Napraforgók a Szépművészetiben

Vincent Van Gogh kétségkívül a világ egyik legismertebb festője, hiszen ki ne hallott volna róla, legalább sajátos öncsonkítása vagy épp Gauguinnel való tisztázatlan viszonya kapcsán? Most nem csak ezt az önpusztító zsenit ismerhetjük meg, de - Magyarországon először - kapunk egy jókora merítést tekintélyes festői munkásságából is. A Szépművészeti Múzeum december 1-jén nyitó, nagy műgonddal összeválogatott kiállításán most az alkotói folyamat, a művészi tudatosság kerül előtérbe, ha nem is feltétlenül a leghíresebb képeken keresztül.

Talán mondanunk sem kell - hiszen ez is a legendárium része -, hogy Van Gogh öngyilkos lett: mellbe lőtte magát, majd két nappal később halt bele sérülésébe, auvers-i otthonában. A művész korábban is megmutatta már önpusztításra való hajlamát, elég, ha csak saját maga által levágott fülére gondolunk - mind az öncsonkítás, mind a későbbi öngyilkosság lehetséges okaiként felmerült máig tisztázatlan eredetű elmebaja, illetve barátjának (szerelmének?), a vele egy ideig együtt élő és alkotó Gauguinnek távozása is. Újabban egy másik feltételezés is napvilágot látott, az ide vonatkozó kutatások alapján ugyanis az derült ki nemrég, hogy Van Gogh a végzetes napon egy szemorvosnál járt. Látásproblémáiról már korábban is panaszkodott öccsének híres leveleiben (melyekből - a képekhez hasonlóan - szintén tekintélyes mennyiség gyűlt össze az évek során: mintegy hatszázötven darabról tudunk), és kései képein is rendre megjelenik egy látászavar jele: a világító testeket körülvevő fényudvar. Mindezek alapján akár arra is következtethetünk, hogy Van Goghnak zöldhályogja volt, ami akkor még gyógyíthatatlan betegségnek számított, és rövid időn belül vaksághoz vezetett - talán ezt közölte vele szemorvosa is.

Van Gogh egy korai csendélete

Azt pedig nem olyan nehéz átérezni, hogy egy ilyen hír miért kergethet az öngyilkosságba egy, pusztán a festésnek élő, szenvedélyes embert. Mindez persze csak feltételezés, annyi mindenesetre így is bizonyos, hogy Van Gogh szerelmese volt a színeknek: Párizst is a Provence-ban uralkodó színek és fények miatt hagyta ott, valósággal bolondja lett a napraforgók és a nap sárgájának, amit gyakorlatilag minden, itt festett képén fel is használt. Egyik levelében például így írt öccsének: "Itt óriási, csodás hőség van, szél nélkül; ez kell nekem. Olyan a Nap, a fény, hogy jobb híján csak sárgának, sápadt kénsárgának, sápadt citromsárgának nevezhetem. Ó, milyen szép a sárga!" Természetes, hogy lent, délen egy ilyen színű házba is költözött, melyet a helybeliek csak Sárga háznak hívtak. Van Gogh azt is kinyilatkoztatta, hogy a jövő festőjének koloristának kell lennie, hiszen lehetetlenség, hogy továbbra is a sötét tónusok uralják a festészetet. Őt magát a természet szépsége, lenyűgöző ereje ragadta magával, csalta ki a szabadba, hogy a csillagos ég alatt fesse meg az éjszakát - ez addig nem volt szokásban a festészetben. Van Gogh számtalan más íratlan szabályt is felrúgott, ami aztán a művésztársak szemében újítássá szelídült - ide tartozik legendás ecsetkezelése mellett például az is, ahogyan a parasztokat festette meg: a korábbi, romantikus ábrázolásmóddal szemben, mely a föld boldog gyermekeiként mutatta be a parasztokat, ő csupán a munkában elgyötört, fáradt embereket látott és láttatott.

A művész egyik utolsó képe, a Gabonaföld hollókkal

Természetesen - a szabályok felrúgásának ellenére - azért voltak olyan nagy festők, akiket Van Gogh maga is tisztelt. A Szépművészeti Múzeum a festőóriás munkássága mellett ezt is jól bemutatja, így a tárlat például egy külön bevezető részt szentel azoknak az elődöknek, akik hatással voltak Van Gogh festészetére - itt többek között Rembrandt, Delacroix ("minden idők legnagyobb koloristája") és Millet műveit tekinthetjük meg. Egy másik rész a holland kortársak művészetébe enged bepillantanunk, és a kiállításon külön egységet képeznek a Van Gogh által előszeretettel vásárolt és másolt japán metszetek is. A tárlat zárótételeként azt is megtudhatjuk, hogy a mester miként hatott a század eleji magyar festészetre, különösképpen a magukat fauve-oknak, vagyis vadaknak nevező csoportra. Így - stílszerű utalásként - betekintést nyerhetünk annak a kornak a művészetébe is, amelyben a Szépművészeti Múzeum is megszületett, száz évvel ezelőtt. A várható nagy érdeklődésre való tekintettel - és a korábbi tapasztalatokból okulva - az intézmény egyébként már november 2-án megkezdi a belépőjegyek árusítását, melyeket az interneten keresztül és több értékesítési helyen is megvehetünk elővételben. A kiállítás első napján azonban még semmiképpen ne rohanjunk a múzeumba, hisz a tárlat a nagyközönség számára csak a hivatalos megnyitó utáni naptól, vagyis december 2-tól látogatható.

Van Gogh Budapesten - Szépművészeti Múzeum (XIV., Dózsa György út 41.), 2006. december 1.-2007. március 20.

Apats Gábor