Ő a kulcs Orbán nagy álmához

2014.01.07. 09:33

Töröcskei István előbb vett egy picike üres bankot, abból megcsinálta a Széchenyi Bankot, amelyik most állítólag arról tárgyal, hogy átvegye az egyik legnagyobb piaci szereplőt, az osztrák Raiffeisen magyarországi lányát. Ambiciózus terv, amely állami tőkével akár meg is valósulhat.

„Töröcskei úr, zavarhatom egy percre? – Ne haragudjon, inkább visszahívom, épp tárgyalok.” A Raiffeisennel? – kellett volna még gyorsan megkérdeznem, mielőtt rövidre zártuk a beszélgetést a Széchenyi Bank alapító tulajdonosával, hiszen bankja a Magyar Hírlap szerint már ajánlatot is tett a Magyarországról kivonulást fontolgató Raiffeisen osztrák tulajdonosainak.

Hogy ez az értesülés nem teljesen légből kapott, arra már a Magyar Nemzetnek nyilatkozó bankár sejtelmes mondatai utalnak. „Miután folyamatban lévő ügyletekről a megállapodás aláírásáig nem szokás nyilatkozni”, nem erősítette meg, és nem is cáfolta a sajtóban keringő híreket Töröcskei István. Valami viszont ezek szerint folyamatban van, még ha az Origo megkeresésére a Raiffeisennél ennyire sem kommentálták az ügyet, Töröcskei visszahívása pedig végül elmaradt.

A felvetés, hogy a magyar bankszektor egyik legkisebb szereplője (20 milliárd körüli mérlegfőösszeggel) megveszi a hatodik legnagyobbat (2000 milliárd körüli mérlegfőösszeggel), első ránézésre irreális. Ha viszont jobban megnézzük, hogyan alakult és fejlődött a Széchenyi Bank, milyen karrier és kapcsolatok vannak Töröcskei István mögött, és milyen álmokat dédelget évek óta Orbán Viktor miniszterelnök a hazai bankpiaccal kapcsolatban, akkor már nem tűnik lehetetlennek.

Simicska Lajos barátja 2010-ben bankot vásárolt

Töröcskei István exbankár, ma az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója és Simicska Lajos barátja. A Fidesz talán legbefolyásosabbnak tartott háttéremberéhez fűződő viszonyáról Töröcskei az Origónak 2011 szeptemberében azt mondta, Simicskát a ’90-es évek eleje óta ismeri, „amikor a Fidesz még egészen kicsi párt volt, és inkább a liberális jelzővel, semmint a nemzetivel lehetett illetni”. „Azóta több krízishelyzeten keresztülmentünk együtt, és ez egyfajta biztosíték arra, hogy az embert nem vágják hátba. Mindig kiálltunk egymás mellett, és segítettük egymást, ez erősítette a barátságunkat, és azt a tudatot, hogy megbízhatunk egymásban” – írta le kettejük kapcsolatát Töröcskei.

Az ÁKK vezetője tehát jóban van Simicskával, Orbán Viktort nagyon jó, az egyik legképzettebb európai politikusnak tartja, akivel – nyilatkozataik alapján – minimum egy dologban biztosan egyetértenek: a külföldi bankok nem elsősorban a magyar vállalkozások és a magyar gazdaság érdekeit tartják szem előtt, ezért szükség van egy erősebb, magyar tulajdonú bankrendszerre.

Töröcskei István, a Széchenyi Bank főtulajdonosaFotó: Pályi Zsófia - Origo

A maga részéről Töröcskei ehhez igyekszik is hozzájárulni. 2010 márciusában – akkoriban már inkább jobboldali médiaportfóliójáról (Hír TV, Magyar Nemzet), semmint bankári múltjáról (Magyar Hitel Bank, vezér) ismert üzletemberként – megvett egy alvó kisbankot. Feleségével közös cége, a T&T Vagyonkezelő így az SPE Bank főtulajdonosa lett, amely bank akkor már egy éve működési engedélyt kapott, de szinte semmilyen tevékenységet nem végzett. Töröcskei életet lehelt a Széchenyi Bankra keresztelt portékába, vezérigazgatóként újra aktív bankárrá lett, és kezdettől fogva ambiciózus tervei voltak.

Ahogy az Origónak korábban mondta, az föl sem merült benne, hogy a Széchenyi Bank világméretű bank lehet, de biztos volt benne, hogy a válságban megroggyant nagy külföldi szereplők közül többen majd kivonulnak Magyarországról, a helyi szereplők, főleg a takarék- és a hitelszövetkezetek pedig átvehetik a külföldiek pozícióit. A Széchenyi Bank a hitelszövetkezetekkel alakított ki szoros együttműködést, Töröcskei ezen a bázison álmodta meg saját univerzális bankját, amelynek fő piaca hosszabb távon nem szűken Magyarországon, hanem a Kárpát-medencében volna.

2013-ban beengedte az államot

Az általában közvetlen, joviális és jó kedélyű Töröcskei egyéni elképzelései és Orbán Viktor legalább 50 százalékban magyar tulajdonú bankszektorról szőtt álmai egy irányba mutatnak, így abban már semmi meglepő nincs, hogy tavaly nyáron az állam beszállt a Széchenyi Bankba. Ekkor Töröcskei már az ÁKK vezetője volt, bekerült a Mol felügyelőbizottságába, továbbá ő lett a Mavir igazgatóságának elnöke, formális banki tisztségeiről pedig lemondott, de tulajdonosként továbbra is jelen van a Széchenyi Bankban. Az állami bevásárlás után a T&T többségi tulajdona megmaradt, az államé lett 49 százalék, aminek az Index értesülései szerint körülbelül 3 milliárd forint volt az ára. Ezzel párhuzamosan az állam egy másik kis magyar bankból, a Demján Sándor által létrehozott Gránit Bankból is kivásárolt 49 százalékot, ez a csomag 2,6 milliárd forintba került, de egyelőre nem világos, hogy milyen távlati célt szolgál.

Töröcskeinek mindeközben más banki érdekeltsége is lett, az azonban nem tűnik sikertörténetnek. Ő is tulajdonosa ugyanis a most éppen felügyeleti biztosok által irányított Körmend és Vidéke Takarékszövetkezetnek, amely állítólag túl gyorsan akart túl nagyra nőni, és ennek érdekében túlzott kockázatokat vállalt. A Napi.hu információi szerint a Magyar Nemzeti Bank vizsgálata zűrős dolgokat tárhat fel, és komoly megállapításokkal fog majd zárulni, de Töröcskei már jelezte, hogy a tulajdonosok mindent megtesznek a prudens működés helyreállítására.

Honnan lesz pénze a Raiffeisenre?

Úgy tűnik, ez az incidens egyelőre nem árnyékolja be a Raiffeisennel állítólag megkezdett tárgyalásokat, amelyeknek a sikere elsősorban azon múlhat, hogy van-e elég pénz a tranzakcióra. Hogy nagyjából mennyibe kerül egy Raiffeisen méretű magyarországi leánybank, azt ma senki nem tudhatja, de nagyon durva becsléseket megpróbáltunk beszerezni. Egy bank piaci értékét a saját tőkéjéből kiindulva szokás meghatározni, ez tavaly félévkor 105 milliárd forint volt a magyarországi Raiffeisennél. Országa és bankja válogatja, hogy végül egy bank ennek hányszorosáért tud elkelni: a szorzó felkúszhat a kétszeresig, de lehet csak 0,8-szoros is. Egy név nélkül nyilatkozó tőkepiaci elemző 80-90 milliárd forintos árat saccolt, mondván, ennyi pénzért valószínűleg már labdába rúghat az érdeklődő, ha a teljes magyar Raiffeisent akarja megvenni.

Nyilván lehet mazsolázgatni is, csak ilyenkor az érdekek eltérőek. Az eladó feltehetően a rossz hitelektől válna meg a legszívesebben, a vevőnek meg a jó ügyfelek kellenek, és munkálhatnak egyéb szempontok is. Például, amit a Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakértő vetett fel: ha a vevő nem venné meg jogilag a teljes bankot, csak átvenné az állományát, akkor megúszhatná a banki különadó fizetését a jövőben. Ennek az alapja ugyanis a 2009-es mérlegfőösszeg, amely a Széchenyi Banknál elhanyagolható (a Raiffeisennél viszont több mint 7 milliárd forint), és egy ilyen állományátvételnél nem is változna. Csak a 2014-es mérlegfőösszeg ugrana hatalmasat, de az nem növelné a vevő bankadó-terheit.

Hogy Töröcskei Istvánnak nincs 80-90 milliárdja a Raiffeisenre? Ez nem olyan nagy gond, az állam éppenséggel bármikor elő tud ennyit teremteni, ha nagyon akar. Vagy úgy, hogy egy jókora tőkeemeléssel felemeli a mostani 49 százalékos állami tulajdoni hányadot a Széchenyi Bankban, és utána tőkéből finanszírozza a vásárlást, vagy hitelt vesz fel rá. Az állami kiadások azonban itt még nem érnének véget, hiszen a Raiffeisen évek óta veszteségesen működik, és ezeket a veszteségeket időről időre pótolnia kell a tulajdonosnak. A válság óta öt lépcsőben eddig majdnem 140 milliárd forintot toltak a bankba az osztrákok, és még a tavalyi féléves mínusz is 26 milliárd forint volt. Hogy a veszteségek halmozása meddig tart, azt nehéz előre belőni, de mindaddig, amíg nem javulnak a Raiffeisen számai, a pénzt pumpálniuk kell a tulajdonosoknak – legyenek azok az osztrákok, vagy a Töröcskeivel szövetkező magyar állam.

A lehetséges vételárral kapcsolatban kedden délután a Napi.hu meghökkentő információval állt elő: a lap úgy értesült, a Széchenyi Bank 1 euróért (durván 300 forintért) venné meg a Raiffeisen magyar leányát.