Jegeli politikai ambícióit Csányi

Csányi Sándor választása: nem indul el az OTP Bank elnök-vezérigazgatója a 2006-os parlamenti választásokon. Információink szerint néhány hónapos töprengés és tájékozódás után nyár végén döntött, végleg letesz arról, hogy valaha Magyarország miniszterelnöke legyen.

Forrásaink szerint végül több ok is közrejátszott abban, hogy a saját költség-haszon elemzése eredményeképpen Csányi Sándor végül úgy döntött: nem vág bele a harcba.

Egyrészt, mint az egyik nagy hazai cég vezetője fogalmazott: "még nincs igazi forradalmi helyzet". Szerinte az OTP-vezér úgy gondolta, hogy a jelenlegi politikai elit kaphat még egy esélyt arra, hogy 2006-ban, a választások után azonnal nekilásson a teendőknek. "Ha azonban kiderül, hogy a reformokat igazából nem akarják megcsinálni, mert az állami zsákmányolás fenntartásában jobban érdekeltek, akkor nyílt konfliktussá fajulhat a dolog 2007-2008-ban. Vannak jelek arra, hogy a reformok helyett inkább a privát szféra megcsapolásával pótolnák a pénzt. A Gyurcsány-féle bankadó vagy az Orbán által javasolt luxusprofit ebbe a vonalba illik."

Másrészt fontos szempont volt számára az is, hogy a kutatásokból kiderült: a harmadik erő megjelenése leginkább a Fidesztől venne el szavazatokat, "márpedig Orbánnal nem akart szembemenni", hiszen több évre visszatekintő "személyes, az üzletember-politikus viszonynál őszintébb jó viszonyt ápol a volt miniszterelnökkel, amiben ugyan voltak pauzák, de a kapcsolat baráti". Felmérte azt is, hogy a politikai szerepvállalásával "túl sok pozíciót nyitna, nem engedheti meg magának, hogy a két nagy politikai erő egyszerre forduljon vele szembe".

Ráadásul személyesen is negatív volt az egyenleg, több okból. Barátainak számos alkalommal panaszkodott, hogy jelenleg sem tud annyi időt tölteni öt gyerekével, mint amennyit szeretne, másrészt a vadászaton kívül is több időigényes hobbija van, amelyeknek szívesen hódol. Szeret külföldre utazni, olvasni, teniszezni, vitorlázni, kedd esténként régi barátaival focizni, és ez utóbbit "ha nincs vadászszezon vagy sérülés, akkor hétvégenként is űzné". "Szerencsés ember vagyok, mert sikerült pénzt keresnem, és tudom is mire költeni" - mondta egy közeli jó barátjának. Azért is szerencsésnek tartják, mert a nyilvánosság előtt is többször hangoztatott, a gyerekkorából magával hozott szenvedélye a mezőgazdaság iránt olyan erős, hogy "akkor se unatkozna, ha egyszer felállna az OTP elnök-vezérigazgatói székéből". Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy erre valójában sor kerülne-e, és ha igen, mikor, Csányi többeknek azt állította, hogy a Picket vezető európai húsipari céggé fejleszteni számára izgalmas feladat és kihívás. "Alighanem arra jutott, hogy ha izgalomra vágyik még, akkor ez jobb, mint miniszterelnökként dagonyázni" - mondta egyik forrásunk.

Ugyancsak hozzájárult a döntéshez, hogy "a dolgok előreszaladtak a forgatókönyvhöz képest", vagyis előbb jelentek meg nyilatkozatok, mint azt egy profin előkészített menetrend megkövetelte volna, más értékelések szerint "egyszerűen rossz tanácsokat kapott és mindent elrontottak, még mielőtt komolyan gondolhatta volna".

Álompolitikus

A politikában úgy tartják, hogy az a politikuskép, amely Csányi Sándor fejében élt, nem létezik. A barátai magának való, otthon ülő embernek írták le, aki nem mutatkozik sokat a nyilvánosság előtt, bár jelenlegi pozíciójában is állandóan mérlegelnie kell, hol kell feltétlenül megjelennie. Ezt azonban - mint egy jó ismerősének bevallotta - "nem mindig találja el. Gyurcsány könyvbemutatójára például azért ment el, mert az mégiscsak fontos, ha az ország miniszterelnöke hívja, de egyébként nem sokat törődik ilyen dolgokkal." Így nem meglepő, hogy nyilatkozataiban is arról beszélt, hogy miniszterelnökként ő csak dolgozna és semmi mással nem foglalkozna, mivel "nem szereti a rivaldafényt". Szűk körben is azt hangoztatta, nem sokat törődne a reprezentálással, arra kinevezne egy külön minisztert, ő pedig a strukturális reformok végrehajtásával foglalkozna, péntek délután pedig venné a kalapját és hazamenne a családjához. "Ez a politikai élet teljes félreértelmezése" - állították egybehangzóan politika közeli forrásaink. Ez a szemlélet ugyanis figyelmen kívül hagyja a politikai háttérmunka jelentőségét, ami érthető: a menedzsereket nem választják, hanem kinevezik, akik döntéseket hoznak, és utána azokat végrehajtják. A szakértő kormány máig élő mítosza a rendszerváltás idején keletkezett - tulajdonképpen a Németh-kormány működésének öröksége -, a rendszerváltó generáció fejében ez élesen szemben áll az egyébként a nyugat-európai parlamenti demokráciákra is jellemző, "semmi mást nem csináló, csak veszekedő" politikusokra jellemző képpel. Csakhogy az üzletemberek elfelejtik, hogy a döntések megszavazásához minimum kell egy erős párt, és a parlamentben ülő politikusok többsége leginkább a négy év múlva is megtartandó székére gondol. "Ha Csányi mint tulajdonos becsuk egy üzemet, nem találkozik másnap a munkanélkülivé váltak családjaival. Ha Csányi mint miniszterelnök keresztülver egy bérstopot, akkor minimum azok a képviselők találkoznak másnap az intézkedés érintettjeivel és hallgatják az anyázást, akik a parlamentben ezt megszavazták" - érvelt neki egy vezető magyar politikus.

A másik, amit a bankár még barátai szerint is félreért, hogy hogyan változik meg egy üzletember múltjának és vagyona eredetének megítélése, ha belép a politikai kűzdőtérre. Korábban is próbálkoztak üzletemberek ezzel - például Zwack Péter és Palotás János -, bár forrásaink szerint "egyikük sem jutott el odáig, hogy igazán komolyan vegyék őket", a jelenlegi kormány két milliárdosa - Gyurcsány Ferenc és Kóka János - azonban már megtapasztalhatta, hogy nincs kesztyűs kéz, ha az üzletből a politika rivaldafényébe kerül az ember. Ez még akkor is igaz Csányi Sándorra is - értettek egyet forrásaink -, ha bízik abban, hogy az elmúlt években kiépített kapcsolati hálója segítségével az ilyen típusú támadásokat sikerrel visszaveri.

Nevető harmadik

"Sok a politikus, de kevés az államférfi" - summázta egy másik vezető magyar politikus a tanulságot, aki szerint Csányi Sándor "surranópályán" akart miniszterelnök lenni. Erre utalt az is, hogy nemcsak a nagy nyilvánosság előtt tett olyan kijelentéseket: ha összeomlik a gazdaság, és rá van szükség, akkor jön, hanem szűk körben is utalt arra, ha a két nagy párt közösen felkérné - értsd: egy nagykoalíció létrejöttekor - komolyan elgondolkodna, és igent mondana. "Németországban is létrejött a nagykoalíció az ország rendbetétele érdekében, a két nagy, egymással rivalizáló párt mégse szaladt a Porsche vezérigazgatóját felkérni kancellárnak" - utalt egy vezető politikus az Angela Merkel kancellár vezette, a konzervatív és a szociáldemokrata párt kényszerszövetségére. Sokan hasonlítják össze Magyarországot a '80-as évek végének Írországával is, amikor minden gazdasági mutató (infláció, államadósság mértéke, költségvetési hiány) tragédiát sejtetett. A kormány és a legnagyobb szakszervezeti szövetség kiegyezésének következményeként azonban a problémák megoldódtak, a kilencvenes évek közepén már csak kelta tigrisként emlegetett országban hagyománnyá vált a konszenzusos tervezés. Az ír modellnél népszerűbb és gyakoribb Csányi Berlusconival való öszszevetése, akinek politikusi pályáját részben a politikai elit teljes kompromittálódása, egy földcsuszamlásszerű változás tette lehetővé. (Lásd Mutyifalva című írásunkat.) Az elemzők szerint nemcsak a politikából való kiábrándultság mértéke, hanem az olasz miniszterelnök jelentős médiabefolyása és üzletemberi múltja miatt is megáll a párhuzam Csányival. Épp ezért kérdés, hogy az ország leggazdagabbnak és politikai pozíció nélkül is egyik legbefolyásosabbnak tartott emberét miniszterelnökként hogyan lehetne kontrollálni, "és a leválthatósága is finoman szólva kérdéses". Kritikusai szerint Csányi az elmúlt évtizedben hitbizományt épített, és ez komoly veszélyeket hordozna, hiszen "nem nagyon lenne senki, aki ellent merne neki mondani". Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna a magyarországi parlamenti demokrácia politikai értelemben vett stabilitására nézve.

Azok az üzletemberek, akikkel beszélgettünk, komolyan gondolják, hogy pártot "gründolni" négy-öt hónap alatt lehet, és ez főleg pénzkérdés; a politikai szcénát megjárt alanyaink szerint ez azonban sokkal hosszabb folyamat, és nemcsak pénz, hanem hitelesség kérdése is. "Tudatos felkészülés, építkezés és koherens program kell, amihez nem elég a szakértőket megtalálni, annak össze is kell állnia" - mondta egy jogász forrásunk, aki részt vett a Védegylet nevű civil szervezet kampányában, amelyet Sólyom László köztársasági elnökké való megválasztásáért folytattak. Nemcsak az üzletemberek körében merült fel a gondolat, hogy szükség lenne egy hiteles harmadik erőre, hanem a civil szervezetek körében is. A Védegyletet azonban nemcsak a pénz hiánya tartotta vissza a politikába való belépés gondolatától, hanem főleg az, hogy úgy érezték: az embereknek elegük van a pártok acsarkodásából, egy új szereplő nagyon nehezen tudna hiteles lenni, "ehhez még nem érett meg vagy romlott el kellőképpen a helyzet, és most még az emberek jobban megnéznék az új, ismeretlen, gyanús társaságot". Abban az általunk megkérdezettek mindegyike egyetértett, hogy a 2010-es választásokig létrejöhet egy új politikai erő - de a nyilatkozók vérmérsékletétől függött, hogy ki milyen szcenáriót jósolt. A fejekben a teljes gazdasági összeomlástól kezdve, az olasz példából kiindulva, a kétpártrendszer korruptságának véget vető, Tangentopoli típusú teljes földcsuszamlásig sokféle forgatókönyv létezik a békés kétpárti kiegyezésig. Ami pedig Csányi Sándort illeti, úgy tudjuk: ő maga is úgy gondolja, lesz harmadik erő, de annak nem ő áll majd az élén.

Mong Attila - Vajda Éva