1948, London - béke a romok között

A második világháború felmérhetetlen károkat okozott a sport világában is. Emberek milliói pusztultak el a hadszíntereken, vagy a különböző fogolytáborokban - közöttük legendás sportolók, olimpiai bajnokok. Mégis 1948-ban, három évvel a háború után ismét fellángolt az eszme, amely "tűzbe" borította a kontinenst. London, ha visszafogottan is, de ünnepelt.

Fanny Blankers-Koen és Emil Zatopek

Az 1948-as londoni olimpia legnagyobb sztárjának kétségkívül a fent említett két atléta számított. Francina Elsje Koen 1918. április 26-án született a hollandiai Baarn városkában. Hatévesen már aktívan sportolt, versenyszerűen úszott. atlétikai karrierje 1935-ben kezdődött, amikor úgy döntött, belép az Amszterdami Hölgyek Atlétikai Klubjába. Egy versenye során ismerkedett meg Jan Blankersszel, a holland olimpiai csapat vezetőjével, akinek bátorítására már az 1936-os berlini olimpián rajhoz állt. A 4x100 méteres váltóban 5., magasugrásban 6. lett.

Koen és Jan Blankers 1940-ben házasodtak össze, ám mindkettőjük karrierjét derékba törte a II. világháború. 1946-ban, a háborút követő első Európa-bajnokságon szülését követően 7 hónappal állt rajthoz, s két aranyérmet szerzett. Hollandiában nemzeti hősként ünnepelték. Az 1948-as olimpia idején hat világcsúcsot tartott, így számára igazi érvágás volt, hogy a szabályok értelmében csupán négy számban állhatott rajthoz. A "repülő holland háziasszony" megnyerte a 100 és a 200 méteres síkfutást, a 80 méteres gátfutást, valamint tagja volt a 4x100 méteren aranyérmes holland váltónak is. Magas- és távolugrásban így már nem indulhatott, pedig mindkettő világcsúcsát ő tartotta... 1952-ben még szeretett volna indulni, ám lábsérülése meggátolta ebben. Három évvel később visszavonult.

Emil Zátopek 10 ezer méteren aratott győzelme hatalmas meglepetést okozott, hiszen a finneket nem lehetett megelőzni a korábbi olimpiákon. A csehszlovák futó elképesztő futóstílusa inkább emlékeztetett egy a végelgyengülés határán álló sportolóéra, mint egy olimpiai bajnokéra. 10 000 méteren 34 fokos hőségben hagyta faképnél a mezőnyt és 29:59.6 perces idejével fölényesen lett bajnok. 5000 méteren csupán későn kezdett hajrája miatt kapott ki a belga Reifftől. A csoda kiteljesedésére azonban még négy esztendőt várni kellett.