Ursula von der Leyen migránsokkal akarja elárasztani Európát

Lampedusa, 2023. szeptember 17. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök (j) és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (b) távozik az Európába igyekvő illegális bevándorlóknak Lampedusa szigetén létesített befogadóközpontból 2023. szeptember 17-én. Von der Leyent Meloni hívta meg a helyzet súlyosságának felmérésére, mert az előző napokban összesen több mint 10 ezer migráns érkezett a 6300 lakosú dél-olaszországi szigetre. MTI/EPA/ANSA/Ciro Fusco

A bizottsági elnök csak saját politikai karrierjét egyengetni utazott a szigetre, nem valós megoldásokat kínálni a kialakult helyzetre – mondta az Origónak Dornfeld László Ursula von der Leyen lampedusai látogatása kapcsán. Az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint az ellenőrizetlen migráció hatásai már most látszanak, például abban, hogy egyre több migrációs célországban társadalmi feszültségek robbantak ki. Hozzátette: párhuzamos társadalmak jönnek létre, no-go zónák alakulnak ki a svéd, francia vagy belga nagyvárosokban, annak minden velejárójával együtt: erőszakos bandaháborúk, migránsfelkelések, terrortámadások.

Az Európai Unió csak azután reagált a lampedusai migránskrízisre, hogy Meloni olasz miniszterelnök felszólította a bizottsági elnököt, mérje fel a saját szemével, mennyire tragikus a helyzet. Miért csak „felhívásra" ment a szigetre Ursula von der Leyen?

Von der Leyent nem igazán érdekelte a hazánkhoz és Olaszországhoz hasonló uniós határállamokra nehezedő nyomás eddig, ahogy ennek anyagi költségei és az itt élőkre gyakorolt hatása sem.

Nem igazán sietett, hogy a határőrizetre költött magyar 650 milliárd forintot megtérítse - pedig ezzel hazánk az Unió közös határait is védte.

Brüsszel mindezzel mit sem törődve csakis egyetlen dologgal foglalkozik: a kötelező elosztási kvóták elfogadtatásával. A határőrizetben tettek már bizonyos engedményeket, de azt az alapvetést továbbra sem hajlandók elfogadni, hogy migráció helyett családtámogatás kell és a határok erősítése.

Az, hogy most a bizottság elnöke mégis odalátogatott a felhívásra, nem annyira a migrációs kérdésnek szólt, hanem inkább alkalom volt arra, hogy kicsit kedvezzen Meloninak, aki fontos szereplő lehet von der Leyen későbbi újraválasztásában.

A bizottsági elnököt leginkább támogató EPP vezetője, Manfred Weber már régóta körbeudvarolja az olasz miniszterelnöknőt, von der Leyennek pedig minden támogatás fontos, mivel nagyon kevés pozitívumot tud felmutatni hivatali idejéből. Így most úgy tesz, mint akit érdekelnek a migráció okozta válsághelyzet hatásai, sőt még néhány keményebb kijelentésre is ragadtatta magát.

Közel sem volt teljes az összhang Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Giorgia Meloni olasz kormányfő között a nagy sajtóérdeklődés közepette megtartott lampedusai találkozón. Az olasz szigetet ellepték az illegális migránsok, a brüsszeli vezető továbbra is a bevándorlók tagállamok közötti elosztását erőlteti. Mi az oka, hogy Meloni ezzel nagyon nem ért egyet?

Giorgia Meloni jól látja, hogy mennyire keseríti meg a határon élők mindennapjait ez a migrációs nyomás.

Lampedusa egy aprócska sziget, mégis migránsok százezrei haladnak át rajta hosszú évek óta. Az, hogy a végső állomásukról, egy olasz kikötőből tovább viszik őket mondjuk Németországba, nem segít a szigeten élőkön egy fikarcnyit sem.

Sőt, mintegy meghívólevélként is funkcionál, hiszen a migránsok otthon élő ismerősei, rokonai azt láthatják: bőven van még hely Európában. Így aztán könnyedén lehet, hogy ők is nekiindulnak az útnak.

A fejlődő országokban százmilliós népességtöbblet van most: ha az eddigi pár millió integrációjával nem sikerült megbirkózni, velük vajon hogy lehetne?

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke távozik az Európába igyekvő illegális bevándorlóknak Lampedusa szigetén létesített befogadóközpontból 2023. szeptember 17-én. Forrás: MTI/EPA/ANSA/Ciro Fusco

Von der Leyen megoldási javaslata igencsak cinikus: azt mondja, hogy például az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) segíthet a kialakult helyzeten. Ez ugyanaz a Frontex, amely azért vonult ki hazánkból, mert betartattuk a hatályos uniós és magyar jogszabályokat, és megvédtük az EU külső határait, visszafordítva a gazdasági migránsokat. Nagyon jól látszik ebből is, hogy

a bizottsági elnök csak saját politikai karrierjét egyengetni utazott a szigetre, nem valós megoldásokat kínálni a kialakult helyzetre.

Az olasz kormányfő szerint „komoly, összetett, hosszú távú, határozott fellépésre" van szükség. Hogyan illeszkedik ebbe az „elvárásba" a kötelező elosztási mechanizmus?

Meloni nincs egyszerű helyzetben az olasz politika alakítása kapcsán. Ugyan nagyrészt egyetért azon gondolatokkal, amelyeket például a magyar kormányfő megfogalmaz, olyan politikai helyzetben van, amely nem teszi lehetővé a számára, hogy maradéktalanul megvalósítsa őket. Egyrészt sokkal szorosabb az integrációja az országnak (például az euró bevezetése által), másrészt sokkal inkább függ gazdaságilag Brüsszeltől, mint hazánk.

Az olasz gazdaság nem biztos, hogy túlélne egy ahhoz hasonló pénzügyi zsarolást, amelyet a magyarokkal és lengyelekkel szemben alkalmaz az EU.

Így aztán Meloni kénytelen kompromisszumokat kötni, még ha előnytelenek is, például kénytelen volt beállni a kvótajavaslatot is tartalmazó migrációs paktum mögé, amelynek egyéb rendelkezései ugyanakkor nagy könnyebbséget jelentenének az olaszok számára. Például lehetővé tenné az érkezők kiszűrését a határon, illetve a biztonságos országokba történő visszaküldést. Ugyanakkor a megnyilatkozásaiból látszik, hogy Meloni nem sokra tartja ezt a fajta megoldást, amelyet Brüsszel már 2015 óta erőltet.

Hogyan hat az ellenőrizetlen migráció Európa jövőjére?

Az ellenőrizetlen migráció hatásai már most látszanak, például abban, hogy egyre több migrációs célországban látszanak az általa keltett társadalmi feszültségek.

Párhuzamos társadalmak jönnek létre, no-go zónák alakulnak ki a svéd, francia vagy belga nagyvárosokban, annak minden velejárójával együtt: erőszakos bandaháborúk, migránsfelkelések, terrortámadások.

A feszültség pedig egyre nő az őshonos népesség és a frissen érkezettek között, amely sok helyen robbanással fenyeget, mint történt az a francia nagyvárosok utcáin pár hónapja. A kérdésnek van egy európai dimenziója is: a szabad európai mozgás, a „határok nélküliség" előfeltétele ugyanis, hogy a külső határok biztosítva legyenek, és csak az vehesse igénybe ezt a kedvezményt – amely véletlenül sem alapjog –, aki jogosult rá. Ez abszolút nem biztosított 2015 óta, és ennek már nagyon látszanak a politikai eredményei. Több helyen a határellenőrzés visszaállításáról beszélnek, vagy egyenesen meg is tették azt.

A nyugati országok nem akartak segíteni az EU külső határainak a védelmében, most pedig kénytelenek ezt a saját határaikon megtenni. Ráadásul ez az EU szétesésével is fenyeget, amely gazdasági szempontból beláthatatlan károkkal járna az összes tagállam számára.