Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Emmanuel Macron az, aki a McKinsey-nek hatalmas összegeket fizetett ki, és ő az, aki 85 milliárd eurós, rekordméretű kereskedelmi deficitet ért el, aki az ausztrál tengeralattjáró-ügyben teljesen nevetségessé tette Franciaországot, és ő volt az is, aki kísérletet tett a saint-nazaire-i hajógyárak eladására egy olyan vállalatnak (MSC), amelyhez az Elysée-palota főtitkárát, a Macron jobb kezének számító Alexis Kohlert családi szálak kötötték.
Az is megalázó volt Aubert szerint, amikor Macron szenegáli származású szóvivője, Sibeth N'Diaye egyszerűen csak „lecsajozta" Simone Veil-t, Auschwitz túlélőjét, később komoly politikai karriert befutott magas rangú francia (jobbközép) politikusnőt.
De Macron volt az is, aki a járvány alatt „azzal dicsekedett, hogy nem tudja, hogyan kell felvenni a maszkot”, aki „bezárta a fessenheimi atomerőművet 377 millió euróért, majd a kieső energia pótlására szénerőművet kellett nyitnia”, aztán a Covid-járvány közepén feloszlatott egy, a kormány egészségügyi területen tett intézkedéseiért felelős parlamenti bizottságot.
De ha még ez sem lenne elég, itt van a „De Rugy homárjai” néven ismertté vált ügy, amelyben
Macron ökológiai minisztere, a zöld párt elnöke, François de Rugy több mint 10 luxusvacsorát adott közpénzen, negyedmillió forintos borokat felszolgálva,
de Macron adta oda a Microsoftnak a francia emberek egészségügyi adatait, az ő nevéhez fűződik
a járvány alatt a „nem létfontosságú vállalkozások" kategóriájának létrehozása, amelyben családok mentek tönkre,
és ő volt az is, aki Zelenszkij ukrán elnököt utánozva borostásan pózolt az Élysée-ben, és ő beszélt összevissza az európai szuverenitásról is. A közutakon bevezetendő 80km/h-s sebességkorlátozásra tett kísérletét elsöpörte a népharag, de az is durva volt, hogy a Covid-járvány kellős közepén, a szavazatszámláló bizottságokban is halálos megbetegedéseket okozó önkormányzati választások megtartásáért az ellenzéket hibáztatta. Az ő pártjának volt a képviselője az, aki arra panaszkodott, hogy annyira szerények a járandóságai, hogy „tésztát kell ennie”, de olyan képviselője is volt Macronnak, aki külön pénzt kért azért, hogy a francia nemzetgyűlésbe belépjen, és
Macron volt az, aki nagyon durván megalázott egy munkanélküli kertészt, mondván, hogy „ha átmenne az utca túloldalára, akkor találna munkát”.
De Julien Aubert csak sorolja tovább a botrányokat:
És ha a fentiek még mindig nem szolgálnának elegendő érvül ahhoz, hogy ne szavazzanak a franciák Macronra, Julien Aubert-nek további érvei vannak:
„Emmanuel Macron a lángba borult párizsi „Notre-Dame”-ot úgy akarta újjáépíteni, mintha a Pompidou Központról, azaz valami hipermodern épületről beszélnénk”, és amely talán Macron második ciklusában el is készülne” (miközben Macron azt ígérte, hogy 5 év alatt újjáépítik.)
„Emmanuel Macron a lángokban álló párizsi Notre-Dame is, amelyet úgy akarnak újjáépíteni, mintha a Pompidou Központról lenne szó, és Macron második hivatali idejében talán el is készül, és ő az, akinek az idején az üzemanyagárak az egekbe szöktek, ő az, aki semmilyen elnökválasztási vitában nem vett részt, ő az, aki Napóleon hibáiról beszélt születésének kétszázadik évfordulóján, és az is ő, aki a választások előtt ingyen borotválkozásra feljogosító utalványokat népszerűsített.
Természetesen nem hagyja ki a Republikánusok politikusa a Benalla-ügyet sem, amely miatt Macronnak sajtótájékoztatón kellett tisztáznia, hogy a François Mitterrand egykori titkos szeretője helyén lakó személyi testőre, Alexandre Benalla nem a szeretője, vagy Macronnak azt a döntését sem, amikor az Ukrajna elleni háború kellős közepén a világon egyedülálló módon 300 millió euróval (több mint 112 milliárd forint) csökkentette a francia véderők költségvetését. Aztán, mondja Julien Aubert, itt van még a francia tulajdonban levő Alstom eladása az amerikai General Electricnek még 2014-ből, hogy aztán az amerikaiak 2017-ben finanszírozzák Macron választási kampányát a McKinsey tanácsadócég beiktatásával, illetőleg itt van még az Arabelle atomerőmű-turbinák botránya is.
2015-ben a szocialista kormány minisztereként Macron eladta a General Electricnek a francia fejlesztésű „Arabelle” atomerőmű-turbinákat és az Alstom vállalat atomerőművekre szakosodott ágazatát, abban az időben ugyanis Macron úgy gondolta, hogy az ökológiai elvárások miatt le kell építeni az atomenergiát. Amikor az ukrán háború miatt kialakult energiaválság begyűrűzött, azonnal az atomenergia fejlesztése mellett döntött, és kiadta, hogy a francia állam vásárolja vissza a 6 éve eladott iparágat az amerikaiaktól.
A különbség mindössze annyi, hogy ahogy arra kampánya során Marine Le Pen többször is utalt, a visszavásárlás kétszer annyiba fog kerülni Franciaországnak…
De felrója Aubert Macronnak azt is, hogy az Oroszország ellen 2015 óta érvényben levő fegyverembargó ellenére Franciaország 2020-ig folyamatosan adott el fegyvereket az oroszoknak.
Folytassuk tovább Aubert felsorolását azzal, hogy
„Ezek után kell még bármit is mondanom, hogy ne szavazzanak Macronra? - teszi fel a kérdést Julien Aubert. „Íme 99 ok, amiért nemet kell mondani” - mondja, de még tartogat egy nagyon fontos érvet.
„A 100., a legfontosabb érv”, mondja Aubert, a következő:
„a jobboldalnak kötelessége, hogy továbbra is megtestesítsen egy alternatívát, egy reményt, egy olyan utat, amely nemzeti, de nem szélsőséges. Ha Macronra szavazunk, ez egyben azt is jelenti, hogy támogatjuk a teljesítményét, és a jövőben felelősséget vállalunk a tetteiért (lásd fenti felsorolás!). Ezért fogok április 24-én tiszta lelkiismerettel érvénytelen szavazatot leadni”
- fejezi be írását a Republikánusok politikusa.
