibsonnal), a Dredd bíró (1995 - ismét Stallonéval) vagy A 13. harcos (1999 . Banderas-szal).
Sőt. Vajna a Rambo mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek legsikeresebb akciófilmes franchise-aiban is aktívan tevékenykedett. Az akkor épp nélküle működő Carolco gyártotta a Terminátor 2-t, így nem szerepel a stáblistán, de Arnold Schwarzenegger szerint Vajna így is komoly tanácsokkal segítette a film sorsát, később pedig producerként jegyezte a Terminátor 3. - A gépek lázadása (2003) és a Terminátor - Megváltás (2009) című filmeket. Illetve producere volt az akciófilmes szempontból szintén megkerülhetetlen Die Hard-széria harmadik részének, az óriási sikerű Die Hard - Az élet mindig drágá-nak (1995).
Szülőhazájáról amerikai producerként sem feledkezett meg. és nem csak az általa Magyarországra hozott forgatásokkal. Lucy Liu és Quentin Tarantino mellett producere volt például az 1956-os melbournei olimpiai játékok híres magyar-szovjet vizilabda meccsének emléket állító A szabadság vihara (2006) című dokumentumfilmnek, majd az ugyancsak a rangadó és az 56-os események köré szőtt Szabadság, szerelem című filmnek, és ő volt a producere az 1990 utáni magyar filmgyártás legnézettebb alkotásának, a magyar mozikban összesen 662 963 jegyeladással futott, Ray Cooney darabjából készült A miniszter félrelépnek (1997) is.
Utolsó nagyszabású hollywoodi filmje a Terminátor - Megváltás volt, két évvel később már, az Orbán-kormány megalakulása után a magyar film megújításával megbízott kormánybiztosként dolgozott, egészen elképesztő sikerrel: filmjei (például a Kincsem vagy A viszkis) sokszázezres nézőszámot értek el a magyar mozikban, az általa támogatott filmek egyebek mellett Oscar-díjat, Golden Globe-ot, BAFTÁ-t, cannes-i és berlini nagydíjakat nyertek.