- A már említett Figyelő-cikkben volt egy érdekes felvetése, amely szerint "a segélyezési rendszerben az állami támogatás feltételeiben meg kell hogy jelenjenek a jövő nemzedékének érdekei: leginkább az egészségügyi ellátásban és az oktatásban való aktív részvétel". Mit jelent ez a javaslat? Csak úgy kaphatna segélyt bárki, ha a gyereke iskolába jár, ő maga pedig eljár egészségügyi szűrőprogramokra? Tervez ilyen intézkedéseket?
- Ezzel a kérdéssel egy nagy témát nyitott ki, de szívesen nekifutok. Az egyik nagy csapdája a hazai politikának, hogy bizonyos nagy kérdéseket a pártok mindkét oldalon elkennek. Vagy a politikai korrektség jegyében nem neveznek néven dolgokat, vagy konfliktuskerülésből, esetleg a szavazatvesztéstől való félelemből nem beszélnek róluk. Ideje lenne, hogy a vezető magyar pártok új fejezetet nyissanak. Ide sorolom a cigányság felzárkóztatásának kérdését, ide sorolnám általában a segélyből élők kérdését, az illegális munkavállalást és sok minden mást. Ha Magyarország nem tud új lapot nyitni, akkor nem lesz fenntartható a magyar működési modell.

- És ön fog, amíg ebben a székben ül?
- A doktrína a következő. A társadalomnak kutya kötelessége szolidaritást vállalni azokkal, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy magukról gondoskodjanak. Ez a segélyezést jelenti, amiért cserébe azonban három dolgot el kell várni. Az első, hogy a társadalmi együttélés alapvető normáit tartsák be azok is, akik segélyből élnek. A második az, hogy ha a segélyből élő munkát kap, akkor köteles legyen elfogadni azt. A harmadik pedig, ha ő maga nem tud is kitörni a szegénységből és segélyre szorul, akkor legalább tegyen meg mindent azért, hogy a gyerekeinek több lehetőségük legyen. Ezt meg kell jeleníteni a támogatáspolitikában, de egy percig sem mondom azt, hogy nincs szükség a társadalmi szolidaritásra.

- Tervez olyan lépéseket, mint amilyenekről a cikkben írt?
- Már vannak ilyenek, csak még nem nagyon tudatosultak. Az Út a munkához programban, amelyet még az előző kormány indított el, nyolcvanezer olyan ember dolgozik most közmunkán, aki eddig segélyből élt. Ennek van másodlagos hatása is, mert kiderült, hogy sokan úgy vesznek fel segélyt, hogy közben illegálisan dolgoznak.

- De lesznek olyan intézkedések is, hogy csak akkor kap segélyt valaki, ha a gyereke iskolába jár?
- Elindultunk ebbe az irányba, tovább kell menni, de ez egy sokéves folyamat. Én mindig keresni fogom a lehetőséget, hogy tegyük egyértelművé: a magyar társadalom összetartozik, és azzal, hogy ha valaki nem fizet be valamilyen adót vagy nem megy el dolgozni, mindenkinek a helyzetét rontja. Ezért próbálom mindenben érvényesíteni az "együtt sírunk, együtt nevetünk" elvet.

- Eddig is sok kérdést kapott a sukorói ingatlanberuházással kapcsolatban, és biztosan fog ez után is. A Magyar Nemzetben két hete jelent meg egy cikk, amely szerint még tavaly májusban, itt a szomszédos teremben volt egy megbeszélés a szórakoztatóközpontot tervező befektetőkkel, amelyen többek között Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és ön mint gazdasági miniszter vett részt. A lap idézett egy a találkozóról készült feljegyzést, amelyben az szerepel, hogy a "kaszinó működéséhez szükséges minisztériumi engedély rendben lesz". Ez történt?

- Ez így elég sommás. Válasszunk külön két dolgot. Ez a King's Citynek hívott beruházás, a befektetők ígérete szerint - és itt komoly befektetőkről van szó, akiknek van referenciájuk - direkt módon mintegy 2500 munkahelyet teremt a Velencei-tó környékén, és közvetetten még sok ezret. Elköltenének körülbelül egymilliárd dollárt, és idehoznának évente milliós nagyságrendben turistát. Ez egy olyan beruházás, amiért ölni szokták egymást az országok. Tehát fontos leszögezni, hogy nem valamilyen bűnös mutyiról van szó, hanem arról, hogy ha az jön létre, amit a befektetők ígérnek, akkor a kormánynak küzdenie kell azért. A másik dolog, hogy nagyon helyes, ha egy ilyen ügyet kiemelt beruházásként kezelünk. Ha beengedjük a magyar bürokrácia útvesztőibe, akkor az élettől is elmegy a kedvük a befektetőknek. A harmadik eleme a történetnek pedig a kaszinóra vonatkozó koncesszió. A mindenkori pénzügyminiszter írja ki az erre vonatkozó pályázatot, amelyen bárki elindulhat.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Ön szerint rendben van az, hogy a pénzügyminiszter kiírja februárban a pályázatot, amelynek csak valamikor most lesz az eredményhirdetése, de a kormány már áprilisban kiadott egy rendeletet, amellyel kiemelt beruházássá nyilvánította a King's Cityt, és ebben már úgy szerepel, mint "szórakoztató- és szerencsejáték-komplexum"? Tehát megelőlegezték neki az engedélyt.
- Két dologról van szó. Azzal, hogy kiemelt beruházási státuszt adunk neki, gyorsabban tud végigmenni az engedélyezési folyamaton. Ha nem nyeri el a koncessziót, akkor valószínűleg nem fogja megcsinálni a beruházást.

- De így nem színjáték ez a pályázat?
- Nem, az egy nyílt pályázat, amelyen bárki elindulhat. Nem tudok róla, hogy más is jelentkezett volna, de megtehette volna, és ha többet ajánl, akkor ő nyer. Miért lenne színjáték?

- Azzal, hogy megelőlegezték a kaszinó státuszt.
- De hát mit döntöttünk el ezzel? Kérem, ne csússzon bele abba a demagógiába, amelyet ebben az ügyben politikai szándékkal olyan sokan sugallnak. Hadd kérdezzek vissza, érdeke-e a magyar államnak, hogy idejöjjön egy beruházó és több ezer munkahelyet teremtsen? Dolga-e a magyar kormánynak, hogy ezt ösztönözze?

- Igen, de közben vannak szabályok, amelyeket be kell tartani.
- Milyen szabály az, amit nem tartunk be? Kiírtunk egy koncessziós pályázatot, amelyre bárki jelentkezhet. Ha a King's Cityvel szemben el akar indulni egy másik befektető, amely mondjuk a Balaton partján akar kaszinót építeni, és ő nagyobb összeget ajánl, akkor ő fog nyerni. Mi ebben a szabálytalanság?

- De ebben a már idézett emlékeztetőben az szerepel, hogy "minden engedély rendben lesz".
- Nem tudom, mit takar ez a sommás kijelentés. Esetleg nem azt jelenti-e, hogy rendben lesz az, hogy kiírnak egy pályázatot.

- Azért az nem ugyanaz. Előkereste egyébként ezt az emlékeztetőt?
- Nem kerestem elő, ott ültem azon a megbeszélésen. A magyar állam nyilvánvalóan csak annyit vállalhatott akkor, amit később meg is csinált. Szabályosan kiírt egy pályázatot. Mi a baj ezzel?

- Ha csak kronologikusan egymás mögé tesszük a történéseket, akkor a látszat az...
- ...de életidegen az, amit mond. Ha valaki ide akar hozni egy beruházást, akkor azt mondja, hogy várok, amíg a Pénzügyminisztériumnak egyszer eszébe jut, hogy kiír egy koncessziós pályázatot? Nem, helyette elmegy a kormányhoz, és elmondja, hogy tervezek egy egymilliárd dolláros beruházást, amelyet akkor hozok ide Barcelona vagy más városok helyett, ha szabályszerű, de viszonylag gyors eljáráson tudok végigmenni, és van esélyem, hogy egy kaszinó is működhet a létesítményben. Amit ön mond, az teljesen életszerűtlen, az üzleti élet ismeretének hiányáról tanúskodik.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

- Ha ön szerint ennyire rendben van minden, akkor miért kért vizsgálatot az ügyben a Pénzügyminisztériumtól?
- Egy konkrét momentumra kértem vizsgálatot, és az valóban egy fontos kérdés. Felmerült egy vád az ingatlancserével kapcsolatban, amellyel a beruházó a földterülethez jutott. A parlamentben is elhangzott az, hogy a beruházó által ajánlott föld és a ráfizetett összeg esetleg kevesebbet ért, mint amennyit az államtól kapott a Velencei-tónál lévő telekért. Miniszterelnökként nekem dolgom, hogy kivizsgáltassam az ilyen jellegű ügyeket.

- Kiderült már valami?
- Még folyik a vizsgálat, várom az eredményét. Ha az derül ki, hogy valami disznóság van az ügyben, akkor el kell járni. Ha viszont nincs disznóság, akkor hadd teremtsünk már 2300 munkahelyet és hozzunk ide egymilliárd dollárt. Fontosak emellett a beruházással kapcsolatos környezetvédelmi aggályok is, azokat is ki kell vizsgálni. Csak tudja, nekem sokszor az az érzésem, hogy "minél rosszabb, annál jobb" alapon vannak politikai támadások nagybefektetések ellen. Ez pedig árt az országnak.