Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Formabontó képregény: sokkoló erejű szimbolizmussal átitatott történet egy olyan Birkenauból, ahol egerek hordják a csíkos rabruhát, és macskák lendítik üdvözlésre mancsukat - végre itthon is teljes terjedelmében adják ki Art Spiegelman Maus című klasszikusát. Teszik ezt közel tizenöt évvel első megjelenése után, Auschwitz felszabadításának hatvanadik évfordulója alkalmából.
Ez az egyszerűsített, lényegileg primitív ábrázolásmód azt is bemutatja, hogy a holokauszt annyira eltávolított egymástól embert és embert, hogy adott térben és időben az egyik menthetetlenül áldozatként, a másik pedig eleve gyilkosként jelent meg. Spiegelman nem jár messze az igazságtól, mikor némi túlzással élve azt mondja: az egérlyuk és a macskaalom jelképezte létsíkok között nem volt átjárás.
A szikár, szálkás vonalakkal megrajzolt képek önmagukban is baljós, szorongással és félelemmel teli hangulatot teremtenek. A képkockákra pillantva azonnal átérezhetővé válik a kisegerek mindennapjainak esetlegessége, láthatóvá válik a létbizonytalanságban szerzett rutin, körvonalazódnak azok a területek, melyeket a haláltáborok szakítottak ki Európából. Spiegelman beszámolója pontos és kegyetlen, a Maus esetében ne a hagyományos képregény-technikákra gondoljunk. Itt a történetet a vizuális tartalom nem színesíti, még csak nem is kiegészíti: a képek szerepe elsősorban az, hogy drasztikusabbá és nyomasztóbbá - azaz életszerűbbé -tegyék egy holokauszt-túlélő elbeszélését.
A képregény narrációja egyértelműen a posztmodernt idézi: változik az elbeszélő személye, több nézőpontból tárul fel a történet, sőt gyakoriak a tér- és idősík-váltások is. Spiegelman egy avatott regényíró magabiztosságával vázolja, hogy Auschwitz öröksége nemcsak a túlélőket, hanem azok leszármazottait is kísérti, hogy a végső megoldás rémálma azok életét is megcsonkíthatja, akik jóval a második világháború után születtek.
Az önéletrajzi elemeket is felvonultató beszámolót Spiegelman apja, Vladek szájába adja, az ő visszaemlékezésein keresztül tárul fel Birkenau haláltábora. Közben azonban a Vladek és Artie - az alkotó alteregója - közötti feszült és keserűségtől sem mentes viszonyra is fény derül, sőt Spiegelman még a képregény hatására elért ismertség visszáságairól is számot ad: egéralakja a holokauszt-ipar kapcsán kesereg azon, hogy az emberiség még történetének egyik legnagyobb tragédiáját is képes dollárokra váltani.
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
A merész ábrázolásmód mellett a Maus irodalmi érdemeit sem lehet tehát elvitatni, a szokatlanul erős vizuális és prózai tartalom egy olyan fúziós alkotást hozott létre, melyhez hasonló a mai napig nem született. A képregény magyar nyelven történő megjelentetése tehát nemcsak méltó megemlékezés Auschwitz áldozatairól, hanem egy egykor hazánkban is népszerű művészeti forma felélesztésére tett kísérlet is.
Krich Balázs