Pink: öntudatos csaj a maga útján

Június 18-án, vasárnap korunk egyik legnépszerűbb énekesnője, Pink lép föl majd a Felvonulási téren a Kapcsolat koncerten. Ennél jobb apropó nem is kell ahhoz, hogy ismertessük eddigi pályáját, méghozzá a lemezein keresztül.

Try This

Bár látszólag a M!ssundaztood révén kitört a popsztár-börtönből, Pink még továbbra is túl kommersznek érezhette magát, hiszen következő lemezén erőteljesen a rock irányába tolódott. A 2003-ban megjelent Try This albumon ugyanis Perry szerepe kicsit háttérbe szorult, és Pink nyolc számban a népszerű kaliforniai punkzenekar, a Rancid frontemberével, Tim Armstronggal dolgozott együtt, aminek köszönhetően az addiginál keményebb, rockosabb hangzású lett az anyag, de hallható volt rajta ska, új hullám, soul és még ki tudja, mi minden.

Ezzel azonban csak összezavarni sikerült a közönséget, és az album jóval kisebbet durrant a vártnál. Ez főleg Amerikára vonatkozott, Pink ugyanis Európában és Ausztráliában továbbra is sikeres maradt, és ennek köszönhetően csak itt koncertezett a Try This anyagával (a turnéja keretében Budapesten is fellépett), szülőhazájában nem. Noha Trouble című kislemezének köszönhetően egy Grammy-díjjal vigasztalódhatott az otthoni csalódást követően, ennél azért nagyobb sikerre számított. Pink ezután egy kis időre eltűnt a nyilvánosság elől, hogy újra sínre tegye karrierjét.

Pink Budapesten 2004-ben

I'm Not Dead

Az eddigiekhez hasonlóan Pink újra váltott, és ismét más közreműködőket választott a lemezéhez Billy Mann és a svéd sikergyáros, a Britney-vel is dolgozó Max Martin személyében. A Try This rockos megszólalása a múlté, és az egész lemez szélesebb spektrumon mozog, a nélkülözhetetlen sláger (a szövegében szellemes Stupid Girls) mellett hallhatók blues- és folkhatások is a lemezen, amelyen található még egy éles hangú nyílt levél is George W. Bushhoz (Dear Mr. President), illetve egy akusztikus gitáros ballada, amelyet még az énekesnő apja írt Vietnamban katonaként.

Ezzel a lemezével Pink láthatóan tovább folytatja azt az utat, hogy a mainstreamtől távolodva differenciáltabb rajongóbázist építsen ki. Az eredmény egy változatos, egyenesen kiszámíthatatlan popalbum, amely nemre és nagykorúságra való tekintet nélkül is élvezhető. Ennek alapján Pink, aki nyugodtan tekinthető a vagányabb, modern, öntudatos női előadó mintaképének, vélhetően remekül el fogja szórakoztatni a közönséget Budapesten is.