Beforduló felforgató - nyertesek!

Kevés zenész tarthat számot akkora érdeklődésre új lemeze kapcsán, mint Yonderboi, hála az elsőnek, a Shallow And Profoundnak. Da Hungarian Wonderboy, aki még mindig csak huszonnégy éves. Olvasd el a Freee Magazin interjúját, mely az új album megjelenése előtt készült, ismerkedj meg kritikusunk véleményével. Megvannak a nyerteseink!

Keserű elszigeteltség - kritikánk

Zeneipari közhely, hogy két album között nem szerencsés öt évet várni. Ennyi idő alatt annyira megváltozik a szerző hozzáállása, elképzelése, hogy kedvelőinek többsége - tetszik, nem tetszik - képtelen követni az új irányba, az pedig nem garantált, hogy az újítás másoknak viszont tetszeni fog. Yonderboi pontosan ilyen helyzetbe sodorta magát, miután 2002-ben teljesen eltűnt a porondról, és ennek a következményeit az új lemeze fogja elszenvedni.

Ettől persze még lehetne remekmű. Szerkezetét tekintve olyan, mint a legutóbbi Karányi-lemez, a Digital Digital, tehát az elmúlt évek hatásait hordozza magán, mindennemű szelekció nélkül. Ebből adódóan a vegyes saláta fogalmát testesíti meg, és noha nemegyszer hallhattunk már kimondottan jól sikerült produkciókat ilyen felfogással, ezúttal más a helyzet.

Yonderboi zenei világa gyökeresen megváltozott az új évezredben. A péntek esti bárkultúrát életre keltő Shallow and Profound '60-as, '70-es éveket idéző jazzhopos koncepciója még csak apró pillanatok erejéig sem köszön vissza. Helyette a mostanában egyre határozottabb alakot öltő "magyar alternatív pop" az uralkodó a maga eastern sugaros hangzásával, no meg azokkal a vokalistákkal, akiket évek óta ismerünk, és jócskán meguntunk. A Splendid Isolation gerincén hallható számok kevés eredetit nyújtanak, az eddigi felhozatallal csak a Were you thinking at me? képes versenyre kelni.

A felvezető szakaszban különféle vokálorientált downtempós számok hallhatóak, de ezek harmadosztályú válogatáslemezekre épphogy felférő zárószámok is lehetnének. Az utolsó harmad ugyanakkor dicsérhető, kár, hogy nincs több a Motor-ból, a Trains in the night-ból és az Even if you are victorius-ból. Ha Yonderboi nem várt volna öt évet, talán ellenállhatott volna a beskatulyázó törekvéseknek, de így sajnos chillout-producernek könyvelték el, ami nyilván nem tetszik neki - hanem, mit ad isten, ezen a lemezen is a laza fejbólogatást előidéző felvételek az ütősebbek, mintsem az agyonunt énekesekkel előadott kvázi-kommerciális popzenék.

Talán a hatalmas elvárások miatt lett ez a lemez olyan, amilyen; sosem fog kiderülni. Egy azonban biztos: ez a korong a nyomába sem ér a Shallow and Profound-nak. Helyenként túlságosan "kötelező" a hangzás, ahol pedig érdekes, ott tizenöt percnél nem maradunk többet. Ez 2005-ben nagyon kevés, pláne Yonderboitól. Sokkal inkább kelti egy kezdő zenész benyomását, mintsem egy olyan művészét, aki már hat éve a pályán van.

Flynn