Aki a telefonkönyvet elénekelve is képes volt megnevettetni a Kádár-világ közönségét

Az MTV 1963. szilveszteri műsorában is fellépett, a Slágermúzeum című revüfilmben

Kazal László jómódú családban született, az első világháború során azonban megváltozott az élete, már kamaszkorában dolgozni kényszerült. A színészetet azért választotta hivatásának, mert pincérként úgy gondolta: színpadra kerülve ő is olyan úriember lehet, mint a szállodai étterem vendégei között megforduló színészek. Tehetsége már pályakezdőként sikert hozott, de ifjonti krakélersége mégis megnehezítette az előbbre jutását. Ám idővel, számtalan bonviváni karakter mellett még Madách Tragédiájának főszerepét is eljátszhatta, hogy aztán, újabb bonyodalmak és sikerek után, mint táncdalénekes szerezzen országos ismertséget, egyben népszerűséget. Mindemellett ábrázolókészsége mellett humorára is jól emlékeztek a színházi világban, amely újra foglalkoztatni kezdte – elsősorban komikusi szerepkörben. A második világháború után egy rövid időre a Vígszínháznak lett tagja, de hamarosan átvezényelték a pártállamot pártállami keretek között kifigurázó Vidám Színpadhoz. Néhány év alatt unikális személyiségével olyan elismertségre tett szert, mint a drámai színházak legnagyobb művészei. Akkoriban már csak úgy emlegették: „A Kazal."

Vágyak, óhajok

Kazal László tizenhét évesen kerül be a főként az operett műfaj utánpótlását biztosító tanintézetbe. Fia új célja édesanyjának sincs ellenére, aki azt mondja rá:

Menj csak el színésznek, nem való neked rendes foglalkozás.

Kazal László Rákosi Szidi egyéves kurzusát abból a pénzből fedezi, amit

betanított villanyszerelőként keres a Barta és társa Elektromos Művekben.

A színi iskolai órákat műszakzárás után tartják. Kazal László hamar bizonyítja, hogy más, mint a többi növendék. Kétszer el is tanácsolják, elsőként akkor, amikor tüsszentőporral szórja meg a katedrát. Második alkalommal azért húzza ki a gyufát, mert díszletfestékkel díszíti ki az intézmény falait.

Ám mindkét alkalommal amnesztiát kap, mert csínyekre való hajlamánál jóval erősebbek a színpadi képességei.

Alig kezdi meg a kétéves kurzust, márt kiemelt szerepet kap Farkas Imre Iglói diákok című operettjében, a Király Színházban, melyet Rákosi Szidi fia, Beöthy László alapított, s akkoriban Lázár Ödön igazgat.
Kazal László az év végi vizsgáin mutatott teljesítménye alapján az akkor nyíló Bethlen Téri Színpadon kap egy operettszerepet. Nem sokkal később a miskolci színházat igazgató Sebestyén Mihály ajánl fel számára segédszínészi lehetőséggel járó szerződést.

Kazal pályafutása során később is kötődött az operettek világához. Karl Zeller "A madarász" című operettjéből készült rádióváltozat felvételekor Fábry Edit és Szabó Miklós operaénekesekkel és Pethes Sándorral, 1959-ben Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Kazal László felhagy a színi tanulmányaival, felmond az elektromos műveknél, néhány előadás után elbúcsúzik a Bethlen téri társulattól. 1929-ben Miskolcra szerződik.

A jóképű, nyúlánk fiú, aki kitűnően énekel, nem sokáig marad segédszínészi státuszban. Eleinte operettekben kapja meg rendre a bonviván karakterét. A tehetségre fogékony Sebestyén Mihály hamarosan szélesebb spektrumban is foglalkoztatni kezdi az

ábrázolóképességét tekintve különleges képességű ifjú Kazal Lászlót.

A miskolci színház erős iskola. Nemcsak színes repertoárja miatt, hanem mennyiségileg is: Kazal László Miskolcon hetente három bemutatóban játszik. Ontják a darabokat, hogy kielégítsék a közönség olthatatlan vágyát a színház újdonságai iránt.

Abból lesz csak baj, amikor Kazal László elkezdi kielégíteni Mezey Mária vágyait is, aki a színház gyönyörű primadonnája.

Sebestyén Mihály nem erkölcscsőszként kíván beleavatkozni a szerelmi történetbe, az aggasztja, hogy ha a társulata vezető művésznője egy pályakezdővel kompromittálódik, akkor veszíthet művészi vonzerejéből, ami könnyen megmutatkozik a jegybevételen is.
A direktor még javában töri a fejét a probléma megszüntetésének lehetséges módozatain, amikor Kazal László tálcán kínálja a megoldást.

Az ifjú színész egy este szóváltásba kerül az ügyelővel, amely szóváltás tettlegességig fajul.

Az incidens során az ügyelő húzza a rövidebbet, de végül Kazal Lászlónak kell távoznia a társulattól.

Ádám és Évák

Az 1931-es évadban esik a skandalum, amely után Kazal László a fővárosba utazik, ahol felkeresi az ország első, s legjobban prosperáló színészügynökségének, a Réti ügynökségnek a vezetőjét, Réti Istvánt, közkeletű nevén Réti bácsit – akit még Rákosi Szidi növendékeként ismert meg.
Réti bácsi tájékoztatja az alig húszéves színészt:

az elpáholt ügyelő története körbejárta a budapesti színházakat, amelynek vezetői hallgatólagosan megállapodtak, hogy Kazal László személye egyetlen pesti teátrum társulatában sem számít többé kívánatosnak.

/Jávor Pálnak is akadt pályája kezdetén hasonló, hosszabb távú elakadással fenyegető helyzete, miután fejbe csapta egy telefonkagylóval a Renaissance Színház nyegle főtitkárának fejét, de az ő esetét rövidebb fővárosi pauza követte, mint amennyivel Kazal Lászlónak kellett szembenéznie. Ugyanis a teátrumi értékrend szerint egy irodaajtó mögött ücsörgő színházi főtitkár korántsem olyan fontos, mint az előadás működtetéséért felelős ügyelő. Sz. Á./
Kazal László a következő két évben csak másod-, harmadrendű vidéki társulatoknál kap lehetőséget.

1933-ban kerül nívósabb társulathoz, a Kiskunhalas–Nagykőrös–Kalocsa–Kunszentmárton színikerületben.

Vezetője Károlyi János, aki egykoron az Újpesti Színjátszótársulat bonvivánja volt.
Előbb Kazal László is bonviván lesz, majd több szerepkörben is bizonyító színikerületi sztárszínész.

Károlyi János társulatánál játssza el Ádám szerepét is a Tragédiában.

Először Kiskunfélegyházán 1935. január 16-án, partnere Éva szerepében Pogány Irén. Kettősükkel kerül színre a mű február 12-én Csongrádon is.
Március 16-án már az idővel majd jelentős pályát befutó Ladomerszky Margit alakítja mellette Évát Kalocsán. Április 10-én ugyancsak, de akkor már Ladomerszky Margit neve mellett az szerepel, hogy m. v., vagyis akkor ő már csak vendég, ami a színésznő esetében előrelépést jelez. /Alkalmi szerepszerződések után fix állást kap a budapesti Vígszínháznál, amelyet 1945-től nemzeti színházi tagság követett a színésznő nyugdíjazásáig. Sz. Á./ Kazal László július 2-án már Lánczy Margit Évája mellett adja Ádámot Szarvason.

Sztárok között

A következő évadban a színikerületi léttől megcsömörlő Kazal László már azon gondolkodik, hogy szerződés nélkül is visszamegy Budapestre.
Ekkor éri utol Réti bácsi távirata, amelyben jó lehetőséget ígérve azonnal Pestre hívja. Ott kiderül: elcsitultak az ügyelőverés hullámai, és mivel a Városi Színház Én és a kisöcsém című darabjának bonvivánja, Békássy István egyéb elfoglaltságai miatt kiszáll az előadásból, a színház vezetése elfogadta Réti bácsi javaslatát, hogy

Karrierje későbbi időszakában már gyakran dolgozott sztárok között. Az MTV stúdiójában Kabos Lászlóval, Lorán Lenkével, Horváth Tivadarral, Brachfeld Siegfrieddel, Pathó Istvánnal, Kibédy Ervinnel, Markos Györggyel, Alfonzó Markos Józseffel, Csala Zsuzsával, Csákányi Lászlóval, Koós Jánossal és Hofi Gézával, 1971-ben. Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

a snájdig és jó humorú Kazal László vigye tovább szerepét Bársony Rózsi partnereként.

A Pesti Hírlap 1935. november 11-i számában írják az előző esti beugrás kapcsán:

A férfi főszerepet a más színpadon játszó Békássy Istvántól egy Kazal László nevű jó megjelenésű és ügyes színész vette át, aki, ha kissé túlságosan fiatal is egyelőre a bonviván szerepkörére, jól kiegészítette az operett friss tempójú együttesét, amelynek élén, a főszereplők mellett, most is Takács Rózsinak, Gál Sándornak, Feleki Kamillnak, Radó Sándornak, Fodor Artúrnak és Latabár Árpádnak tapsolt sokat a közönség.

1936 nyarán Kazal László megkapja az egyik főszerepet a Budai Színkör Budapest-Wien című operettjében, amelyben ismét Bársony Rózsival, és ez esetben Latabár Kálmánnal játszik együtt.
Az 1935-ben született operett az apai ágon olasz De Fries Károly első színpadi műve. A szerző szép sikereket ér majd el a színházi világban, de a lexikonok a mai napig a következő foglalkozásokat sorolják neve mellett:

magyar zeneszerző, karmester, banktisztviselő, szivarkahüvely-gyáros.

Kazal László, bár fővárosi színre lépései elismerést hoznak számára a publikum és a kollégáik köreiben is, továbbra is kénytelen lesz – az operettszerzőhöz hasonlóan – több lábon állva biztosítania a megélhetését. A miskolci ügyelő bántalmazását már senki sem emlegeti, de mindenki tud róla. Kazal László még jó ideig nem jut biztos egzisztenciát jelentő fix szerződéshez.

A gramofonsztár különös házasságai

Kazal László úgy dönt: ha nem remélhet társulati tagságot, akkor hangjára alapozva táncdalénekesi karriert épít.

Kezdetben amellett nyakkendőkészítőként is munkát vállal, illetve parkett-táncosként is „kibérelhető".

Egyes biográfiák erre az időszakra vonatkozóan dzsesszdobosi működését is említik, ami kérdéses. Ütőhangszeres képzettségéről nincs adat.
Kazal László azt azonban maga említi egy interjúban, hogy amikor mind feljebb ívelő táncdalénekesi pályafutása során bekerült az Angolpark zenekarába, az intézmény igazgatójának kérésére nyakába akasztottak egy bendzsót is. A direktornak ugyanis az volt a fixa ideája, hogy az énekes nagyobb hitelességgel adhatja elő a számait, ha maga is kíséri önmagát egy hangszeren.

A következő években Kazal László – aki egyáltalán nem értett a hangszerhez – pengetést imitálva adta elő a dalait fellépései újabb színterein is.

Az Angolparkban esik az az epizód is – ahol egyébként napi tíz pengő a gázsija –, amely mintegy előrevetíti Kazal László majdani komikusi metamorfózisát.
Egy esős májusi napon, hogy elszórakoztassa a zenekar dologtalan tagjait, elkezdi parodizálni pályatársát, a kabaréénekes, színésznő Türk Bertát. A zenekar kacag.
Az Angolpark igazgatóját is lenyűgözi a produkció, és

némi plusz gázsiért felkéri Kazal Lászlót, hogy attól kezdve énekszámai mellett humoros betéteket is vegyen fel a műsorára.

A hangszerekhez nem igazán értett, ezért a zongorán sem ő játszott a Magyar Rádió stúdiójában, ahol Marton Frigyes rendezővel működött együtt, 1971-ben Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

A lehetőség újabb színházi feladatokat hoz az időközben már slágerénekesként elkönyvelt művésznek.
1937-ben, a körúti Royal Színházban, Ábrahám Pál 3:1 a szerelem javára című operettjében tűnik fel ismét színházi színpadon, Bársony Rózsi, Rökk Marika, Dénes Oszkár, Feleki Kamill partnereként. Újabb szerepek várják a Városi Színházban, a Budai Színkörben és a Fővárosi Operettszínházban is.
Csakhogy egy újabb fordulat miatt úgy tűnik, hogy megmarad énekesnek.

1938-ban leszerződteti gramofonénekesnek a Tonalit Gramophon Rt.

Rendszeres szereplője lesz a cég válogatáslemezeinek, régebbi és számára írt vadonatúj slágereket interpretálva.
Számos közös felvételt készít akkoriban Major Idával is, a korszak népszerű énekesnőjével, akit egyes források az első feleségeként említenek. Annyi biztos, hogy a Hétfő című lap 1943. augusztus 3-i száma azt írja, hogy

a Nemzeti Sportcsarnok villámrevüjének fő attrakciója Kazal Lászlóné Major Ida fellépése.

/Major Ida később Kellér Dezsőnek lett a felesége, évtizedekig éltek harmonikus házasságban. A Rózsahegyi Kálmánnál végzett színésznőt a Kádár-rendszer idején leginkább hangjáról ismerhette a közönség, amelyet A futrinka utca című mesesorozat Böbe babájának kölcsönzött éveken át. Sz. Á./
Más dokumentumok szerint azonban

Kazal László első felesége Boros lca színésznő volt, akivel Kazal vidéki évei alatt, 1934. február 3-án Kalocsán kötöttek házasságot.

/Ez ügyben a színész Amerikában élő leánya segít majd – úgy-ahogy – eligazodni a későbbiekben. Sz. Á./

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!