Nagyágyú vagy ismeretlen - ki viszi idén a Nobel-díjat?

Október 11-én, csütörtökön délután egy órakor hirdeti ki a svéd akadémia, hogy kinek ítéli oda idén az irodalmi Nobel-díjat. A találgatás a "Nobel-hét"-nek nevezett időszak kedvenc időtöltése: különböző spekulációk látnak napvilágot, és internetes fogadóirodáknál lehet tétet tenni az esélyesekre. A svéd bizottság ugyan nem tesz közé semmiféle előzetes listát, minden találgatás a levegőben pufog, mégis néha betalál a tipp: tavaly éppen a díjat elnyerő Orhan Pamuk győzelmét jósolták a szakértők, ám ennek ellenkezőjére is bőven van példa, Elfriede Jelinek vagy Harold Pinter díja döbbenetet váltott ki az esélylatolgatókból. Természetesen mi is kivesszük a részünket a spekulációkból, következzék tehát a nem hivatalos "jelöltek" listája.

Murakami Haruki
Nagyon sokan az 58 éves, Amerikában élő japán írót tartják esélyesnek, a bukmékerek is szép helyen szerepeltetik, Philip Roth és Magris után a harmadik helyen áll, most ugrott egy nagyot éppen az elmúlt napon. Murakami hazáján kívül is rendkívül népszerű, sok rajongó blogokon fejezi ki abbéli reményét, hogy kedvencük nyer. Mások éppen amellett érvelnek, hogy a Nobel-bizottságra a népszerűség inkább riasztóan hat, szívesen választanak kevésbé ismert, ám érdemes szerzőket, mintsem sztárírókat.

Murakami ellen szól az is, hogy regényei a populáris műfaj határán billegnek, épp annyi kritikus titulálja őket "bestseller"-nek, mint ahányan a latin-amerikai írókkal előtérbe került mágikus realizmus irányzatához sorolják. Utoljára 1994-ben kapott japán író Nobel-díjat Oe Kenzaburo személyében, úgy tűnik, ez sem kedvez Murakami esélyeinek, de a svéd akadémia döntéseit a legritkább esetben lehet előre kiszámítani.

A japán szerző sok esélylatolgatónak titkos favoritja, ugyanis Murakami nyerte el tavaly a Franz Kafka-díjat, amelyet előtte nem mások kaptak meg, mint Harold Pinter és Elfriede Jelinek, a két előző Nobel-díjas szerző. Szerencsés előjel. Furcsa iróniája lesz a sorsnak, ha ő nyeri el végül a svéd akadémia elismerését: tavaly egy japán könyvtár egy félreértés miatt lelkesen gratulált a Nobel-díjhoz Murakaminak - holott azt akkor Orhan Pamuk kapta.

Ki hát ez a Murakami, akinek könyveivel oly gyakran találkozunk az itthoni könyvesboltok polcain is és aki komoly esélyese az idei Nobel-díjnak? A Kiotóban született író gyermekkorát amerikai regények társaságában töltötte, Kurt Vonnegut és Richard Brautigan voltak a kedvencei, de híres Kafka iránti szenvedélyéről is, a magyarul is megjelent Kafka a tengerparton című regény főhőse nem véletlenül kapta ezt a nevet kiötlőjétől. Nyugati érdeklődése erősen érződik szövegein, ez különböztetni meg leginkább a többi japán írótól. Első állását egy lemezboltban kapta, zene iránti szenvedélyéről több könyvcím is tanúskodik, egy Beatles-nótának a címét vette át a Norwegian Wood-hoz, egy Nat King Cole-szám pedig a South of the Border, West of the Sun című regényhez adott ihletet.

Tavalyelőtt mutatták be Európában a Murakami Tony Takitani című novellájából készült filmet

Murakami szívesen meséli el interjúkban a történetet, hogyan határozta el, hogy író lesz. Állítólag egy baseballmeccset nézve jutott arra a döntésre, hogy ír egy regényt, egészen pontosan abban a pillanatban, amikor egy amerikai játékos, Dave Hilton duplát ütött. "Ha ő erre képes volt, akkor én is meg tudok írni egy könyvet" - gondolta Murakami. A legenda szerint így írta meg munka mellett 29 évesen első regényét, Hear the Wind Sing címmel.

Az első könyvet követte még kettő, a Pinball és A Wild Sheep Chase, főszereplőjük ugyanaz a névtelen elbeszélő, akinek barátját a "Patkány"-nak hívják, ezért ezt a három regényt "Patkány-trilógia"-ként is emlegetik. Az igazi sikert a Norwegian Wood hozta meg neki 1987-ben, több millió példány kelt el a könyvéből, és hazájában egy csapásra nemzeti hős és irodalmi szupersztár lett.

1994-ben jelent meg következő műve, a The Wind-Up Bird Chronicle, amely már tudatosabban ír kényelmetlen társadalmi, illetve politikai kérdésekről, például a japánok Mandzsúriában elkövetett háborús bűneiről. A legtöbb kritikus ezt tartja Murakami legjobb munkájának, komoly szakmai elismerést kapott érte, nem más ítélte neki oda a Jomiuri-díjat, mint a már említett Nobel-díjas Oe Kenzaburo.

Utolsó megjelent kötetei között volt a Kafka a tengerparton és a Szputnyik, szívecském, a két könyv, amely magyarul is megjelent a Geopen Kiadónál. Mindkettő izgalmas elbeszélői trükköket alkalmaz, amelyket akár posztmodernnek is nevezhetünk: a Kafka-regényben a főhős története csupán a páratlan lapokon jelenik meg, a Szputnyik, szívecském-ben pedig a fiú elbeszélésébe ágyazódik be a lány története. Keverednek a műfajok: levél, számítógépes fájl, film, rockzene, szerelmi történet és krimi. A szövegek egy gazdag intertextuális világba vezetnek bennünket, mint ahogy a felmerülő témák - identitás, fikció - vagy motívumok - útvesztő - szintén erősen kapcsolják írójukat a posztmodernhez. Hogy ezt a Nobel-bizottság mennyire értekeli, most kiderül, eddig nem igazán tűnt úgy, hogy az adott korhoz kötődő stílusirányzatokat támogatnák. Magyarul a két említett regényen kívül a The Hard-boiled Wonderland and the End of the World című korábbi művét olvashatjuk, amely az Európa Kiadónál jelent meg Világvége és a keményre főtt csodaország címmel.