Két hét alatt digitális kifizető rendszert alkotott a világ egyik legszegényebb országa

Habár Togó Afrika egyik legkisebb és a világ egyik legszegényebb országa,
exportágazata, amely olyan mezőgazdasági termékeken alapul, mint a kávé, a kakaóbab és a földimogyoró, mégis rendkívüli.
Az országban állandó problémát jelent az elektromos áram hiánya, mivel szükségleteinek csupán harmadát képes megtermelni, a többit Ghánából és Nigériából származó importból fedezi. A legfontosabb togói exportáruk alacsony piaci árai, valamint az 1990-es évek és a 2000-es évek elejének ingatag politikai helyzete azonban negatívan hatott a gazdaságra. Mindezek ellenére Togó mégis regionális kereskedelmi központként szolgál.
2020 tavaszán Togót is elérte a koronavírus-járvány, és az ország bezárkózott. Ennek hatására egyebek mellett az alapvető élelmiszerek árai meredeken emelkedni kezdtek, a falusi iskolák bezártak, az itt dolgozók (csatlakozva a munkanélkülivé válók egyre népesebb táborához) hirtelen elvesztették fő bevételi forrásukat. Ráadásul ekkor
kegyetlen szárazság sújtotta az országot, csapadék szinte alig esett – ez pedig drasztikusan érintette a mezőgazdaságot.
A togói kormány az egyre inkább eluralkodó gazdasági válság kezelésére hosszas egyeztetések után végül jóváhagyta és bevezette a Novissi nevű programot, amely öt hónapon át fix havi támogatási összeget nyújt a rászorulóknak, az első kifizetés pedig az erről szóló értesítés kézhezvételét követően azonnal elérhetővé válik a mobiltelefonon keresztül.
"Ha nincs semmid, és aztán valaki ad neked egy keveset" – nyilatkozta egy falusi lakos - "hálásnak kell lenned azért a kevésért is, amit kapsz."
A világjárvány már eddig is több millió ember életét oltotta ki a Földön, és több mint 100 millió embert taszított a mélyszegénységbe. Emellett
új rekordot döntött a szociális segélyre fordított kormányzati kiadások mértéke is,
amelyek nagy részét készpénzben fizették ki. A Világbank összesítése szerint 186 ország összesen 1,25 ezer milliárd dollárt küldött közvetlenül az állampolgárainak. Világszerte minden hatodik emberből körülbelül egy részesült ilyen segélyben.
A gazdagabb országok az adóadatokra és a munkanélküliek nyilvántartására támaszkodva tudták azonosítani a rászorulókat, és lehetőségeiknek köszönhetően bőkezűbb juttatásokat tudtak nyújtani számukra. A Cares Act részeként az Egyesült Államok által nyújtott ösztönző kifizetések első köre abszolút értékben a legnagyobb ilyen jellegű kifizetés volt, a Népszámlálási Hivatal szerint ezzel közel 12 millió ember menekült meg a mélyszegénység rémétől.
A digitális technológiák egyre szélesebb körével felvértezve azonban a szegényebb országok képesek lettek olyan kifizetési rendszereket létrehozni, amelyek segítségével leküzdhették az akadályokat,
és ezáltal bizonyos szempontból felülmúlhatták a gazdagabb országokat.
A mintegy 8 millió lakosú Togóban, ahol az átlagjövedelem napi 2 dollár alatt van, a kormánynak kevesebb mint két hét alatt sikerült megterveznie és elindítania egy teljesen digitális programot, amely a felnőtt lakosság mintegy negyedének biztosít havi „jövedelmet" (habár csak korlátozott ideig). Rászorulónak – és így a támogatásra jogosultnak – minősül az, akinek nincs adó- vagy bérszámfejtési nyilvántartása és feliratkozik erre a lehetőségre. A fizetés - a pozitív döntést követően - személyes kontaktus nélkül történik.
Anit Mukherjee, a Center for Global Development (Globális Fejlesztési Központ) politikai munkatársa szerint "az amerikai program ehhez képest őskövület."
A Novissi, ami a helyi Ewe nyelven "szolidaritást" jelent, Cina Lawson ötlete, aki a Digitális Gazdasági és Átalakítási Minisztériumot vezeti. A koronavírus-járvány miatt elrendelt bezárkózás és kijárási tilalom nagyon megkeserítette az állampolgárok életét, rengetegen veszítették el megélhetésüket.
A kormány először segítségképpen elengedte az áram- és vízdíjakat,
és a kabinet több tagja az ingyenes élelmiszerosztást szorgalmazta. Lawson és Shegun Bakari, az elnök közeli tanácsadója azonban inkább pénzzel akarta kisegíteni a bajba jutottakat, amit digitális úton hajtottak volna végre, így a fertőzés továbbadása is kiküszöbölhetővé válhatott. Togóban korábban is folytak pénzátutalási programok, de ezek kis léptékűek voltak, és jellemzően a háztartások egyenkénti regisztrációját igényelte, a fizikai pénzt pedig személyesen adták át. A kabinet számos tagja ellenezte azonban a mobiltechnológia alkalmazását, azzal érvelve, hogy a vidéki területeken sokan nem jutnak hozzá telefonhoz vagy személyi igazolványhoz, és még azok is, akiknek van, esetleg nem rendelkeznek a digitális rendszerben való eligazodáshoz szükséges ismeretekkel. Valójában a togóiak - ahogy az emberek többsége Afrika-szerte - már évek óta használják a mobiltelefonon tárolt és onnan átutalt "mobilpénzt". Az elnök ennek tudatában gyorsan elfogadta a javaslatot.
A program sikerességét számos korábbi kutatás is előrevetítette, amelyek szerint a pénz sok esetben jobban javítja a szegények életét,
mint a segélyprogramokra vagy árukra fordított egyenértékű kiadások.
Lawson csapata a program végrehajtása során még az elnök támogatásával is nagy kihívásokkal szembesült. Először is nem tudták, hogy mely togóiaknak van a legnagyobb szükségük erre a gyorssegélyre: Az adótáblák nem jelentettek segítséget egy olyan országban, ahol ötből négy munkaképes korú ember az informális gazdaságban dolgozik. Nehézséget okozott az is, hogy a legutóbbi, majdnem egy évtizeddel ezelőtti népszámlálás nem gyűjtött információt a háztartások vagyonáról vagy jövedelméről.
A csapat végül egy már létező adatbázist használt fel:
az ország választási bizottsága szerint 3,6 millió felnőtt regisztrált szavazásra, amihez a potenciális szavazóknak meg kellett adniuk a foglalkozásukat és a lakcímüket.
Úgy vélték, hogy ez a választói adatbázis felöleli a felnőtt lakosság legalább 90 százalékát.
Lawson és a kabinet más tagjai úgy döntöttek, hogy a támogatás első körében azokra összpontosítanak, akiknek a lakcíme Lomé városában van, és akik informális foglalkozást adtak meg, beleértve a boltosokat, varrónőket, szobalányokat, fodrászokat és sofőröket. A kormány által biztosított finanszírozásból minden egyes kedvezményezettnek a minimálbér egyharmadát, azaz körülbelül havi 20 dollárt tudtak biztosítani.
Lawson ragaszkodott ahhoz, hogy a program keretében azonnali kifizetést tudjanak nyújtani;
különben - figyelmeztetett - a togóiak kételkednének az "ingyen pénz" ígéretében, és nem jelentkeznének fel. "A regisztrációt követően a program megállapítja, hogy jogosult-e az illető a támogatásra - mivel amint megadja a választói azonosítóját, a program azonnal megismeri a kérvényező szakmáját és a lakóhelyét -, és bumm! Kap egy SMS-t a pénzzel (pozitív döntés esetén persze)" – ismertette.
Augusztusban, amikor az ország legkisebb közigazgatási egységeként számon tartott vidéki kantonban a megbetegedések száma megugrott, a minisztérium az összes ottani lakost jogosulttá tette, és több mint 5.000 embernek juttatott pénzt. A kormány emellett kifejezetten a távolsági buszvezetők és a munkanélküli tanárok számára is elérhetővé tette ezt a lehetőséget.
A GiveDirectly civil szervezet alelnöke szerint lenyűgöző, hogy milyen ügyesen lehet a segélyeket a változó körülményekhez igazítani, és megjegyezte, hogy "ez lehet a válságkezelés jövőjének modellje".
A GiveDirectly egy New York-i székhelyű nonprofit szervezet, amelynek célja a szegénység enyhítése feltétel nélküli készpénzátutalások révén.
Részben azért, mert a Novissi ilyen sikeresnek bizonyult,
a minisztérium összefogott a GiveDirectlyvel és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatóival, hogy finanszírozza a 200 legszegényebb kanton számára a kifizetések egy részét.
Ezek megtalálásához a kutatók egy algoritmust dolgoztak ki, amely műholdas felvételek segítségével azonosította az elszegényedett közösségeket a városszerkezetük és a lakóépületek anyaga alapján. A kutatók azonban nem tudták foglalkozás alapján kiválasztani a kedvezményezetteket, mivel sok vidéki lakosnak nincs megkülönböztetett szakmája; így egy második algoritmust is kidolgoztak, amely a mobiltelefonok adatait - beleértve a hívások, SMS-ek és az adatforgalom gyakoriságát és időzítését - használta fel a legszegényebb felhasználók azonosítására.
A gazdasági segítségnyújtás mellett a program a szolidaritás érzését is erősítette.
A telefonközpont operátorai, fiatal szakemberek, akik európai ügyfelek telemarketingjéhez szoktak hozzá, beszélgetésbe elegyedtek togói honfitársaikkal. Az egyik, az ország északi részéből érkező telefonáló a pénzt megkapva ezt így köszönte meg az ügyfélszolgálatosnak: Felajánlotta, hogy eljuttat számára egy kis jamgyökeret.
Nathaniel Olympio, aki egy ellenzéki pártot vezet, azonban aggályait fejezte ki amiatt, hogy a program politikai nézeteik alapján kizárja az embereket. Megjegyezte, hogy 2018-ban az elnök politikai ellenfelei bojkottálták a választást, hogy felhívják a figyelmet a személyes szabadság korlátozására és a tüntetőkkel szembeni erőszakra - a Novissi pedig a 2018-ban vagy azt követően kiállított választási kártyákat követelte meg.
Egy Loméban dolgozó taxisofőr tökéletes példa erre: nem vált jogosulttá a Novissire, mert ő a jelenlegi elnök ellenzője, aki a megtorlástól való félelmében nem volt hajlandó megadni a vezetéknevét, és azt mondta, hogy a jelenlegi politikai körülmények között soha nem próbálna választási igazolványt szerezni.
A projektben részt vevő nemzetközi fejlesztési szakértők azonban megvédték a velük együtt dolgozó togói munkatársak feddhetetlenségét. "Tényleg nagyon keményen próbálják a dolgokat értelmes módon csinálni" - mondja Tina George, a Világbank regionális munkacsoportjának vezetője.
A Novissi által lehetővé tett juttatások gyors bővülése tagadhatatlan.
Anit Mukherjee, a Center for Global Development munkatársa rámutatott, hogy a togói kormány korábbi lakossági készpénzátutalásai ezelőtt soha nem értek el 60.000 háztartásnál többet, míg a Novissi csaknem egymillió emberhez jutott már el.
Bár a programot egy válsághelyzet kezelésére hozták létre, mégis állandóvá válhat. Júniusban a Világbank 20 millió dolláros támogatást hagyott jóvá Togónak további sürgősségi segélyezésre, amelynek nagy részét a Novissi programján keresztül készpénzátutalások formájában fogják szétosztani. A jövőbeli kifizetések hozzáférhetőségének javítása érdekében Lawson egy olyan adatbázison dolgozik, amely biometrikus és társadalmi-gazdasági adatokat gyűjt az ország valamennyi polgáráról; a Világbank ehhez további 72 millió dollárt hagyott jóvá.
A Novissi az országon kívül is figyelmet keltett.
Lawson szerint több afrikai ország is kifejezte érdeklődését a rendszer lemásolása iránt. Egyes szakértők szerint az ehhez hasonló programok új módját jelenthetik a vészhelyzetekben történő segélynyújtásnak.