Bujtor István, a halhatatlan Ötvös Csöpi élete: látványos pofonok és drámai mélységek

A Balázs Béla-díjas, a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett művész, aki az 1979-es filmszemlén a Legjobb férfialakítás díját is elnyerte, azt mondta egyszer: „A bátyám, Latinovits Zoltán művész volt, ez biztos, én nem tartom magam hozzá foghatónak. Időnként kicsúszik belőlem valami, ám attól még nem vagyok művész." Bujtor István előbb orvosnak készült, majd közgazdászdiplomát szerzett. Arra gondolt, hogy külkereskedőként teremt majd egzisztenciát. Másként alakult. Számtalan színpadi főszerepet is eljátszott, például Petrucchiót (Shakespeare: A makrancos hölgy), Stanley Kowalskit (T. Williams: A vágy villamosa), Bromdent, az indiánt (Kesey: Száll a kakukk fészkére), Lennie-t (Steinbeck: Egerek és emberek). Az említett darabok egy részét később meg is rendezte. Bujtor István mindemellett több mint nyolcvan filmben látható, olyan alkotásokban kapott főszerepet, mint például A kőszívű ember fiai (1965), a Fiúk a térről (1967), az Egri csillagok (1968), Az oroszlán ugrani készül (1969), a Fekete gyémántok (1976). Ő volt Sándor Mátyás a Verne-regényből készült tévésorozatban, és a másik Verne-figura, Striga, a rablóvezér A dunai hajósban. A Balaton-parti keményöklű vitorlázó nyomozó – Ötvös Csöpi – történeteivel pedig meghonosította az akcióvígjáték műfaját. Ami az egyebeket illeti, egy méltatója úgy fogalmazott az áradó vitalitású színész váratlan halála után: nagy ember volt, nagy lélekkel.

Gyerekek

Bujtor István első felesége Perényi Eszter hegedűművész volt. 1970-ben találkoztak egy bulgáriai kulturális rendezvényen a felszabadulás huszonötödik évfordulóján. Mindketten kapcsolatban éltek még, de 1975 áprilisában már összeházasodhattak. Fiuk, Balázs júniusban született.
A ma negyvenhat éves hegedűművész jelen írás kedvéért vállalt némi múltidézést. Hangsúlyozta: a szülei házassága és az ő születése közötti rövid szakaszt az is magyarázza, hogy némileg előbb jött a világra a kelleténél. Az ember oszt, szoroz – nevet.
Bujtor Balázs apja fia, nem csak nevettetni tud.

Vérbeli színész, sokféle regiszterrel. Valamint kiváló parodista, édesapját idézve képes Darvas Iván, Major Tamás, de akár színésznők hangján, karakterében is megszólalni.

Bujtor István kisfiával, a filmgyár udvarán. Balázzsal próbafelvételre jöttek Fotó: Polyák Attila - Origo / Bujtor István családi archívuma

Arról nem is szólva, hogy édesapja minden filmje a „fejében van", ahogy a Bors összes epizódja is. Kis srácként meginterjúvolta édesapját, s az első kérdése az volt: Ismeri-e Sztankay Istvánt? Nevezett személy kapcsán újabb kérdések is fogalmazódtak, míg végül Bujtor István javasolta gyermekének: kérdezze inkább a nevezett személyt. Unikális történet.
A többi sztori nagy része olvasható a Bujtor című könyvben, amelyek nem: színészgyerek mesélte színészgyereknek, nincs helye az indiszkréciónak.

Annyi tudható: amelyeken nem lehetett nevetni, azok sem karcolták egy odaadó apa karakterét. A mulandóság ténye volt a fókuszukban.

Bujtor Balázsról igen korán kiderült, hogy abszolút hallása van, 13 éves korában felvették a Zeneakadémiára. Később a színművészetin is gondolkodott, de rájött:

Bujtor, Frenreisz, Latinovits – bizonyos aspektusból szemlélve kényelmetlen nevek. Miként álljon így a bizottság elé, pláne, hogy a tanári kar egyik tagját morális okokból korábban édesapja némileg megregulázta.

Bujtor Balázs nagy vesztesége a honi színházművészetnek, bizonyára nagy nyeresége a világ zenei életének.

Ami gyermekkorát illeti: ő és 1979-ben született jogász, drámapedagógus végzettségű Anna húga is száz százalékot kaptak édesanyjukból és édesapjukból is – a művészcsaládokat jellemző körülmények között.

Egyik oldalon koncertek, konzervatóriumi, akadémiai órák sokasága; a másikon film, televízió, színház, szinkron, rádió. Volt feladata a nagyszülőknek is a gyermekek mellett.
Bujtor István mindkét artisztikus tehetségű gyermekére nagyon büszke volt, tökéletes botfülűként Balázs muzikalitása lenyűgözte. Fiát édesapja tökéletes ritmusérzéke nyűgözte le – egyebek között –, amikor szinkronizálni látta.
Évtizedekkel később együtt készítették a Bujtor-könyv mellékleteként is hozzáférhető lemezt, amelyeken apja és fia megejtő előadásában hallható vers és muzsika. Egyebek?
Bujtor Anna meséje az Egyszer volt.., a 2010-ben megjelent Bujtor című kötet első írása. Főhőse egy Csupi nevű kislány, aki egy indiánsas és egy tücsökhattyú viharos szerelméből született a tengeren. Sok minden kiolvasható a meséből.

Az is, hogy az indiánsasok nem alkusznak, olykor erőből buknak a tengerbe, örökre.

S hogy így esett: „Csupi azóta erősebb indiánsas, lelkében egy sohasem múló fájdalommal és ragaszkodással."
Bujtor Balázs édesapjához hasonlóan, a családi hagyományt követve vérbeli vitorlázó.

2009 után tizenegy évig nem szállt vízre.

Veszprém, 2009. november 9. - Balról: Bujtor Judit, Bujtor István özvegye, Bujtor Anna és Bujtor Balázs, Bujtor István gyermekei, testvére, Frenreisz Károly zenész és Eperjes Károly színművész, a Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója. Veszprémben rövid ünnepség keretében átadták a felújított Latinovits Zoltán Játékszínt Forrás: MTI/Nagy Lajos

„Ugyan már"

Művészházasságok – a szinte szükségszerű hektikusságuk miatt is – válással végződnek olykor. Bujtor István 1985-ben kötötte második házasságát a közgazdász végzettségű Judittal, aki a MALÉV-nál dolgozott mint irodavezető. Gyermekkora óta ismerte Bujtor Istvánt, a nagybátyja egy házban lakott a Frenreisz családdal. Kapcsolatuk azonban évtizedekkel később kezdődött, amikor Judit 1979-ben hazatért frankfurti kiküldetéséből, és véletlenül összetalálkoztak.
Bujtor Judit egy Szegő Andrásnak adott interjúban beszélt férjéről, amelyben azt is elmondta: a bohém, éjszaka császára színészt ő már csak Bujtor István által előadott kacagtató történetekből ismerte.

Bujtor István számára gyermekei születése után az apai felelősség felülírta az egyebeket.

Bujtor Istvánnak vallásos neveltetése miatt is komoly kihívást jelentett a válás, végül meglépte. Eleinte akadtak nehézségek, de idővel harmónia váltotta fel a változással járó zökkenőket. Mindenki mindenkivel jóban van.
Bujtor Judit olyan embernek írja le férjét, amilyennek bárki láthatta, akinek volt rá szeme. S amilyennek Bujtor István sosem akarta magát láttatni, ő csak olyan volt, amilyen.
Bujtor István a Csöpi-filmek, a színházi működése során is hűséges volt a kollégáihoz, aki a legjobbat hozta ki magából, az újra feladatot kapott. Műszakiak is tűzbe mentek érte, már csak emberi hangneme miatt is. Problémamegoldó volt, szakmai és mások privát ügyei kapcsán is. Nem várt hálát, az eredmény volt számára a jutalom. Ugyanakkor szakmai ügyekben gyakorolt egyedi képességeit – ellenállhatatlan, eltanulhatatlan „dumáját" – privát ügyeiben sosem kamatoztatta.

Ha sorba kellett állni, sorba állt – tényszerűen és képletesen szólva is.

Bujtor Istvánnak a kétezres évek elején rövid ideig futott a televízióban egy Komédiások című sorozata, olyan pályájuk csúcspontján túljutott művészeket fókuszba állítva, mint a már hivatásába belefáradt Bessenyei Ferenc.

Hamar levették a műsorról, egyéb terveit is visszautasították.

Az utolsó Csöpi-film nehézkesen készült, de a gázsit mindenki megkapta az utolsó forgatási napon, ahogy addig is. Saját filmbe addig soha bele nem kezdett, amíg össze nem jött az utolsó fillér is. Bujtor Judit az interjúban úgy fogalmazott:

Féltő nagy gonddal vette körül azokat, akiket szeretett.

Filmszerepeket idősödve már nem vállalt, mert úgy vélte: őszen, kopaszodva, túlsúllyal már senkit sem érdekelne.

/Bujtor Balázs elmondta: visszautasításai ellenére Jancsó Miklós és más rendezők sem adták fel, hogy visszacsalogassák saját műveiben a kamera elé. Hiába. Sz. Á./
Bujtor Judit interjújában elmondta, hogy olykor iskolák keresték meg férjét azzal a kéréssel: látogasson el hozzájuk, beszélgessen el a diákjaikkal, meséljen nekik az életéről. Bujtor István rendre meglepődött: miért lenne érdekes a srácok számára a személye? Bujtor Judit egy alkalommal elmagyarázta:

Te már egy institúció vagy, és hidd el, hogy te etalon vagy, ha tetszik, ha nem, a magad emlékműve vagy.

Bujtor István legyintett:

Ugyan már.

A vitorlásversenyek többszörös győztese, az ötszörös magyar bajnok a hajóján volt a legboldogabb, de ott rang szerint történtek a dolgok, mert ott az a törvény.

Kezdő vitorlázóként miniszterelnök is mosta a guanót a Rabonbánon a sirályok után.

Az apátság tornya

2002-ben bemutatják az utolsó előtti Csöpi-filmet: Zsaruvér és csigavér 3.: Több tonna kámfor. A következő színházi évadban Bujtor István ismét színházban rendez – a rendező egyik munkatársa a leánya, Anna –, a Játékszínben viszi színre A kaktusz virágát, a női főszerepben Szulák Andreával.
A színésznő mondta egy későbbi interjújában a közös munka kapcsán:

Érzékeny ember vagyok, egy dicsérő szóval hetekre, hónapokra föl lehet pumpálni energiával. Egy rossz gesztussal vagy egy modortalan mondattal tönkre lehet vágni. És ő azon kevesek közé tartozott, aki inkább simogatott, mint korbácsolt. Ettől tudtam növekedni.

A darab bemutatójának környékén Bujtor István is nyilatkozik a Pesti Műsor újságírónőjének, Liebermann Katalinnak. Egyebek közt elmondja:

A színészek egyik fele széthajtja magát, a másik fele éhen hal. Beesnek a színházba fél hétkor, fölrántják a jelmezt, sokan azt sem tudják, melyik darabban vannak. Hol van az már, amikor Tolnay Klári ötkor bement a színházba, hogy lelkileg is felkészüljön az előadásra?

2003-ban vezető hír a médiumok kulturális rovataiban: Bujtor István tervezete lett a nyertes a Tihanyi Szabadtéri Színpad igazgatói posztjára kiírt pályázatára. A Vasárnapi Hírek újságírója, Gartner Ilona megemlíti egy Bujtor Istvánnal készült interjúban, hogy nem sokkal korábban arról nyilatkozott:

nem szívesen vállal vezetői feladatot, mert nincs benne sok öröm és köszönet.

Az újdonsült igazgató válaszul derűsen teszi fel a költői kérdést:

Talán megőrültem?

Aztán kifejti, miként s mivel nyűgözte le a tihanyi táj. Leírását azzal zárja:

Az ember, ha a magasba nézett, úgy értelmezhette, hogy a nyugalom, a béke és a boldogság szigetére az apátság tornya vigyáz.

Tihany, 2004. június 14. Bujtor István színművész, a Tihanyi Szabadtéri Játékok vezetője egy vitorlást vezet, miután tájékoztatót adott a szabadtéri játékok programjairól Forrás: MTI/Friedmann Endre

Bujtor István a 2004-es, 2005-ös színházi évadokban a Tihanyi Nyári Játékok mellett Győrben és a Turay Ida Színházban is rendezői feladatot vállal. Színészei nyilatkozataikban – Szulák Andreához hasonlóan – gyakran utalnak rendezőjük törődő figyelmére.

A Vasárnapi Hírek idézett interjújának szerzője arra is rákérdezett Bujtor Istvánnál: miért nem vállal színre lépést? A művész azt felelte:

Erről az a véleményem, hogy itt vannak a szép és fiatal tehetséges gyerekek. Át kell adni szépen a stafétabotot. (....) Azt a néhány évet, ami még hátra van, szeretném kellemesen eltölteni.

2007 decemberében újabb vezető hír: A Veszprém Megyei Közgyűlés december 13-án úgy döntött, hogy 2008. január elsejétől Bujtor István színész-rendező és Eperjes Károly színész öt évig közösen vezeti a Veszprémi Petőfi Színházat.

Nullszaldó

Még a kilencszázhetvenes években kérdezte Gervai András Bujtor Istvánt a Film Színház Muzsika című lapban: mi foglalkoztatja leginkább művészemberként? Bujtor István azt felelte:

Kapcsolataink értéke, az egyre erősödő közöny és önzés. Izgat, hogy mint színész hogyan segíthetnék egymás jobb megismerésében, megértésében.

Bujtor István veszprémi kinevezése idején nyilatkozza a Heti Válasznak:

Különösen Latinovitsra való tekintettel nagy kihívásnak tartom a veszprémi munkát. Nagyon jó színházat szeretett volna itt annak idején, ami olyan is volt, csak aztán elüldözték. Szeretnénk a nyomdokaiba lépni.

/Latinovits Zoltán 1971 és 1973 között két évadot töltött Veszprémben, miután a fővárosban gyakorlatilag bojkottra ítélték. Játszott Illyés Különcében és Miller Az ügynök halálában, és rendezőként is bemutatkozhatott Németh László Győzelem és Gorkij Kispolgárok című drámájával. Sz. Á./
Bujtor István a Heti Válasz interjújában azt is említi: 74 milliós hiánnyal vette át a színházat. Hangsúlyozza: nem hibáztatja az előző vezetést, akinek a finanszírozás kapcsán „gúzsba kötve kellett táncolnia".
A Bujtor István-Eperjes Károly kettőse által irányított, de gazdasági ügyekben

Bujtor István elképzelései mentén működő veszprémi teátrum az új vezetés első évadát tizenhétmillió forintos plusszal zárja.

Amikor kiderül, hogy a többletet be kellene fizetni a megyei közösbe, Bujtor István legális megoldást talál a nullszaldó megteremtésére. A többletet jutalomként osztja ki a színház dolgozói között, megköszönve áldozatos munkájukat.

Fejenként több százezer forintot, melyre kulturális intézményeknél azokban az időkben nemigen volt példa.

Így nyeri vissza szabadságát

A veszprémi színházban Bujtor István elképzelése alapján új modellt vezetnek be. Saját produkciók mellett más társulatok sikeres előadásainak is teret adnak.

Bezárkózás helyett nyitnak.

Ami Bujtor István veszprémi rendezéseit illeti: elsőként, 2008 szeptemberében, a Hyppolit, a lakáj színpadi változatát viszi színre – sikerrel.
2009 februárjában ismét megrendezi a Kakukkfészket. McMurphy szerepét ismét Eperjes Károly játssza, Bromdent Bujtor István. A közönség több előadás után is állva tapsol.
A színész a darabról szólva akkor azt nyilatkozza:

Minden időben aktuális, katarzist tud adni a nézőnek, akik sírhatnak és nevethetnek az előadás közben. A Kakukkfészek számomra a demokráciáról, az áldemokráciáról, a hősökről, az antihősökről, a forradalmakról, az ellenforradalmakról szól.

Nem mondja, de nyilvánvaló: az évtizede rendszert váltott ország akkori jelenéről, aktuális állapotáról.
A Veszprémi Napló kritikusa, Keller György írta Bujtor játékáról, rendezői működéséről:

Bromden fájdalmas, kesernyés mosolyában (...) ösztönös bölcsesség bujkál. Így emelkedik felül mindenkin, így nyeri vissza szabadságát.(...) Bujtor lehengerlő a szerepben, s mint rendező, ugyanerre predesztinálja kollégáit is, még azokat is, akik csak ott vannak a színpadon mint élő kellékei, roncsai ennek a kegyetlen, könyörtelen intézeti gépezetnek.

A legyőzhetetlen

Az új vezetés következő, 2009-es évada is nyereséges, még úgy is, hogy akkor újítják meg a színház teljes hangrendszerét, illetve a Latinovits Játékszínt.

Még sincs ok az örömre.

2009 júliusában a veszprémi színház a Hyppolit, a lakáj és a Kakukkfészek előadásaival vett részt a Tihanyi Szabadtéri Játékok programjában. Bujtor István július 25-én lépett utoljára színpadra.
Július 31-én rosszulléte után előbb a veszprémi kórházba került, majd hetekkel később egy budapesti intézménybe. Több mint ötven napig volt mesterséges kómában. 2009. szeptember 25-én halt meg. A kórházi közlemény szerint embólia volt a végső ok, illetve keringési, légzési elégtelenség.

Veszprém, 2009. szeptember 25. - Emlékezők mécseseket gyújtanak a Veszprémi Petőfi Színház bejáratánál, Bujtor István Balázs Béla-díjas színművésznek, a színház igazgatójának gyászkeretes fényképe előtt, aki életének 67. évében elhunyt Forrás: MTI/Nagy Lajos

Előzményeiről annyi tudható: esetében egy korántsem végzetes betegség vált végül mégis orvosolhatatlanná.

Balatonszemesen búcsúztatták október elsején szűk családi körben.
Akkor kilencvenkilenc éves édesanyja megélte második fia elvesztését is.

Hivatalos szakmai kitüntetésből Bujtor Istvánnak az 1979-ben elnyert Balázs Béla-díj jutott.

A Magyar Érdemrend középkeresztjét 2002-ben kapta meg.
A veszprémi színház kamaraszínpada ma már Latinovits-Bujtor Játékszín néven működik. Bujtor Istvánnak nyolc éve szobra is áll Balatonfüreden. Róla elnevezett színház, filmfesztivál is őrzi az emlékét. A 2011-ben alapított Bujtor-emlékgyűrűvel a veszprémi színház háttérmunkásait ismerik el.
Vannak még múlhatatlan sztorik, regénybe illő és töredékes emlékek.
Ráadásként egy mozaikos portré.

Források:

Bujtor - Nemzetünk Nagyjai sorozat - DUNA INTERNATIONAL KÖNYVKIADÓ KFT. 2010

Sztankay Ádám interjúja Bujtor Balázzsal

https://szinhaz.online/ami-a-szivemen-az-a-szamon-bujtor-istvanra-emlekezunk/

Arcanum Digitális Tudománytár

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár