A családom egyik felét elüldözték, a másikat agyonlőtték, ezek után persze, hogy nem léptem be a pártba

2019.12.26. 15:21

Már abban az évben, amikor a diplomáját megszerezte, olyan legendás énekesekkel dolgozhatott együtt Pitti Katalin, mint Simándy József és Melis György. Ők hárman voltak a főszereplői ugyanis a Magyar Televízió által készített Verdi Otellójának, amelyet ráadásul Ferencsik János vezényelt. Negyven évvel a felvétel után azt mondja, korábban arra sem mert gondolni, hogy velük állhat majd egy színpadra, nem hogy velük dolgozhat. És ennyi idő után derült ki az is, hogy egy pályatársa, a világhírű énekes Sass Sylvia ajánlotta maga helyett. Azt mondja, két dolog is gátolta idehaza a karrierjét, az egyik a szépsége volt, a másik az, hogy nem lépett be a pártba. Igaz, erre jó oka volt, kulák családja egyik felét a világháború után kivégezték, a másikat elüldözték. Persze azért így is jelentős sikereket ért el itthon. Az operaház magánénekese volt, és az előbb említetteken túl együtt dolgozhatott Medveczky Ádámmal, Lukács Ervinnel, vagy éppen a nagy olasz karmesterrel, Lamberto Gardellivel. A világ számos országában énekelt, a sikereire jellemző, hogy Drezdában egy alkalommal tizenhétszer tapsolták vissza.

Hetvenezer kilométer, azt mondta a telefonban, évente ennyit vezet, így csak utolérni nehéz önt?

65.000 biztosan, de van, hogy többet.

Pitti KatalinFotó: Csudai Sándor - Origo

Az interjú Budaörsön készül, itt egy magán zeneiskolában tanít, de tanít még a tatai Menner Bernát zeneiskolában és a Magyar Rádióban, korábban pedig közel tíz éven át a Nyugat-Magyarországi Egyetem kinevezett docense volt...

És a múlt héten voltam Sopronban, adventi koncertet énekeltem. Folyamatosan hívnak a koncertek mellett televíziós felvételekre is. Számos jótékonysági koncertre kapok felkérést, most pedig én magam ajánlkoztam a Jónak lenni jó elnevezésű programba, ahol koraszülött gyerekeknek segítettünk, a Cerny Alapítvány javára. Ha megkeresnek, megyek és segítek. Ha valamit nem vállalok el, annak nagyon jó oka kell, hogy legyen. A Jóisten rengeteg energiát ad nekem, és most is ő mentett meg, ott volt az ujja.

Mert hogy volt egy balesete, amit én is csak most tudtam meg, az interjú előtt.

Volt egy szörnyű balesetem. Fél éve egy szarvas ugrott a kocsim elé, ami összetört, most pedig hátulról jöttek belém egy kisbusszal. A baleset után jól összetörtem magam, ömlött az orromból a vér, biztosan a kormányba ütöttem be a fejem.

Elég jól hangszigetelt a szoba, ahol az előbb órát tartott, azt azonban így is hallottuk, hogy előénekelt. Ez jellemző a tanítására?

Hát persze, egész nap előénekelek, segítek. Amit mondok, azt meg is mutatom.

Ettől lesz hiteles?

Addig fogok tanítani, amíg meg is tudom mutatni, amit mondok.

Akkor azt hiszem, sokáig.

Majd meglátjuk. December 7-én volt a 68. születésnapom, kemény munkával tartom karban magam. Egyébként aznap is volt koncertem, nem is akármilyen, egy szentmise keretén belül énekeltem.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

 

Van kiemelkedő tehetségű növendéke?

Van egy kislány Tatán, aki egészen kivételes, 17 éves. Olyan hangi adottságai vannak, olyan tehetséges és szorgalmas, hogy elképesztő. El tudom képzelni, hogy a komolyzenei pályára lép. Féltem is ettől, mert nagyon kegyetlen világ a miénk.

Most lett kegyetlen, vagy mindig is az volt?

Mindig is az volt, de most még inkább az. Egyik napról a másikra nem lesz valakiből operaénekes. Az, hogy valakinek van hangja, a legkevesebb. Musicalitás, memóriakészség, tehetség is kell hozzá, de még akkor sem garantált a siker. Meg persze előadókészség, szerepformáló képesség, hiteles zenei és művészi megnyilvánulás. És még legalább negyven fontos dolgot tudnék mondani.

Az éneklés a zenében az egyetlen olyan dolog, ahol ha nincsenek meg az adottságok, akkor az egész bukott. Így is tartja azt, amit az előbb mondott?

Jó rendben, de mondjuk, hiába van megfelelő orgánum, ha nincs meg a megfelelő agyi képesség: intelligencia, koncentrációs képesség. Nagyon sok minden pótolható, bizonyos dolgokat sok munkával magas szintre lehet felhozni, de ha az alapvető musicalitás nincs, akkor az egész – megint csak – úszott.

És ön mit vall a tehetség-szorgalom arányáról? Melyikből mennyi kell a sikerhez?

Ó, kérem szépen Johann Sebastian Bach azt mondta, „egy százalék tehetség, 99 százalék szorgalom". Én is ezt mondom. Meg kell, hogy mondjam, hogy a nagyon tehetségesek lusták, nem dolgoznak.

Mert „meg tudja oldani". Akinek nem olyan erős az adottsága, az lehet, hogy messzebbre fog jutni. Én nem tudtam, hogy mennyire vagyok tehetséges, én ezt a tanáraimtól és a környezetemtől tudtam meg, akik mindig gyönyörű munkákkal halmoztak el. Én sportoltam, nekünk kötelező volt, édesapám ragaszkodott hozzá, vívtam. Azt mondta, hogy azért tudott élve hazajönni a frontról, ahol hullottak körülötte, mert sportolt, volt akaratereje, küzdőképessége.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

 

Amikor Lipcsében 2. lett a Bach-versenyen, ezeket, amiket mond, ilyen tudatosan pörgette át magában, vagy jött minden belülről?

Akkor még nagyon fiatal voltam. Ahogy akkor is, amikor végzős zeneakadémista koromban kaptam egy felkérést, hogy meg akar hallgatni a Ferencsik János. A Fűzfadalt és  az Ave Máriát énekeltem Verdi Otellójából.

A szerepet korábban tanultam, de az eszembe sem jutott, hogy én azt a Ferencsik előtt elénekeljem. Akkora művész, és akkora géniusz, és olyan távoli volt számomra, hogy nem gondoltam, hogy mellette állhatok, nemhogy énekelhetek neki.

Szóval készült egy film a televízióban az Otellóból, Simándy Józseffel a címszerepben és Melis Györggyel Jágóként, és Desdemonát kerestek, fiatalt akartak. Nagyon sok embert hallgattak meg, és végül engem választottak. Életem meghatározó élménye. Mai napig végtelen tisztelettel gondolok ezekre az emberekre, akik rögtön befogadtak maguk közé, és egyenragú félként kezeltek. Valami csodálatos munka jött ki. Azt a filmet, ha ma megnézem a barátokkal, akkor azt mondom, hogy ez így jó, ahogy van.

Ön a mai napig gyönyörű nő, ez mennyire segítette a pályafutását?

Ez majdhogynem gátolta. Én soha nem tartottam magam gyönyörűnek. Mások mindig mondták. Én 68 évesen is próbálom magam fenntartani, azt gondolom, hogy egy nő mindig adjon magára. Van olyan élményem, hogy az Interkoncert operaszakos osztályáról azért hívott fel egy bizonyos hölgy, hogy elmondja, hogy azért nem tud munkát adni külföldre, mert túl jól nézek ki.

Gulyás Dénes korábban azt mondta nekem egy interjúban, hogy amikor rendez, ő nemcsak azt tartja szem előtt, hogy az adott szereplőnek tökéletes-e a hangja, hanem azt is, hogy külsőre megfelel-e a szerepnek. Vagyis, hogy el lehet-e hinni az adott énekesről, hogy bele lehet szeretni, ha azt követeli a szerep.

Hitelesnek kell lenni. Én senkit sem akarok megbántani, senki nem tehet arról, hogy milyen alkata van, így születünk. Abból kell kihozni a legtöbbet, amit a Jóisten adott. Aki nagyobb darab, annak a Brünnhildét kell eljátszani. Akinek akkora csontozata van, abból nyilván más hang is jön ki.

Az előbb említette, hogy volt olyan külföldi szerep, amit a külseje miatt nem kapott meg. Ugyanakkor tudom, azt is tudom, hogy soha nem volt MSZMP-tag, ebből is lehetett hátránya? Egyébként elvből nem lépett be?

Én egy kulák család gyermeke vagyok, anyukám szüleit tömegsírba lőtték, a családom másik felét földönfutóvá tették. Édesapámat elüldözték családostul Szentestről, azt mondták, ki fogják nyírni őket, ha maradnak. És ott Szentesen nem szórakoztak! Megbocsátani talán meg lehet, de elfelejteni nem. Mindenki visszakap mindent az élettől.

És ön azokat a dolgokat, amiket a rossz oldalon kapott: bántásokat, utálkozást, a jó oldalon visszakapta?

Abszolút. Engem szeretnek az emberek.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

 

Az tudja, hogy bizonyos zenész körökben, ha valaki nem tud énekelni, azt mondják, hogy „nem egy Pitti Kati"!

Tényleg? Ezt nem tudtam. De sok kedves mosolyt, simogatást kapok.

És hagyja?

Hagyom persze, és Jókai Annától megtanultam, hogy én minden nővel tegeződöm, minden nő egy cipőben jár, én nem játszom meg magam, soha nem tettem, és az utolsó éveimben sem fogom elkezdeni.

Nyilván sok nagy koncertélménye van, de a drezdai kiemelkedik, ahol 17-szer tapsolták vissza?

Verdi A lombardok főszerepét énekeltem, nagyon nagy élmény volt. Valamilyen módon Sass Sylviának köszönhető, ahogy az is, hogy Desdemonát, a tévés felvételt is neki köszönhetem, ő engem ajánlott. Ezt csak néhány éve tudtam meg, egy tévés felvétel után, akkor hallottam egy szerkesztőtől. Sylvi ezt nem verte nagy dobra. És máshová is küldött maga helyett.

Volt olyan, akivel nagyon nehéz volt együtt dolgozni?

A színpadon mindannyian ugyanabban a cipőben vagyunk. Először is az adott darabot el kell énekelni nagyon jól. A zenekarral, a partnerekkel, a ruhával, a díszlettel harmóniában kell lenni, élnie kell a figurának. Ez tehetségtől függ, hogy mennyire tudja az ember megcsinálni, és attól, hogy mennyire tudja a szerepet, mennyire biztos a hangi állapota, mennyire biztos a zeneisége. Minél jobban fel vagy készülve, annál szabadabb lehetsz a színpadon. Ilyen kolléga nagyon kevés van. Ha a partner ugyanolyan alázattal fog neki, mint én, és az elején egy ember életét akarja bemutatni, a szerepen keresztül a lelkével ötvözve, a hangján keresztül, akkor egy élmény lesz az előadás, egy boldogság. Ilyenkor a karmester a tenyerén hord mindenkit, és olyankor egy csoda születik. És akkor jönnek a nézők is. Na, ilyen partnerem Kelen Péter volt.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ha szerzőt kell önnel kapcsolatban mondanom, akkor Verdi, az ő szerzeményeit énekelte a legtöbbször, ugyanakkor, ha egy bizonyos darabot, akkor Puchini Pillangókisasszonya. Van ebben némi ellentmondás?

Hát a Pillangókisasszonyt 16 évig énekeltem. De mindent nem jegyeztem fel a darabok közül, és nem volt senki a környezetemben, aki ezzel foglalkozott volna. A családom mindig azt mondja, hogy minek csinálom még az egészet? Én meg azt mondom, hogy azért, mert ez a dolgom, ezt nem lehet abbahagyni. Addig legalábbis nem, amíg az ember örömmel csinálja, és amíg hívják.