A nyilvánosságra került hangfelvételek bizonyítják Nixon antiszemita voltát<br/>

A washingtoni Nemzeti Archívum a minap közzétette a Richard Nixon néhai amerikai elnök néhány beszélgetését tartalmazó hangszalagokat. Mint emlékezetes, a Watergate-botrány miatt kiderült, Nixon titokban minden szót magnóra rögzíttetett, ami a fehér házi tanácskozásokon elhangzott. A szalagokból kiderül, hogy az elnök többször becsmérlően emlegette a zsidókat.

Richard Nixon a hangszalagokkal akarta biztosítani, hogy elnöki tevékenységéről majd mindenre kiterjedő forrásanyag álljon rendelkezésére, ha életrajzírójának kiadja a feladatot, hogy teremtsen számára méltó helyet a történelemben. A szalagok sorsa azonban a Watergate-botrány folytán másképpen alakult, a betörési ügy eltussolását elrendelő elnöki kijelentések hangfelvétele "füstölgő pisztollyal" felérő bizonyítékká vált, és Nixon ebbe 1974-ben belebukott.

A teljes hangtár még ma sem hozzáférhető, de fokozatosan nyilvánosságra hozzák (most éppen az 1971 februárja és júliusa közötti 445 órányi anyag vált közkinccsé), és a The Washington Post szerdán azokból a nixoni kitételekből közölt egyes részleteket, amelyek a zsidókkal szemben táplált erős ellenérzéseket bizonyítják.

"A zsidók mindenütt itt vannak a kormányban. A legtöbb zsidó nem lojális" - panaszkodott egyszer Nixon Bob Haldeman fehér házi stábfőnöknek, akit egyébként "Porosz"-ként emlegettek. Az elnök pozitív kivételként megemlítette Henry Kissingert (aki akkor még nem külügyminiszter, hanem nemzetbiztonsági főtanácsadó volt), Leonard Garment jogtanácsost, valamint William Safire-t, egyik beszédíróját. "De általában, Bob, nem bízhatsz (ezekben) a fattyakban" – tette hozzá. Haldeman élénken helyeselt. "Az egész beállítottságuk ellenséges. Legalábbis ebben a kormányzatban. És ügyesek. Megvan a képességük, hogy megtegyék, amit akarnak. Mármint, hogy ártsanak nekünk" - mondta.

Amikor a munkaügyi statisztikai hivatal 1971 júliusában a munkanélküliség emelkedéséről szóló adatokat tett közzé, Nixon követelte, hogy "rúgják ki" a hivatal igazgatóját, Julius Shiskint. Utasította Charles Colsont (akit a The Washington Post Nixon "kidobóembereként" emleget), hogy vizsgálja meg a hivatal vezetőinek etnikai hátterét.
"Ezek mind zsidók?" - képedt el az elnök, amikor Colson sorolni kezdte a neveket.
"Mind egy szálig. Néhány kivétellel. Csak bele kell néznie ebbe az átkozott listába, és tudhatja, hogy ezek mind ki akarnak nyírni minket" – válaszolt Colson.

Néhány nappal később Nixon és Haldeman a nemzetbiztonsági tanácsba történt "zsidó behatolást" vitatta meg. "Tony Lake zsidó?" - érdeklődött az elnök Kissinger egyik fiatal munkatársáról, aki jóval később, Clinton alatt a nemzetbiztonsági tanács vezetője lett.
"Erre magam is kíváncsi lennék" - válaszolt Haldeman. "Annak néz ki" - jegyezte meg Nixon. (A The Washington Post szerint egyébként Lake nem zsidó.)

Amikor a The Washington Post 1971 áprilisában azt jelentette, hogy az amerikai főváros gazdag negyedeiben a lakosok 60 százaléka helyesli a háborúellenes tüntetéseket, Nixon ezt azzal magyarázta Haldemannak, hogy "pokoli sok zsidó" él Washingtonban. "A keresztények már kiköltöztek" - tette hozzá.

Nixon nemcsak a zsidókra tett durva megjegyzéseket. A Washington Post most megjelent cikkében idézett kijelentésekből az derül ki, hogy Nixon sokakat pocskondiázott a hátuk mögött.
Amikor a vietnami háborúval kapcsolatos, híres "Pentagon-iratok" eljutottak a sajtóhoz és a Legfelsőbb Bíróság elutasította a publikálás megtiltására irányuló kormányzati követelést, Richard Nixon különösen Potter Stewart bírót pocskondiázta, mondván, "lefeküdt a washington-georgetowni társaságnak".
Másnap, amikor telefonon beszélt J. Edgar Hoover FBI-igazgatóval, az elnök kifejezte reményét, hogy Hoover "túléli azokat a gazembereket" a Legfelsőbb Bíróságon. "Meg kell változtatnunk a bíróságot" - szögezte le, háborogván azon, hogy az a "büdös döntés" elvitte a lapok szalagcímeit, így nem domborodott ki kellőképpen, hogy ő az előző nap fontos megbeszéléseket folytatott az FBI-nál tett látogatása során.

Nixon és Hoover ezután megvitatta, hogy a vezető washingtoni újságírók és Daniel Ellsberg (aki kiadta a Pentagon-iratokat) összeesküdtek a kormány ellen. Hoover "kiöregedett szukának" minősítette Katharine Grahamet, a The Washington Post kiadóját, amivel Nixon egyetértett, bár a maga részéről a "szörnyű vén szatyor" kifejezést használta.
Visszatérve Kissingerhez, a most közzétett szalagok tanúsága szerint a nemzetbiztonsági főtanácsadó 1971 márciusában lemondással fenyegetőzött, mert olyan bíráló cikkek jelentek meg róla a lapokban, amelyeket Kissinger a sikereit megirigylő William Rogers külügyminiszter aknamunkájának tulajdonított. (Később, mint köztudott, Rogers helyett Kissinger lett a külügyminiszter.)

Nixon megvigasztalta a tanácsadót, de aztán a háta mögött arról beszélt, hogy Kissinger mindenre rá akarja tenni a kezét, mindent ellenőrizni akar, ami külpolitikai témában az elnöki íróasztalra kerül. "Csak azt nem tudja, hogy én el sem olvasom azokat az átkozott papírjait" - jegyezte meg.

Nixon egyébként dicsérte Kissingert, azt mondta, hogy ő gyakorolja rá a legnagyobb befolyást, bár teljesen rá sem lehet támaszkodni. "Néha pokoli nagyot téved. És néha Rogersnek is van jó gondolata. Bár nem túl gyakran."

(MTI)

Ajánló: