Akinek édesapja a színpadon halt meg kolerában, nevelőapja pedig éheztette, ha gyerekszínészként hibázott
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Blaha Lujza saját bevallása szerint nem a maga személyisége vagy fantáziája szerint ábrázolta alakjait. Kisgyerekkorától figyelte a magyar parasztemberek archetípusait, beszédüket, gesztusaikat, lelki moccanásaikat. Kedvenc műfaja a népszínmű volt, amely műfajban rendszerint papírosfigurákat mozgattak magyar népi motívumokból összefércelt epizódsorokban a dicsőséges nagyjelenetig. Blaha Lujza nem csupán arra volt képes, hogy életet vigyen az életidegen karakterekbe, de játékával, színpadi jelenlétével a népszínmű egész műfaját más minőségbe emelte, hozzájárulva ahhoz, hogy a műfaj túlélje a kort, amelyben életre hívták. Mindemellett a színésznő civil személyiségét a dalai, a gödrös arca, huncut mosolya miatt a kortársai is hajlamosak voltak bevonni valami hamis, édeskés mázzal. Pedig életén végigtekintve jól látható, hogy a színésznőben nagyon sok erő, fegyelem, öntudat és végtelen hazaszeretet lakozott. Tudta, hogy mit akar, s amit akart, az mindig a magyar színpadművészetet szolgálta.
Ki lesz az én jó pajtásom?
Blaha Lujza első népszínművekhez kapcsolódó sikerei idején írja naplójában:
Fiatal asszony vagyok és talán az volna a helyénvaló, hogy otthon legyek mindig. Az uram, szegény, mégis maga küld, ha meghívnak ozsonára, házi koncertekre, amelyekről engem soha el nem hagynak. Az én pártfogóim a fiatal leánykák, akikkel el tudok trécselni naphosszat, akikkel eljátszadozom néha, és ha nem restellném, még a bábujukat is elkérném és csitítgatnám, altatgatnám, hogy tente, baba, tente. Ezért szeretnek aztán a korosabb hölgyek is, akik gyermekükként dédelgetnek, becézgetnek; alig is van már család, ahová el ne járnék.
De az idill ismét illékony.
Blaha Lujza a sikerek ellenére férje súlyosbodó állapota miatt 1868-ban rendkívüli szabadságot kér. Johannt visszatérő lázrohamok gyötrik, egyre fogy, Bécsbe utaznak újabb kivizsgálásra.
Johann Blaha a kivizsgálás alatt elintézi, hogy az osztrák főváros operettfejedelme, Franz von Suppé meghallgassa a feleségét. A kiváló zeneszerző és karmester már az első dal után maga ül a zongora mellé,
nem sokkal később arról beszélgetnek Johann Blahával, hogy melyik bécsi színházban lépjen először közönség elé Johann felesége.
Blaha Lujza hárít: nem lesz osztrák színésznő.
A két férfi unszolására egyetlen fellépést vállal a Carltheaterben, szűk szakmai közönség előtt. A fellépésnek mégis híre megy. A Bécsben élő magyarok mellett az osztrák publikum is tombolva ünnepli. Szerződési ajánlatokat kap.
Az ostromló direktoroknak azt mondja: hazamegy elbúcsúzni debreceni igazgatójától.
A debreceni közönség nagy ovációval fogadja, Blaha Lujza pedig ott folytatja, ahol abbahagyta.
A nyári szezont Nagyváradon abszolválják, a debreceni rajongótábor oda is követi. Ősszel ismét Debrecenben játszanak.
Johann Blaha már nem erőlteti az ausztriai fellépést. A helyi színházba sincs már ereje bejárni.
Blaha Lujzát egy este, előadás után üzenet várja: azonnal siessen haza.
Részlet akkoriban kelt naplójából:
Úgy, ahogy a színpadon voltam, csak egy köpenyt kaptam magamra és futottam haza. Szegény Blaha már alig bírt szólni, folyton vért hányt. Az orvos mellette volt és jégdarabokat nyeltetett vele (...)Egész éjjel én és a leány ott voltunk mellette. Harmadnap délfelé odahívatott magához, és alig hallható hangon ezt mondta: "Kicsi feleségem, elhagylak. Érzem, az én órám ütött, égi csoda, hogy eddig is bírtam, de ezt mind a te jóságodnak köszönhetem. Egyedül maradsz, nagyon féltelek, mert túlságosan jó szíved van, e miatt az életben még igen sok bajod lesz. Gondolj magadra is." Többet nem bírt szólani. Ettől a perctől nem beszélt senkivel. Nagy köhögési rohamai jöttek, és délután meghalt. Tudja Isten, nem bírtam otthagyni, mintha odaszegeztek volna, csak néztem-néztem szegény emberemet. Én, aki a legcsekélyebb szomorú dolgon elsírtam magamat, most egyetlen könnycsepp sem jött a szemembe, de hogy mit szenvedtem, és hogy fájt a szívem, azt leírni nem tudom. Rövid pár perc alatt lelki szemeim előtt vonult el pici múltam, vonult el bizonytalan jövőm, mi lesz most velem? Ki fog nekem igaz jó tanácsot adni? Ki lesz az én jó pajtásom, ilyen nem lesz többé soha!
A féltékeny szerelmesek és a Nemzeti Színház ajánlata
Johann Blahát 1869. február 16-án temetik el, miután végez vele a tüdővész. Felesége egy hetet kap a gyászra teátrumától, aztán újra játszik. Magányosnak érzi magát, de szerepeiben változatlan színvonalon teljesít. Újabb bemutatóin dicsérő kritikák sorát kapja.
Lujza édesanyja időközben elköltözött, Kölesivel járta az országot. Ám a sok hurcolkodás megviselte a kapcsolatukat, elváltak, az asszony hozzáment egy Balogh Rezső nevű férfihoz. A tizenkilenc éves Blaha Lujza levélben kéri édesanyját, hogy új férjével, valamint Lujza kishúgával együtt költözzenek hozzá Debrecenbe.
Megteszik a kedvéért, a leány megnyugszik. Alakításainak pedig a sajtó útján országos híre lesz.
1870 első hónapjaiban levelet kap a Nemzeti Színháztól, amelyben a színház intendánsa, báró Orczy Bódog vendégjátékra hívja. A meghívásnak híre megy.
A debreceni közönség képviselői, a különböző cívis egyletek kijelentik: ha Pestre kíván szerződni, de akár csak egy estére is fellép a Nemzeti Színházban, akkor követik, és füttykoncerttel lehetetlenítik el a produkciót, s Blahánénak így mindenképpen vissza kell térnie hozzájuk.
A város féltékeny szerelmesként viselkedik, Blaha Lujzának ez imponál.
Azonban a következő évben a Nemzeti Színház főrendezője, Paulay Ede havi négyezer forintról szóló szerződést postáz Blaha Lujza számára. Erre már nem lehet nemet mondani. A debreceni igazgató, Reszler István sem akarta megakasztani Blaháné felfelé ívelő pályáját.
Blaha Lujza 1871. május 7-én, előzetes bemutatkozó vendégjáték nélkül, a Nemzeti Színház szerződött tagjaként lép fel a Tündérlak Magyarhonban című
népszínműben. Partnere Tölgyessy Ferenc, aki két évvel korábban szerződött a Nemzeti Színházhoz, s Blaha Lujza érkezéséig a társulat egyetlen tagja, aki – mint azt a korabeli sajtó megállapította – „varázserejű magyarságával és zamatos nótáival újra fellendítette a Nemzeti Színházban a népszínmű már-már lehanyatló műfaját."
Blaha Lujza első nemzeti színházi színrelépése előtt két dolog miatt aggódik.
Elfogadja-e a fővárosi közönség a vidéki színésznőt? Nem lesznek-e botrányra kedvet kapó debreceni rajongók a publikum soraiban?
Mosolyogni tanítja a nőket
Blaha Lujza első fővárosi színrelépése az egyetlen alkalom, amikor a közönség nem tapsolja meg egyenként a színésznő színpadi dalait, erősebb színészi pillanatait.
A színésznő pisszenetlen nézőtér előtt játszik. Az utolsó felvonás után a játszók már kezdik kínosnak érezni a csendet.
Amelyről aztán kiderül: a lenyűgözöttek csendje. Ováció, tapsorkán, virágeső, kikövetelt ismétlések tucatjai követik a csendet. Tölgyessy Ferenc, aki maga is tapasztalta már a közönség túláradó szeretetét – ilyen eufóriát sosem látott. Miközben azt is tudja: ez most elsősorban nem neki szól. De nincs ideje ezen rágódni. A debütáns „kis Blaháné" tolja maga elé a tapsnál a kollégát, ünnepli őt is a publikum.
Blaha Lujza a következő években marad a népszínmű műfajában, csak operettekbe kirándul át olykor. A drámát, operettet, népszínművet, operát játszó Nemzeti Színház zenés műfajú produkcióinak külön személyzete van. A drámai színészek azonban a népszínművekben is játszanak. Így lesz Blaha Lujza játszótársa Ujházi Ede, Szigeti József, Vízvári Gyula. Ám elsődleges partnere Tölgyessy Ferenc marad.
Kettősük kapcsán írja a Fővárosi Lapok színházi szakírója:
Többek ők, mint művészek, típusok, a tősgyökeres magyarság varázserejű típusai, akik játékukkal, nótáikkal magyarra és nem magyarra ellenállhatatlanul hatnak. Külön-külön is nagyszerű mindegyik, de együtt tökéletes művészi egységet alkotnak. Egymásra féltékenyek nem lehetnek, mert a tapsok, melyeket az egyik kap, a másikat éppúgy megilletik.
Blaha Lujza minden sikere mellett tisztelettel viseltetik a színház összes színészével, de a kiszolgáló személyzettel is.
Különösen meghitt a kapcsolata a színház nagyasszonyával, a Lujzánál csaknem negyed századdal idősebb Prielle Kornéliával, Petőfi Sándor egykori szerelmével, aki sokat pátyolgatta egykor a kis Lujzát, amikor vándorszínész korában közös truppban lépett fel a szüleivel.
Blaha Lujza a kevesek egyike a társulatban, aki
könnyedén tart fenn kölcsönös tiszteleten alapuló, udvarias diplomáciai viszonyt a nehéz természetű Jászai Marival, miután a Kolozsvári Nemzeti Színház büszkesége is a fővárosba szerződik 1872-ben.
Igaz, a népszínművek királynője és a tragédiák uralkodóasszonya sosem kerülnek közös színpadra.
Krúdy Gyula így láttatja őket:
Blaha Lujza mosolyogni tanította meg a nőket – egy emberöltőn át az ő mosolya tündökölt a legtöbb asszonyarcon. Jászai Mari a szenvedés, a bús sors, a fájdalmas végzet királynői magaviseletére oktatja a nőket.
Hopp, egy gyermek
A társasági életet kedvelő, ugyanakkor a bulvárnak kevés izgalmas témával szolgáló színésznő 1874. szeptember 24-én fiúgyermeknek ad életet.
Az újszülöttet 1874. szeptember 30-án keresztelik a Pest-belvárosi római katolikus főplébánián. A születési anyakönyvi bejegyzésében az "Észrevételek" rovatban Máday Sándor országgyűlési képviselő, köz- és váltóügyvéd neve szerepel, aki természetes atyaként jelent meg és íratta be nevét. A bejegyzést utólag kihúzzák, majd Reindl Sándor Károly Benedek Rezső néven adminisztrálják édesanyja eredeti vezetékneve után. Később majd Blaha Sándor néven egzisztál.
A gyermek születése arra ösztönzi a színésznővel rendszerint tapintatos újságírókat, hogy kutakodni kezdjenek. Találgatások kelnek szárnyra.
A potenciális apajelöltek között szerepel bizonyos Bölöny József, egy dúsgazdag földbirtokos fia, aki még utolsó debreceni évadjában tanította lovagolni Blaha Lujzát, Johann Blaha élete utolsó hónapjaiban. Blaha Lujza így idézi Bölöny alakját a naplójában:
Sudár fiatalember, gyönyörű fekete hajjal, nagy fekete szemekkel, pici szájjal. Kreol arcszíne nekem nagyon tetszik. Szülei az első páholyt bérlik, és ő ott van minden este a színházban.
A színésznő naplójában ugyanakkor gyermeke születéséről nem esik szó.
Sándor fiát elsőként akkor említi, amikor arról ír, hogy a fiú megkezdte tanulmányait a Klauzál utcai gimnáziumban. A fiú amúgy szorgalmas lesz, a középiskola után egyetemi diplomát szerez. 1897-től Zala vármegyénél működik, majd 1903-ban a belügyminisztériumhoz kerül.
A Brüsszelben és Párizsban megrendezett nemzetközi közigazgatási kongresszusok során rendre Blaha Sándor lesz a magyar csoport vezetője.
A trianoni békediktátum által elszakított területek vagyoni ügyeinek rendezése során majd választott bíróként működik közre.
A román választott bíróval kötött egyezsége nyomán nagyjából 3000 hold földet és 240 000 dollárt kap a magyar állam kárpótlás címén. Az első világháborúban huszár századosi fokozatig fogják előléptetni. Akkor már senki nem fog azzal foglalkozni, hogy ki volt az édesapja. Közmegegyezés van arról: Blaha Lujza második férje, Soldos Sándor volt az apa. Csak kicsit előbb jött anno a gyerek, minthogy szerét ejtették volna a menyegzőnek.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!