Kultúrmix: sms-bestsellertől a türkmén moziig

Kultúra és cool túra - két érdekes jelenséget emelünk ki 2008 januárjának eseményei közül a nagyvilágban (azon belül is Ázsiára fókuszálva). Szó esik a Japánból hódító útjára indult sms-regényről, melynek irodalmi létjogosultsága ugyan vitatható, ám a népek veszik, mint a cukrot... Aztán pedig belekukkantunk a világ egyik legbrutálisabb - és egyben legmulatságosabb - diktatúrájából eszmélő Türkmenisztán kultúr-reformjaiba.

Úgy néz ki, újra lesz mit nézni a világ egyik legszörnyűbb diktatúrájából ébredező közép-ázsiai Türkmenisztánban: a tavaly februárban elnökké választott Berdimukhammedov a héten bejelentette: újra kinyitnak az operaházak és balettintézetek, sőt még mozi is épül Asgabatban!

A Saparmurat Niyazov néhai elnök által kormányzott Türkmenisztán volt az agyament diktatúrák totális disztópiára emlékeztető, orwelli mintapéldánya: a 2006 végén elhunyt államférfi bezáratta a vidéki könyvtárakat és kórházakat, betiltotta a hosszú hajat és a bajuszviseletet, és saját "szent könyvének" bebiflázásához kötötte az érettségi bizonyítvány és a jogosítvány megszerzését. Huszonegy esztendős egyeduralma alatt szerényen önmagát nevezte ki a kultúra alfájának és omegájának: négy róla elnevezett tévécsatorna ontotta a Türkménbasiról szóló híreket, dokumentumsorozatokat, a páratlan költeményeit és példabeszédeit feldolgozó irodalmi műsorokat, és persze a két népnevelő célzattal átitatott Niyazov-szappanoperát a könnyedebb műfaj szerelmeseinek, a hét minden (róla és családtagjairól elnevezett) napján.

Mindezek fényében talán az sem meglepő, hogy a "nagy türkmén atya" egyszerűen "eltörölte" a balettot és a cirkuszt, valamint lakatot tett az operaházak és a mozik ajtajára, hiszen az ilyesfajta "haszontalan időtöltés" nem csak a mezei munkától vonja el az időt, de az "ötezer éves türkmén kultúrától is idegen". Így aztán Türkmenisztán fővárosának, Asgabatnak ("a szeretet városa") valamirevaló balett-együttesei, színtársulatai és opera énekesei pályát változtattak vagy illegalitásba vonultak - a szerencsésebbek pedig külföldre menekültek. A türkmén nép meg örülhetett, hogy vitathatatlan nemzeti értékeik legalább megmaradtak: a türkmén ló, a türkmén szőnyeg, a türkmén sárga juh, az elviselhetetlenül hideg tél és a pokoli meleg nyár, no meg a végtelen türkmén sivatag - bár a Hatalmas Saparmurat Niyazov mindent megtett annak érdekében, hogy a terület gazdag termőfölddé változzon.

A diktátor halála után a korábbi ügyvezető államfő, Gurbanguly Berdimukhammedov került a bársonyszékbe, akit a nagy türkmén atyához való küllembeli hasonlatossága miatt azzal is meggyanúsítottak, hogy esetleg valóban Niyazov fia. Politikája mindenesetre kezdetben nem sokban tért el elődjétől, hiszen a külföldön bujkáló ellenzéket a választásokon indulni sem engedte, győzelme pedig csaknem 90%-os volt. Híveinek viszont korlátlan internet-hozzáférést ígért, ami elviekben meg is valósult: az internet penetráció "már" 0,9%-os Türkmenisztánban, 64 ezer netezővel és kilencvenhét tárhely szolgáltatóval (szemben a mi 3,5 millió felhasználónkkal és 2313 hostunkkal, ami európai viszonylatban még mindig a gyenge középmezőny).

Az új és a régi elnök - a rossz nyelvek szerint fiú és apa

Egy év telt el azóta, hogy Berdimukhammedovot elnökké választották, s talán a nemzetközi nyomás hatására, talán egyéb megfontolásból, az internet-reform után az új vezető most "az ötezer éves türkmén kultúrát" is alaposan újragondolni látszik. Vasárnap este a türkmén televízióban bejelentette, hogy 2008-ban újra megnyitnak a nagyközönség előtt egy operaházat, ismét lesznek cirkuszi előadások, sőt: még egy asgabati mozi építésére is sor kerül. "Országunkban ma új időszak kezdődik, amelyet a nagy újjászületés korszakának neveztünk el" - kommentálta friss intézkedéseit az új elnök, aki nyilván arra törekszik, hogy véget vessen országa elszigeteltségének és újabb külföldi beruházókat nyerjen meg hatalmas kőolaj- és földgázszektorának.

Reformokra pedig valóban az élet minden területén szükség van, elvégre a "Riporterek határok nélkül" szervezet szerint Türkmenisztán a sajtószabadság rangsorában az előkelő utolsó előtti helyet szerezte meg (ezt már csak a szintén diktatórikus berendezkedésű Észak-Korea múlja alul).

Talán jobb lesz - ma már nemzetközi sporteseményeken is indulhatnak a türkmének