A LIBE-bizottság látogatása nyílt beavatkozás a magyar belpolitikába

Flags of European Union's countries fly in front of Louise Weiss building (R), headquarters of the European Parliament in Strasbourg, eastern France, on the eve of the inaugural European Parliament session on July 01, 2019 in Strasbourg. (Photo by FREDERICK FLORIN / AFP)

Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) delegációja három napot töltött Magyarországon, hivatalosan azzal az indokkal, hogy a magyar jogállamiságról tájékozódjon, információt szerezve arról, változott-e valamit annak helyzete a 2018-ban elindított ún. 7-es cikkely szerinti eljárás óta. Utóbb azonban világossá vált, hogy a látogatás valódi célja azonban vélhetően az európai baloldal azon törekvésének a megvalósítása, hogy különböző – részben az EU-s alapszerződésekkel összeegyeztethetetlen – intervenciós eszközök révén beavatkozzon a 2022-es országgyűlési választásokba, és hatalomra segítse a brüsszeli érdekeket kiszolgáló magyar baloldalt.

2021. szeptember 29-én hazánkba látogatott az Európai Parlament LIBE bizottságának hét tagja, három napot itt töltve, azzal a (hivatalos) céllal, hogy „tájékozódjanak a helyi viszonyokról", valamint képet kapjanak róla, változott-e a valamit a magyar jogállamiság helyzete a 2018-ban velünk szemben megindított 7-es cikkely szerinti eljárás kezdete óta. A delegáció látogatásának azonban vélelmezhetően volt egy leplezett célja is, ugyanis bő fél évvel a választások előtt jöttek vizsgálódni, ráadásul az ittlétük alatt számos ellenzéki politikust, illetve a nyílt társadalmak eszmerendszerét valló, Soros György által pénzelt nem kormányzati szervezeteket (NGO) kerestek fel, többek között az Amnesty Internationalt, a Helsinki Bizottságot, a Transparency Internationalt, a Menedék-Migránsokat Segítő Egyesületét és a Magyar LMBT Szövetséget, akik – politikai és gazdasági érdekek által vezérelve – a nemzeti konzervatív kormány megdöntését tűzték zászlajukra. Már a delegáció programtervének ismertetésekor felmerült a gyanú, hogy a látogatás egyik célja a választásokba való beavatkozás lehet.

A vélelem beigazolódni látszik, ugyanis a küldöttség vezetője, Gwendoline Delbos-Corfield szerint a magyar egyfajta egypártrendszer, és kérdéses a választások tisztasága. A Euronews hírcsatornának hazánkkal kapcsolatban a következőt nyilatkozta: „egyetlen párt kinevezte az embereit mindenhová, a médiától, az igazságszolgáltatáson át az egyetemekig". A liberális EP-képviselő számára a választások tisztaságát kérdésessé teszi, hogy „az ellenzék soha nem kap időt a közszolgálati médiában, soha nem tudja közvetlenül elérni a szavazókat, mert nem szerepel a tévében, a rádióban. Független, alternatív médiában találhatóak csak meg", és ez – a LIBE tagja szerint – gátja lehet a tisztességes választásnak.

Egypártrendszerrel és diktatúrával a magyar politikai baloldal szokta rendszerint támadni a jobboldali kormányt. Amikor egy francia származású brüsszeli bürokrata nyilatkozik ilyen és ehhez hasonló módon Magyarországról, nem tesz mást, mint a magyar baloldal szekerét tolja, jelen esetben pedig a – minden elvi és erkölcsi megfontolást háttérbe szorító – összefogott ellenzéknek kampányol nemzetközi színtéren. Az egypártrendszer egyetlen párt kizárólagos hatalmán alapuló politikai rendszer, ahol nincs jelen a pluralizmus, nincsenek szabad választások, az államot irányító politikai erők felhatalmazása pedig nem a nemzetük tagjaitól, hanem leginkább az általuk birtokolt erőből és kifejtett erőszakból származik.

Magyarország független, demokratikus jogállam, melynek az államformája köztársaság, a közhatalom forrása pedig a nép [Alaptörvény B) cikk (1)-(3) bek.]. Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító – tehát demokratikus – választáson, négyévente választják [Alaptörvény 2. cikk (1) és (3) bek.]. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 2. § (1) bekezdése a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre juttatandó alapelvek között elsőként sorolja fel a választás tisztaságának megóvását, majd az önkéntes részvételt a választási eljárásban. Mindezek azt támasztják alá, hogy a LIBE-küldöttség vezetőjének aggodalmai valótlanok, az általa a választásokkal kapcsolatban megfogalmazott vádak pedig alaptalanok.

Ami a további kritikai megjegyzéseket illeti, a Kúria elnökét, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökét, és még a legfőbb ügyészt is az Országgyűlés választja a köztársasági elnök javaslatára. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 3. §-a deklarálja, hogy a bírák és az ülnökök függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. A nemzetközi összehasonlítás végett érdemes kiemelni Németországot, amelynek egyes tartományaiban az igazságügyi miniszter nevezi ki a bírákat, Szövetségi szinten pedig a Szövetségi Igazságügyi Miniszter irányítása alá tartozik a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, a Szövetségi Közigazgatási Bíróság és a Szövetségi Pénzügyi Bíróság is. Ez alapján elmondható, hogy a magyar bíróságok függetlenebbek, mint például a német, Európa legnagyobb gazdaságával szemben azonban mégsem fogalmaznak meg konstans jogállamisági aggályokat.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökét a köztársasági elnök nevezi ki, a kinevezéssel pedig az elnök automatikusan a Médiatanács elnökjelöltjévé is válik. Ahhoz viszont, hogy ezen tisztséget betölthesse, az országgyűlési képviselők kétharmados többségének egyetértése szükséges. A Médiatanács az NMHH önálló hatáskörű szerve, a médiapiac szabályozó hatósága, melynek elnökét és négy tagját a parlament a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával kilenc évre választja meg. Az 1527/2021. (VIII.2.) Korm. határozat rögzíti, hogy Magyarországon valódi pluralizmus érvényesül a médiában. A baloldali és liberális médiacsatornák által nagymértékben uralt nyugat-európai médiakörnyezettel ellentétben a magyar viszonyok kiegyensúlyozottabbak, mivel minden politikai nézet és irányzat eljuthat a nyilvánossághoz.

Forrás: AFP/Frederick Florin

Az egyetemek rektorait és az egyetemi tanárokat szintén nem „egy párt", hanem a köztársasági elnök bízza meg és nevezi ki [Alaptörvény 9. cikk (4) bek. c)-d)], a köztársasági elnököt pedig szintén nem „egy párt" vagy a kormány, hanem a demokratikusan megválasztott Országgyűlés választja [Alaptörvény 10. cikk (1) bek.].

Delbos-Corfield úgy véli, az EU és a magyar kormány konfliktusának egyik oka, hogy a magyar kormány szerint a jogállamiságnak több definíciója létezik, miközben az unió éppen arra épül, hogy a jogállamiság nem nézőpont kérdése.

A jogállamiságnak, legyen az a Rechtsstaatból vagy a rule of law-ból levezetve, márpedig, köztudottan nincs egy egységesen elfogadott definíciója, annak elemei vannak, melyek, mint immanens kritériumok szerepelnek, például a szabad választások, a többpártrendszer vagy a szólás- és sajtószabadság. Ezek hazánkban mind megvannak, ugyanakkor, míg nálunk van alkotmánybíróság, Dánia, Hollandia, Izland, Svédország és – bár nem uniós tagok – az Egyesült Királyság, valamint Norvégia sem rendelkeznek ezen demokratikus intézménnyel, mégsem érik őket olyan vádak, hogy veszélyben lenne a jogállamiság. A vita forrása sokkal inkább az, hogy egyesek politikai célokra használnak jogi terminológiát, és alaptalan vádakat megfogalmazva agitálnak azon tagállamok kormányai ellen, amelyek nem követik az uniós narratívát.

A fentiek alapján nem túlzó annak hangot adni, hogy a bizottsági látogatás tárgya valójában nem a jogállamiság, hanem bizonyos értékrend és ideológiabéli különbség, úgy a delegáció jelenlegi célja sem a demokrácia „megmérése", inkább – ahogy arra több mértékadó elemzőintézet és szakértő rámutatott – a 2022-es magyarországi választásokba történő beavatkozás. A küldöttség háromnapos magyarországi tartózkodása, és az azt követően publikálásra kerülő jelentés a jogállamiság érvényre juttatása helyett az európai baloldal kampánycéljait szolgálja. A „tényfeltáró látogatás" során olyan témákat érintettek, többségében kormánykritikus szereplőkkel tárgyalva, amelyeket illetően megmásíthatatlan prekoncepciókkal rendelkeznek, és így szinte biztosan állíthatjuk, hogy a többségében baloldali képviselőkből álló politikai testület kiküldött tagjai arra az – előre megírt és valótlan – konklúzióra jutnak, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, az alapvető jogok érvényesülése pedig csak nyomokban észrevehető. Ez alapot adna a globalista európai baloldalnak a még intenzívebb támadásokra és nyomásgyakorlása, amivel Magyarország megbüntetését kívánják elérni a Tanácsnál és a Bizottságnál.

Érdemes kiemelni, hogy az Európai Parlament 2019. október 10-én elfogadott egy állásfoglalást a választásokba való külföldi beavatkozásról és a nemzeti és európai demokratikus folyamatokban megjelenő dezinformációról, amelynek 3. pontjában leírják, hogy az EP „ismételten kijelenti, hogy a választásokba való külföldi beavatkozás aláássa az emberek azon jogát, hogy közvetlenül vagy szabadon választott képviselőiken keresztül az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzítettek szerint beleszóljanak országuk kormányzásába, és amikor ezt egy másik állam teszi, az akkor is sérti a nemzetközi jogot, ha ez nem fegyveres erővel, illetve a területi integritás vagy a politikai függetlenség fenyegetésével történik." Az EP, folytatva intervenciós aknamunkáját, könnyen önellentmondásba keveredhet, amely saját tekintélyét ássa alá az uniós polgárok köreiben.