Ki a legtehetségesebb magyar sportoló?

A Tehetséges Magyarországért Alapítvány (TMA) kezdeményezésére 2006. március 25-én, Bartók Béla 125. születésnapján, a Tehetség Napján két fiatal magyar sportoló 1-1 millió forintos ösztöndíjban részesül. A tíz jelöltről a Nemzeti Sportszövetség és a Magyar Sportújságírók Szövetsége határozott, és az egyik díjazott kilétéről az [origo] olvasói is dönthetnek.

S. Kovács Ádám

- Hogyan kezdted pályafutásodat, s milyenek voltak az első eredményeid?
- 17 évvel ezelőtt, 1989-ben kezdtem karatézni. Korábban a szüleim mindenféle sportág kipróbálásához hozzásegítettek. Édesapám kb. 40 éve teniszezik, így először az volt kézenfekvő, de nem fogott meg valamiért az a sportág. Később úsztam is, és nagyon tehetséges kisgyereknek tartottak, de engem nem nagyon kötött le, így abbahagytam. Karatézni először 1987-ben vittek le a szüleim, de akkor az első edzésről sírva szaladtam ki, mert zavart, hogy üvöltöztek és verekedtek. Nem sokkal később viszont, amikor már egyedül jártam iskolába, a trolin, illetve a buszon sohasem éreztem magam biztonságban, ezért megkértem a szüleimet, hogy próbáljuk meg újra a karatét, csak valahol máshol. Minden edzés kidobóssal kezdődött, mire én azt hittem, hogy az egész edzés abból fog majd állni, ami persze nem volt így. Azon az új helyen jó volt a hangulat és a légkör is nagyon tetszett, illetve az edző nagyon sokat foglalkozott velünk. Úgy éreztem, hogy nem csak egy vagyok a sok közül, hanem éreztem, hogy figyelnek rám. Ott ragadtam. Később felkerültem a haladó csoportba, majd gyerekként a felnőttek közt edzhettem először Varga Miklós, majd Zallel László irányítása alatt, aki meg ma is az edzőm. 1991-tól indítottak versenyeken, és már rögtön az elején sikerült érmeket szereznem. Ami még több motivációt adott ahhoz, hogy 2001-ben a hivatalos junior világbajnokságon először szólt magyar himnusz, és a dobogó legfelső fokán az én nyakamba akasztották a legfényesebb érmet. 2004-ben, már a felnőtt világbajnokságon ha nem is az arany, de az ezüstérmet sikerült megszereznem - a sportág és a világbajnokságok 34 éves fennállása óta első dobogós magyar férfiként.

- Nagy nehézséget okoz a sportágban érvényesülni, s anyagi megbecsültséget szerezni?
- Sajnos a rengeteg karatestílus miatt sokak számára az eredmények nem kimagaslóak, mert nap mint nap hallunk ilyen-olyan karate-világbajnokokról. Mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki karate Európa- vagy világbajnok, pedig a hivatalos szervezet, a World Karate Federation által rendezett versenyeken eddig igen kevés magyarnak sikerült érvényesülnie. Mindezek mellett, mivel a karate nem olimpiai sportág, így állami támogatásban sem részesülünk - még kimagasló eredmények után sem. A különböző sportolóknak járó ösztöndíjakat, pályázatokat sem nagyon kaphatjuk meg az előbb említett ok miatt.
Mivel nem profi a sportág, ezért magas pénzdíjazású versenyek sincsenek, ezáltal nagyon nehéz manapság karateversenyzőként érvényesülni. Az elenyésző média- és sajtómegjelenések miatt a szponzorok számára sem vagyunk a legmegfelelőbb befektetés. Személy szerint nekem rengeteg segítséget nyújtottak és nyújtanak a szüleim, akik nélkül elképzelhetetlen lett volna minden. Természetesen van egy-két sportbarát támogató, aki a maga módján megpróbálja támogatni a pályafutásomat.

- Mit vársz az idei esztendőtől, mi a sportolói álmod?
- Nagyon bizakodó vagyok a 2006-os idénnyel kapcsolatosan. Motiváltan és eltökélten kezdtem meg a szezont, és szeretném, ha ez az elszántságom végig kitartana. Szeretnék a májusi Eb-n, majd az októberi vb-n is minél előkelőbb helyen végezni. Természetesen célom a bajnoki cím ,illetve az éremszerzés. Álmom, hogy sportágunk végre valahára, annyi év után felkerüljön az olimpiai játékok programjába, és természetesen ha ez összejön, akkor mindenképpen szeretném kvalifikálni magam az ötkarikás megmérettetésre. Ezenkívül szeretnék meg sokáig versenyezni egészségben, és sok-sok érmet szerezni a családomnak, Magyarországnak, a barátaimnak, sporttársaimnak, szurkolóimnak, és persze magamnak.

- Az ösztöndíj mennyiben motiválja?
- Egy ilyen alul finanszírozott sportágban, mint a karate, hatalmas segítség lenne egy ekkora összegű támogatás. Számomra még nagyobb profizmust, gondtalanabb felkészülést és nagy motivációt adna. Ez az összeg, ha nem is teljesen, de nagy részben hozzájárulna ahhoz, hogy felvehessem a versenyt továbbra is a világgal.