Genetikai születésszabályozással fékeznék meg a kannibál hernyókat

A héjalepke hernyója

A hosszú ideje tartó csapás, ami kiváltotta, hogy a cégek születésszabályozással foglalkozzanak egy rovarfajta esetében, valamikor 2016-ban kezdődhetett, vagy talán valamivel még korábban. A kísérlet alanya pedig valószínűleg Dél-Amerikából származott, de érkezhetett Kínából is: egy kicsi, nem feltűnő pillangó hernyójáról van szó, amely viszont keményen megtámadja a kultúrnövényeket ma már világszerte. A Spodoptera frugiperdáról, azaz az őszi sereghernyóról van szó.

A kártevő azonban nem csak az Egyesült Államok déli részén számít őshonosnak, hanem Dél- és Közép-Amerikában is, egészen Argentínáig. A hernyói azonban az őshonos területeken kívül is, szinte a világ minden táján dézsmálják ma már a kukoricamezőket, sőt, a rizst, a búzát, a kölest, a cukornádat és a napraforgót is.

2016-ban az állatok eljutottak Afrikába, 2018-ban Ázsiába hurcolták őket, sőt, még Ausztráliában is felbukkantak.

„Szuperorganizmus" - mondja Georg Goergen, a közép-afrikai Benini Nemzetközi Trópusi Mezőgazdasági Intézet munkatársa. "2016 elején azonosítottuk az első példányokat Nigériából és São Tomé-ból" - emlékeztet a német rovarszakértő, aki elsőként nevezte meg Afrikában a rovarokat invazív - azaz az ökológiai egyensúly felborítására képes - fajként és riadót fújt. „Az őszi sereghernyó legfeljebb 16 hónapon belül szinte egész Afrikában elterjedt." Beninben nem volt olyan kukoricaföld, ahol a szakértő ne fedezte volna fel a kártevőt.

Sereghernyók támadták meg az értékes haszonnövényeket egy kenyai ültetvényen Forrás: AFP/Simon Maina

Úgy tűnik, hogy egyetlen növényvédő módszer sem képes megbirkózni önmagában a rovarokkal, amelyek évente akár négyszer is szaporodnak, nőstényenként akár 2000 tojással is.

A géntechnológiával módosított kukorica, amely Bt-proteint termel a rovarkártevők elpusztítására, és amelyet főleg az Egyesült Államokban és Brazíliában termesztenek, szintén nem immunvédett tartósan.

Az érintett országok körülményeitől függően a terméshibák akár az 50 százalékot is elérhetik, Kenyában 33 százalék körüli arány volt ez az arány 2016-ban.

A lepkefajta elveszi az afrikai és ázsiai kistermelők megélhetését.

A növényvédő szerek vagy a növény ellenállóképességének további fejlesztése helyett a Bayer most magát a kártevőt célozza meg. A német, leverkuseni székhelyű csoport genetikailag kívánja módosítani a pillangó szaporodását az Oxitec brit biotechnológiai céggel közösen.

Genetikai védelem

A megoldás az, hogy olyan hím lepkéket tenyésztenek laboratóriumi körülmények között, amelyek „önkorlátozó gént" hordoznak. Ez egy olyan mutáció, amely megakadályozza a nőstény utódok megszületését.

Ha ezek a hímek vadon élő nőstényekkel párosodnak, a gén megakadályozza azt, hogy az utódok kitörjenek a több ezer tojásból.

Ez csökkentheti az állatok számát, mellyel korlátok között tartható a növények károsodása.

"Az Oxitec stratégiákat dolgozott ki bizonyos típusú rovarok, de különösen azok ellen, amelyek betegségeket terjesztenek, mint például a szúnyogok" - mondja Matthias Berninger, a Bayer fenntarthatósági, tudományos és kommunikációs vezetője. Időközben azonban az oxfordi Luke Alphey zoológus által alapított vállalat továbbfejlesztette a technológiát a növényeket megtámadó rovarfajok szaporodásának visszafogására is. „Ez az első alkalom, hogy a Bayer részt vesz a kártevők genetikai módosítására irányuló projektben."

A befektetés összegéről a Bayer annyit árult el, hogy tízmillió eurós nagyságrendet képvisel.

A cél az, hogy még az idén teszteljék a technológiát Brazíliában az őszi sereghernyó ellen, a módszert ugyanis laboratóriumon kívül még nem mutatták be, és a szakértők is kételkednek abban, hogy a technológia képes erre nagyobb léptékben is. A kísérletnek ugyanakkor nem célja ezen kártevők kiirtása.

Az Oxitec-szel való együttműködés inkább a „populáció méretének ellenőrzéséről" szól - mondja Berninger, "egyfajta családtervezés az őszi sereghernyó számára". A cél a tömeges növekedés korlátozása és „a növények, különösen a kukorica védelme", valamint a betakarítás elérése növényvédőszerek használata nélkül.

Az őszi sereghernyó jelentős károkat okoz Afrikában, Ázsiában és Amerikában, ezért az eddigi sikertelen védekezési irányok helyett a génmódosítás irányába fordultak a kutatók (a kép illusztráció) Forrás: Pixabay

"Környezetbarát", mert elkerüli a növényvédőszereket

Ez egy "nagyszerű, környezetbarát módszer, amely más ellenintézkedésekkel is kombinálható" - mondja Goergen, hozzátéve: "ha ez működik majd." Számos aggály merül ugyanis fel a megoldással kapcsolatban.

Egyrészt biológiai szempontból: azoknak a nőstényeknek, akik az Oxitec típusú géntechnológiával módosított hímekkel párosodnak, lehetőség szerint nem szabad más hímekkel is párosodniuk.

A lepkék esetében azonban korántsem világos, hogy többször és más hímekkel is párosodnak-e, így a petesejtek egy része ismét nőstényeket tenyészthet, ha a kísérletben nem szereplő, vadon született hímek is voltak a szaporodást biztosító partnerek között.

Ezen kívül a hernyóknak van egy olyan tulajdonságuk, amely problémát okozhat az állatok nagyszabású laboratóriumi tenyésztésében, ami a módszer alapja:

hajlamosak ugyanis megenni egymást, ha túl sokan jönnek egyszerre a világra.

A benini kutatásokat folytató Goergen más, nem biológiai jellegű problémákat is lát.

Egy afrikai kisgazda mezőgazdasági termelőnek hektáronként átlagosan 2,70 dollárba (850 forintba) kerül a kártevőirtás.

Egy olyan géntechnológiai növényvédelmi módszerért, amely biztosan nem olcsó, ezért az államnak kellene fizetnie. Különösen akkor, amikor a laboratóriumi lepkéket újra és újra szét kell engedni, mert az igen mobilis állatok valószínűleg nagyon rövid idő alatt más, még kezeletlen régiókból származó állományokkal vegyülnek.

További kutatásokra van szükség

A géntechnológia alkalmazása, amely különösen sok kistermelő egzisztenciáját érintené, nem is használható automatikusan, legalábbis Afrikában, ahol jelenleg csak négy ország engedélyezi a géntechnológiával módosított növények használatát.

Berninger nem tudja megmondani, milyen gyakran kell a génmódosított rovarokat elengedni, milyen mennyiségben és mibe kerül ez végül a gazdának vagy a mezőgazdasági régiónak, „mert még nem is tudjuk". Ezeknek a kérdéseknek a nagy részét, beleértve a Goergen által felvetett kérdéseket is, először a technológia tesztjeiben kell tisztázni.

Brazília a megfelelő hely erre, mert ott nagyon megbízható eredményeket tudunk nagyon gyorsan elérni."

Utána el lehetne gondolkodni azon, hogy felhasználják-e az eredményeket ott, ahol jelenleg a legnagyobb kárt okozzák, különösen Afrika szubszaharai - vagyis a Szaharától délre eső - részén, de akár Ázsia egyes térségeiben is.

Majd - mutat rá Goergen -, meg kellene változtatni az őszi sereghernyó férgének az adott régióban előforduló helyi törzseit. Például Afrikában csak az a fajta kártevő van jelen, amely elsősorban a kukoricát dézsmálja, az a törzs azonban nincs, amely elsősorban például a rizst vagy a lucernát károsítja.

Már vannak különbségek a törzsek között azokban a nemi vonzalmakban, amelyekkel a hím és a nőstény egyedek egymásra találnak. A párzás alatti viselkedés, amely a hímek csábítására is szolgál, szintén eltérő. Ez azt jelenti, hogy a brazíliai eredmények csak korlátozott mértékben alkalmazhatók az Afrikában elterjedt kártevők elleni küzdelem során.

Forrás: Tagesspiegel.de