A Beatles és a nyugdíjas rapper furcsa visszatérése

A Beatles és a hiphop legfontosabb élő alakjának tartott Jay-Z egyszer már találkoztak, akkor Danger Mouse mixelte egymásra egy-egy lemezüket The Grey Album néven, és most újra keresztezik egymás útját: egy napon jelentetnek meg új lemezt. A Beatles esetében gyakorlatilag egy remixalbumról van szó, míg az egyszer már visszavonuló Jay-Z vadonatúj dalokkal tér vissza. Rajta kívül egy másik legendás rapper, Snoop Dogg is újra előkerül, míg Tom Waits igazi csemegével kedveskedik a közönségének.

Tom Waits - Orphans: Brawlers, Bawlers & Bastards

Várakozások: A jellegzetes hangú énekes-dalszerző Tom Waits, már a hetvenes évek eleje óta jelenteti meg blues-ból, jazzből, countryból és kocsmazenéből és más, özönvíz - de legalábbis popzene - előtti stílusokból összebarkácsolt lemezeit, és különös atmoszférájú, nemritkán bizarr dalainak, szövegeinek és személyiségének köszönhetően időről időre felfedezi magának egy újabb generáció, így annak ellenére, hogy igazán nagy mainstream sikerek rendre elkerülték - vagy csak közvetve érintették -, kívülállóságában is mindig megvolt a maga értő és meglehetősen masszív rajongói bázisa. Írt már színházi és több filmzenét - ezenkívül színészként is feltűnt már jó néhány mozifilmben -, és még így, több mint harmincéves pályafutás után sem mutatja jelét a kifulladásnak, az ezredforduló óta már három lemezt is megjelentetett, noha csak ebből csak kettő volt igazi soralbum.

Eredmény: Az Orphans... pedig három újabb koronggal fejeli meg az eddig is számottevő Waits-életművet, mindeközben pedig ragyogó áttekintést is nyújt róla, hisz ez egyrészt afféle válogatás, harminc vadonatúj dallal és huszonhat, innen-onnan összekapart ritkasággal, mindezek együttesen pedig felölik gyakorlatilag az énekes mindahány alkotói korszakát. A hagyományosabb, Waits-féle blues-értelmezésektől (Brawlers) kezdve a korai, hetvenes években készült lemezeket idéző, countrys, jazzes balladákon át (Bawlers) eljutunk az egészen elidegenítő hatású, kísérletezősebb dalokig (Bastards), és bár ember legyen a talpán, aki ezt a tömény és súlyos gravitációval bíró tripla-lemezt (a teljes játékidő meghaladja a három órát) egy szuszra le tudja gyűrni, kisebb adagokban, lemezenként igazán különleges hallgatnivaló.

Olyan, mint: Egy Best-Of lemez, amin viszont jó eséllyel egyetlen számot sem ismerünk még.

Kiknek ajánlható: Legfőképpen a régi rajongóknak. Lévén nem egy hagyományos válogatás, ismerkedésnek talán kissé erős.

Snoop Dogg - Tha Blue Carpet Treatment

Várakozások: A Dr. Dre által felkarolt ifjú g-funk ifjú reménységéből pár év alatt a nyugati-parti hip-hop egyik ikonikus figurájává avanzsált Snoop Dogg jelenleg talán a legsikeresebb előadóművész és nem mellesleg a legkeresettebb celebrity ebben a műfajban. Rendületlenül adja ki lemezeit (az idei immáron a nyolcadik a sorban), emellett saját kiadót működtet Doggy Style néven és istápolja a fiatal tehetségeket, hollywoodi filmes karrierjét építgeti, néha összeütközésbe kerül a törvénnyel, ha pedig úgy tartja kedve, pornófilmet is rendez, egyszóval roppant elfoglalt és mindig szem előtt van. Fonott tincsei és extravagáns ruhatára már-már védjegyszerűek, egykedvű szövegelése, humora és charme-ja nemkülönben, és az sem mellékes, hogy a zenei producerek és a közreműködők kiválasztását is mindig biztos kézzel intézi; a fentieknek köszönhető, hogy már tiz-egynéhány éve kimozdíthatatlan a mainstream hip-hop élmezőnyéből, és gyaníthatóan a fősodorban is marad még hosszú-hosszú évekig.

Eredmény: A Tha Blue Carpet Treatment, Snoop eredeti szándékai szerint amolyan "vissza az alapokhoz" lemez, amelyen a harmincöt éves rapper, az utóbbi idők popos, rnb-s finomkodásai helyett, most újra az utcáról és ifjúkorából meríti az inspirációt. Persze nem kell avítt, "fütyülős" g-funkra gondolni, a váltás sokkal inkább a szemléletmódot és az attitűdöt érinti, a dalok nem kevésbé slágeresek, a megszólalás pedig természetesen nagyon is naprakész, hála elsősorban napjaink egyik legfoglalkoztatottabb hip-hop és rnb producerének, Timbalandnek, a neptunesos Pharrell Williamsnek és persze a régi mentornak, Dr. Dre-nek. A vendégek névsora is sokat sejtet, tiszteletét teszi a lemezen többek között Ice Cube, a friss hip-hop csillag The Game, az anno szintén a Dr. Dre féle alomból induló Nate Dogg (aki egyébként Snoop unokatestvére) , a soul-pop legenda, Stevie Wonder, és az rnb-énekes, D'Angelo is. A kilencevens években eltűntnek nyílvánított, de olybá tűnik, újra megkerült D'Angelo feltűnése külön meglepetés, az ő és Dr. Dre közreműködésével készült, Tupac Shakur emlékére íródott dal, az Imagine pedig talán a lemez legemlékezetesebb darabja.

Olyan, mint: Az utóbbi évek legharapósabb és legváltozatosabb Snoop Dogg lemeze.

Kiknek ajánlható: Elsősorban a nyugati-parti hip-hop rajongóinak.

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba