Sokat ígértek Afrikának Davosban

Bill Gates és Tony Blair ígérte a legtöbb pénzt, Jacques Chirac pedig a legmeglepőbb javaslatot tette az afrikai szegénység enyhítése érdekében a davosi Világgazdasági Fórum első két napján. Közgazdászok az amerikai és az európai gazdasági növekedés miatt aggódtak.

A világgazdaság tavalyi jelentős bővülése, a fejlett országok alacsony inflációja és kamatszintje, valamint a növekvő vállalati profitok ellenére Európáért és az Egyesült Államkért aggódott a Világgazdasági Fórumon részt vevő közgazdászok jelentős része.

A fenntartható növekedést fenyegető veszélyek listája hosszú: idén az Egyesült Államok államháztartási hiánya eléri a 427 milliárd dollárt; az amerikai költekezés finanszírozásához napi 5 milliárdos külföldi tőkebefektetés szükséges; az amerikai fogyasztás példátlan méreteket öltött: a lakosságnak nincsenek megtakarításai, sőt sokan ismét elzálogosították házukat, hogy még többet vásárolhassanak. Problémát jelenthet ezen túl a világgazdaság számára a növekvő protekcionizmus és a defláció egyre nagyobb veszélye.

Az első erőpróba idén következik, amikor az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed emeli alapkamatát, melynek nyomán a kamatszint is emelkedik. Kérdéses, hogy az eladósodott fogyasztók erre hogy reagálnak, hogyan viselik a stresszt - mondta előadásában Stephen Roach, a Morgan Stanley befektetési bank borúlátásáról ismert vezető közgazdásza.

A politikusok nem a lényegi kérdésekről beszélnek - mondta előadásában Jacob Frenkel, az AIG biztosító alelnöke. Szerinte az amerikai deficit és az alacsony megtakarítási hajlam, valamint a mérséklet európai növekedés jelenti manapság a legnagyobb gazdasági problémát. Ehelyett a G7 csúcs résztvevői az árfolyamokról vitatkoznak - vélte.

Fred Bergsten, a washingtoni Világgazdasági Intézet vezetője szerint a legnagyobb veszély az, hogy a túlzott amerikai deficit miatt gyengülő dollár káoszt okozhat a világ devizapiacain.

Abban a fórum valamennyi résztvevője egyetértett, hogy Kína és India gazdasága töretlenül bővülni fog, és a világgazdaság növekedésének motorjává válik. Takatoshi Itot, a Tokiói Egyetem professzorát Kína növekedése az '50-es és '60-as évek japán gazdasági csodájára emlékezteti, amikor hazája gazdasága 20 éven keresztül 10 százalékkal bővült.