Hiába az Eb-érem, a magyar focisták kis híján széttörték az öltöző falát

Vágólapra másolva!

A labdarúgó Európa-bajnokságok tíz legemlékezetesebb mérkőzése közül lehetetlen kihagyni az 1964-es torna záró szakaszának két magyar érdekeltségű találkozóját, amelyek után végül a máig egyetlen Eb-érmével térhetett haza Baróti Lajos csapata. A házigazda Spanyolország ellen a döntőbe jutás volt a tét, ám mivel végül ez nem sikerült, így a Dánia ellen kellett kiharcolni a harmadik helyet, amely akkor egyébként csalódást jelentett a közvélemény számára. Mindkét találkozó hosszabbítás után dőlt el, összesen hét találatot láthattak a nézők, így gólokban és izgalmakban sem volt hiány.

Az 1964-es torna a labdarúgás történetének második kontinensviadala volt, amelyet hivatalosan Európai Nemzetek Kupájának hívtak, és egyenes kieséses rendszerben zajlottak a küzdelmek. A legjobb négy válogatott pedig végül Spanyolországban – a záró szakasz helyszínét csak ezt követően határozták meg, mivel az egyik elődöntős kaphatta meg a rendezés jogát – dönthette el a végső helyezéseket. A házigazda spanyolok mellett a magyar fociválogatott, a címvédő szovjetek és a dánok szerepeltek a tornán.

A magyar válogatott a legjobb négy közé jutásig is nagyon gólerősen játszott,

Wales ellen négy, az NDK ellen öt, míg a franciák ellen ugyancsak öt gólig jutott az oda-visszavágós párharcban, így összesen 14 találatot szerzett a spanyolországi tornáig. A magyar közvéleménynek pedig a jó szereplés meg is hozta az étvágyát, így mindenki Eb-győzelemről álmodott.

Az 1964-es magyar csapat Forrás: egyetemisport.pte.hu/

A magyar válogatottra viszont az elődöntőben nagyon nehéz feladat várt, méghozzá a hazai szurkolók által támogatott Spanyolország.

Előzetesen a hazai pálya miatt a spanyolokat tartották a szakemberek az esélyesebbnek a döntőbe jutásra, de például Villalonga szövetségi kapitány a négyes döntő legerősebb csapatának tartotta a magyar válogatottat.

A szakemberek telt házra számítottak a meccsen, de végül „csak" hetvenötezren voltak a madridi Bernabeu-stadionban.

Kimaradt a csapatból az akkor a 36. életévében járó Sándor Károly, de Göröcs János sem volt a keretben. A beszámolók szerint Bene 20 évesen 7. válogatott mérkőzésén a jobbszélső posztjára került. Tichy és Albert most is a középcsatár posztján szerepeltek, Nagy pedig a támadásokat segítette. A spanyol csatárok semlegesítése látszott a legfontosabb és természetesen a legnehezebb feladatnak. Négyen különleges figyelemben részesültek. Fenyvesi dr. "kapta" Amanciot, Mészölynek kellett semlegesítenie Marcelinot, Siposnak pedig Peredát kellett őriznie. A legveszélyesebbnek tartott Suárezt Komorának kellett megakadályoznia a játékmesteri feladatok ellátásában.

A spanyolok Jesús María Pereda első félidőben, egészen pontosan a 35. percben szerzett góljával szerzett vezetést. Sokáig úgy nézett ki, hogy ez lesz a győztes találat, de a 85. percben Bene Ferenc kiegyenlítettet, hosszabbításra mentve a találkozót a pokoli melegben. A ráadásban

sokáig úgy nézett ki, hogy nem lesz újabb gól, de öt perccel a vége előtt Amancio, a Real Madrid szélsője eldöntötte a meccset.

Az akkori híradások szerint a magyar csapat nem igazán játszott jól, sokat mondó, hogy a válogatott legjobbja az élete formájában védő Szentmihályi Antal volt, Albert halványabb volt az elvárhatónál, ráadásul nem sikerült Suarez semlegesítése sem. Ennek ellenére Iribar, a spanyolok kapusa kijelentette:

Ilyen jó csapat ellen még életemben nem védtem!"

A Magyar Nemzet tudósítása szerint a legtöbb bírálatot kapott két játékos közül Albert kijelentette, hogy az első félidőben

alig kapott levegőt, sokat csúszkált és ezért nem tudott bekapcsolódni a játék ritmusába. „Pedig nagyon akartam" – mondta.

– „Amikor lehűlt a levegő, sokkal jobban éreztem magam, de sajnos, semmi nem sikerült, ami gólt hozhatott volna." Tichy a spanyol védők szoros emberfogásának tulajdonítja gyenge szereplését.

Egészén váratlanul, több játékosunk mélyen formája alatt szerepelt"

– emelte ki a vereség első okaként Baróti szövetségi kapitány Hoffer Józsefnek, az MTI kiküldött munkatársának. – Hozzá kell tenni, hogy a külső körülmények számunkra rendkívül kedvezőtlenek voltak, így például a fullasztó hőség, a nagyon szokatlan környezet, a fergeteges hangorkán és a belga játékvezető gyenge ténykedése. S ami ugyancsak döntő volt: a két csapat nagyképességű játékosai közül ezúttal a spanyolok szerepeltek jobban."

Arra a kérdésre, hogyan osztályozná a kapitány a magyar játékosok teljesítményét (1-től 10-ig), Baróti így válaszolt: Szentmihályi 8, Mátrai 6, Mészöly 8, Sárosi 8, Nagy 4, Sipos 8, Bene 8. Komora 5, Albert 4, Tichy 3. Fenyvesi 6.

Európai Nemzetek Kupája, elődöntő
Spanyolország-Magyarország 2-1
Gólszerzők: Pereda (35.), Amancio Amaro (112), ill. Bene (84.)
Vezette: Blaviert (belga)
Estadio Santiago Bernabéu - Madrid, 75 000 néző
Spanyolország: Iribar - Rivilla, Olivella, Caleja - Zoco, Füsté - Amancio, Pereda, Marcelino, Suarez, Lapéira.
Magyarország: Szentmihályi - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Nagy, Sipos - Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi dr.

Baróti Lajos alaposan kicserélte a csapatot a dánok ellen bronzmérkőzésre.

Bene Ferenc mellett – aki a nyolcadik alkalommal volt válogatott – olyan fiatal játékosok léptek pályára, mint Novák Dezső, aki hatodszor, Ihász Kálmán, aki ötödször, Farkas János, aki hatodszor és Varga Zoltán, aki első alkalommal lépett pályára címeres mezben. Ami a posztokat illeti, Mátrai helyett Novák lett a jobbhátvéd, míg a védelem másik szélén Sárosi helyére Ihász került be. Nagy Istvánt Solymosi Ernő váltotta, Farkas és Varga a jobbszélt alkotta (Komora Imre és a fáradtan mozgó Tichy Lajos került ki), ennek következtében Bene átkerült a balösszekötőbe. A spanyolok elleni vereség mellett ebben talán annak is volt szerepe, hogy a dánoktól nem igazán tartott a magyar válogatott.

Baróti húzásai pedig be is jöttek, mert bár csak hosszabbítás után, de megszerezte a történelme első, és azóta is utolsó Európa-bajnoki érmét a magyar válogatott.

Az összecsapásra mindössze 3800 néző gyűlt össze a Camp Nouban, ahol Bene Ferenc a 11. percben szerzett vezetést: 8 méterre volt a kaputól a jobbösszekötő helyén, meglátta a kifutó Nielsent, majd a megfelelő pillanatot kivárva a kapus alatt lőtt a háló közepébe. Ezt követően folyamatosan jöttek a magyar támadások, de eredménytelenül. A dánok betömörülve védekeztek, viszont Baróti Lajos csapatánál akadozott az összjáték, pontatlan volt a válogatott. Ez meg is bosszulta magát, a 82. percben egyenlített Bertelsen révén Dánia: az északiak focistája az ötös sarkáról védhetetlenül lőtt a bal felső sarokba.

A hosszabbításban viszont Novák Dezső három percen belül kétszer is betalált

(előbb 11-esből, majd szabadrúgásból), így történelmi sikert ért el Baróti Lajos csapata, és a közönség vastapsa közepette vonulhattak le a pályáról.

Novák Dezső két gólt lőtt a bronzmérkőzésen Forrás: uefa.com

Érdekesség, hogy ekkor

sem a közvélemény, sem a főszereplők nem voltak boldogak a harmadik hely miatt, amely jól mutatja a magyar foci akkori erősségét.

„A magyar-dán mérkőzés utóhangjai nem a legkedvezőbbek számunkra. Kétségtelen, hogy a magyar csapat, – a bronzérem megszerzésén kívül – ezen a tornán nemigen öregbítette a magyar labdarúgás hírnevét. Játékfelfogásunk elavult, körülményes, a túlságosan sok kombináció unalmassá teszi" – írta az MN akkori tudósítója.

Baróti Lajos szövetségi kapitány szerint ezen az újabb nagy erőpróbán ismét megmutatkoztak a már korábban tapasztalt hibák, egy-két játékos küzdőképességének, a csapat egységének hiánya. Elsősorban Szentmihályit és Benét emelte ki, előbbi sok bravúros védéssel bizonyította kitűnő formáját, míg utóbbi fiatal kora ellenére volt a legjobb, a leggólratörőbb a támadók közül. A kapitány úgy látta, hogy Tichy és Albert játéka nagy csalódás volt, mindkettőjüknél a fizikai állapottal és a játékfelfogással akadtak problémák.

Mészöly Kálmán – aki a sorozat valamennyi meccsén pályára lépett – úgy véli, meg kellett volna nyernünk az Eb-t.

Albert Flórián és Mészöly Kálmán edz Forrás: MTI

„A dánok ellen Barcelonában Lajos bácsi változtatott, és az addig nem játszó fiatalokat tette be, Varga Zoltán például először volt válogatott - fogalmazott a Vasas egykori hátvédje, Mészöly Kálmán az mlsz.hu-nak. – Ismét hosszabbításba torkolt a meccs, de ezúttal mi jöttünk ki jobban, 3-1-re győztünk. Bronzérmet szereztünk,

pedig benne lett volna az aranyérem a csapatban, mert nagyon együtt volt a társaság. Itthon csalódást okozott az eredmény, utólag persze azt mondom, büszkék lehetünk rá"

– tette hozzá Mészöly, aki a spanyolok elleni elődöntővel kapcsolatban is elárult egy-két érdekességet. „Puskás Öcsi bácsi is ott volt a mérkőzésen, sokat segített nekünk, próbált súgni néhány dolgot - fogalmazott Mészöly. - Rengeteg helyzetünk volt, Bene a 85. percben egyenlítette ki Pereda vezető találatát. Végül hosszabbítás után 2-1-re kikaptunk.

Nagyon nehezen viseltem, legszívesebben szétvertem volna az öltöző falát."

Európai Nemzetek Kupája, bronzmérkőzés
Magyarország-Dánia 3-1
Gólszerzők: Bene (11.), Novák (107., 110., - az elsőt büntetőből), ill. Bertelsen (82.)
Vezette: Mellet (svájci)
Estadio Nou Camp - Barcelona, 3800 néző
Magyarország: Szentmihályi - Novák, Mészöly, Ihász- Solymosi, Sipos - Farkas, Varga, Albert, Bene, Fenyvesi dr.
Dánia: L. Nielsen - Wolmar, Larsen, B. Hansen. K. Hansen - E. Nielsen, Berthelsen – Sörensen, Madsen, Thorst, Danielsen

A négyes döntő legeredményesebb góllövője két magyar játékos lett Peredával holtversenyben:

Bene Ferenc és Novák Dezső, akárcsak a spanyol támadó, egyaránt két gólt szerzett.

Volt idő tehát, amikor annyira erősnek tartották a magyar fociválogatottat, hogy itthon nem járt köszönet az Eb-bronzéremért. Ma viszont már tudjuk, hogy azóta is Baróti Lajos együttese az egyetlen válogatott, amely érmet tudott szerezni a kontinensviadalokon, így a két spanyolországi összecsapás azóta a magyar futball történelmének legszebb pillanatai közé került.