Vágólapra másolva!
A történetíró dilemmája
Vágólapra másolva!

Vajon miből fakad a történelem mibenlétével kapcsolatos vélemények színes kavalkádja?

Úgy gondolom, alapvetően két körülményből. Az egyik az idézett személyek különböző szakmája, eltérő szubjektuma és változó nézőpontja. Vagyis az, amit Frederick Jackson Turner, a 20. század első felének ismert amerikai történésze a maga végletes módján úgy fejezett ki, hogy "A történelemnek csaknem annyiféle felfogását ismerjük, mint ahányan történelmet írnak". A bizonytalanságok másik "felelőse" viszont maga a "történelem" szó, amelynek a jelentéstartománya többrétegű. Valószínűleg többen felfigyeltek rá, hogy amikor idézetekben vagy idézeteken kívül a történelem szót az eddigiekben használtam, nem mindig ugyanazt jelentette, illetve erre is, és arra is gondolni lehetett.

Forrás: [origo]

Frederick D. Turner

Vegyük például az első idézetet, a közismert aforizmát, amely szerint "A történelem az élet tanítómestere". A mondat akkor is értelmes, ha a "történelem" szót pontosítva a kijelentést úgy alakítom át, hogy "A múlt az élet tanítómestere"; de akkor is, ha azt mondom, hogy "A történelmi emlékezet az élet tanítómestere"; és végül akkor is, ha a történelmet a történetírással azonosítom, és azt állítom, hogy "A történetírás az élet tanítómestere". S ez nemcsak a magyar nyelvben van így. Az angol history, a francia histoire és a német Geschichte hasonlóképpen többjelentésű. Mi is tehát akkor az, amit mint történelmet ma definiálnunk kell? A múlt? Netán a történelmi emlékezet, illetve történelmi tudás? Vagy esetleg a történetírás? Úgy gondolom, hogy a történelem három lehetséges jelentése közül a múlt az, ami a legkevésbé problematikus. Múlt mindaz, ami a világegyetemben a mai napig történt, függetlenül attól, hogy tudunk-e róla vagy sem. A történelmi emlékezet, tudás vagy tudat és a történetírás jelentéstartalma látszólag ugyanilyen egyértelmű. Előbbi a múltra vonatkozó ismeretanyagot, utóbbi ennek az ismeretanyagnak a létrehozását jelenti. Közelebbről nézve rögtön kiderül azonban, hogy ennek a bizonyos ismeretanyagnak a tartalma korántsem állandó, és létrehozásának a módja sem azonos. Az egyes korok emberei mást és mást tartottak fontosnak, vagyis "megőrzésre, illetve emlékezetre méltónak", s a történetírók - részben koruk kánonjaitól, részben szubjektumuktól függően - nagyon változatos méretű, formájú és színű építőkövekkel járultak hozzá e tömegében és belső struktúrájában egyaránt folyamatosan változó tudati konstrukciónak az alakításához.