Táncba oltott harcművészet

Latin ritmusok, lágy, tiszta, de erőteljes mozdulatok. Mentális és fizikai küzdelem, egyetlen érintés nélkül. Tánc, harcművészet vagy egy testre és elmére egyaránt jótékonyan ható, akrobatikus elemekkel tűzdelt extrém sport a brazil rabszolgáktól megörökölt, vérpezsdítő capoeira?

Az egykori brutális rúgások, ütések mára, elveszítették méregfogukat, a cél már nem a másik súlyos bántalmazása, hanem a másik fölé kerülés, annak kicselezése, sarokba szorítása. Minél furfangosabb, kiszámíthatatlanabb egy capoerista, annál jobban tisztelik - így a capoeira egy a testre és az elmére egyaránt jótékony hatást gyakorló sporttá vált.

Az edzések során nincs olyan testrész, amely ne mozogna, a rodában küzdő felek támadnak, védekeznek, megpróbálnak túljárni ellenfelük eszén, szaltóznak, gáncsolnak, cseleznek, támadnak, védekeznek, mindezt felesleges mozdulatok nélkül. A capoeiristák mozgása a ginga-nak (amely egy-két lépésből álló alapmozdulat) köszönhetően folyamatos és gördülékeny, még a látszólag ártalmatlan, feleslegesnek tűnő kézenállás is csak egy következő gyors támadómozdulatot vezet be.

A capoeira tehát nem csak a ruganyos test, hanem az ész játéka is, hiszen a kör közepén állóktól odafigyelést és gondolkodást igényel, míg a játékosok szolgáltatják a küzdelemhez elengedhetetlen ritmusos zenét, amely - kiegészülve a körben állók énekével - különleges hangulatot teremt. Ehhez az összetett sporthoz nem kell semmilyen különleges előképzettség, azonban kitartást mindenképp.

Ne riasszon az akrobatika!

"Sokan vannak, akiknek bár nagyon tetszik, nem merik elkezdeni a capoeirát, mert elrettennek a bemutatókon szaltózó és "röpködő" tökéletes testalkatú mesterektől és ügyesebb diákjaiktól "- írja Formado Sançao, azaz Samuel Viera capoera-iskolájának honlapján. "Ám a capoeira lényege egyáltalán nem az akrobatikában, és a mozdulatok rögeszmeszerű hajhászásában fogható meg. Tagadhatatlan, hogy az akrobatika létezik a capoeirában, de használata opcionális, egyéntől, fizikai adottságoktól és a roda szituációjától függő. Az edzések során a tanítványok egyre több mozdulattal és különböző kombinációkkal ismerkednek meg, de végül rajtuk áll, hogy mit alkalmaznak a rodában. Egy idő után mindenki a saját egyéni capoeiráját kezdi el játszani, a saját kis kombinációival. A capoeirában nincsenek kötelező mozdulatok, hacsaknem a védekezést szolgáló "válasz"-mozdulatokról beszélünk, mint például a rugások előli kitérések, menekülések."

"A capoeira elsősorba egy nagyon kreatív műfaj, életfilozófia, önkifejezés, önmegvalósítás és ezért bátran minden ízében művészetnek merem nevezni - így a mester. "Sokan kérdezték már tőlem, hogy szerintem mi a capoeira: tánc, avagy harc - erre a kérdésre a válaszom mindig ugyanaz volt. Véleményem az, hogy se nem tánc, se nem harc, hanem egy játék, és a zenében való teljes elmerülés - két ember játszadozása, amely a múltra emlékezés jegyében történik".

Szintek és övek

Fehér: kezdő
Sárga: az alapmozdulatokat elsajátította
Narancs: érti a zenét, tud akrobatikus gyakorlatokat és hatásos rúgásokat.
Kék-piros: a gyakorlott. Ismeri az angola és a regional ritmusait és játszik az összes hangszeren.
Kék: az első instruktori fokozat, már önállóan taníthat.
Zöld: instruktor, csoportot felügyelhet, tudása teljes a rodában.
Lila: professzor, aki bölcsen és részrehajlás nélkül irányítja a játékot. A capoeira minden részét képes átadni.
Barna: mesterjelölt.
Fekete: mester fokozat.

A capoeirában a tanuló idő hosszú, hiszen az évek során meg kell tanulni verekedni, táncolni, énekelni, hangszerek készíteni, azokon játszani, és portugálul sem árt érteni pár szót. A capoeira időt hagy a kezdőknek, hogy eldöntsék maradnak a sport tiszteleténél, vagy átadják magukat a zene, tánc, ritmus által vegyített, adrenalinnal teli harcművészet szépségének.

szs