Mikojan jelentése Budapestről

 

Amikor én magam felvetettem ezt a kérdést, akkor azt hangsúlyozták, hogy a legfontosabb dolog, a legfőbb botránykő: a törvénytelenségekért való felelősség kérdése, vagyis az a kérdés, ki a felelős a kommunisták elleni, 1953 előtti repressziókért. Ebben a kérdésben minden irányból támadják a KV-t, és a KV képtelen megvédeni magát. Mindenki azon a véleményen van, hogy abűnös nem annyira Farkas, mint inkább Rákosi.

Amikor az előzetes szűk körű tanácskozáson felvetettem azt a kérdést, hogy nem volna-e jobb a jelen körülmények között, a párt érdekében, ha Rákosi elvtárs maga lemondana, hogy elősegítse a pártnak a vezetés megtartását, valamint az ellenzéki és ellenséges elemek szétzúzását, Gerő, Hegedüs és Vég Béla elvtárs szemmel láthatóan megörült a kérdés ilyen feltevésének, valósággal fellélegeztek. A javaslatot Kovács elvtárs is egyfajta örömmel fogadta, és ezt személyes beszélgetésünk során meg is mondta nekem.

A továbbiakban, a Politikai Bizottság ülésén mindenki helyeselte Rákosi elvtárs lemondását. Gerő egyenest azt mondta: "Egész a legutolsó óráig halogattuk ennek a kérdésnek a megoldását."

A magyar elvtársak egyetértettek azzal a megállapításommal, hogy Rákosi elvtárs távozása a vezetésből elősegíti a KV-n belüli valódi egység kialakítását, és megkönnyíti az ellenzéki és ellenséges elemekkel folytatott harcot. A sikert az biztosíthatja, ha a következő intézkedéseket foganatosítják egyidejűleg:

először - Rákosi, aki ellen az ellenzék minden csapása irányul, és akit Farkasnál is inkább bűnösnek tartanak a törvénytelenségekben, lemond;

másodszor - a párt vezetésébe munkatársak új csoportját veszik be, főképp magyar nemzetiségűeket, olyanokat, akik szilárdan kiálltak a párt vonaláért folytatott küzdelemben a legutóbbi bonyolult periódusban;

harmadszor - egyidejűleg csapást mérnek az ellenséges elemek főkolomposaira, és szétverik központjaikat. Továbbá, támadásba kell lendülni az ideológia frontján a párttagság körében tapasztalható antimarxista, antileninista megnyilvánulások ellen. Végül helyre kell állítani a pártfegyelmet a párt valamennyi tagja számára, tekintet nélkül az illető személyére, ideértve mindenekelőtt a KV tagjait, és lenini alapokon biztosítani kell a KV egységét, úgy, ahogy ezt nálunk Lenin tette a párt X. kongresszusán azután, hogy a kongresszust megelőzően gyakorlatilag szakadás következett be a KB-n belül.

Amikor megkérdeztem, milyen kérdésekben van elvi nézeteltérés a KV tagjai között, akkor a KV egyik tagja megjegyezte, hogy a KV-tagok többnyire csak célzásokat tesznek, nem mondanak ki mindent, amit gondolnak, sokan rejtegetik nézeteiket. Ezután Gerő az alábbi módon válaszolt erre a kérdésre, amivel láthatólag valamennyien egyetértettek. A KV azon tagjainak, akik eltérnek a KV vonalától, nincs kialakult platformjuk, sem nézetrendszerük. Csupán egyes kérdésekről lehet beszélni. Az első kérdéscsoport a mezőgazdaság szövetkezetesítésével kapcsolatos. Ezt a kérdést legőszintébben Vas Zoltán KV-tag fogalmazta meg, aki kijelentette, hogy a szövetkezetesítést el kell halasztani vagy tíz évre, a traktorokat, mint mondjuk az Universzalokat, el kell adni az egyéni gazdáknak. Vannak más javaslatok is, mint például az, hogy korlátlanul hagyni kell a gazdaságban érvényesülni az értéktörvényt, engedni kell a konkurenciát; a gazdaságirányítást nem szovjet mintára kell felépíteni, ahogy ez jelenleg van, hanem inkább a jugoszláv minta szerint, amely, véleményük szerint, demokratikusabb. Végül a demokratizálás kérdése: sokan közülük hajlamosak, különösen a nyugati propaganda hatására, hogyátcsússzanak a formális burzsoá demokrácia vágányára.