Futballcsapat a világ tetején

A közelmúltban a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség intézkedést hozott, hogy 2500 méteres tengerszint feletti magasságban már nem lehet nemzetközi tétmérkőzést rendezni. A döntést óriási felháborodás fogadta az Andok országaiban, különösen az ecuadoriak és a bolíviaiak érezték hátrányosnak a javaslatot. A FIFA orvosi bizottságának javaslatára történt módosítás több, mint meglepő, hiszen a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) korábban semmilyen módon nem korlátozta tagországait ezen a téren. Mi több, az előző, Peruban rendezett Copa Américán például a 3400 méteren fekvő Cuzcóban is rendeztek egy mérkőzést. Néhány nappal később a FIFA visszakozott, a témával kapcsolatban pedig gyakorlatilag mindenki megszólalt, aki csak számít a labdarúgásban. Az érvek, ellenérvek csatájában azonban nagyon kevés konkrétum hangzott el, így talán érdemes felidézni a France Football egy évekkel korábban készült riportját, amely során munkatársai a világ legmagasabban szereplő futballklubját keresték fel.

Utazásunk célja a Peruban, Cerro de Pasco városában lévő Unión Minas nevű futballklub. Az egyesület egyetlen tényező miatt számít érdekesnek, ez pedig a város tengerszint feletti magassága.

Az Unión Minas stadionja ugyanis 4380 méter magasságban fekszik, azaz alig valamivel alacsonyabban, mint a Mont Blanc! Ilyen magasságban játszani több problémát is felvet, nem éppen a legkellemesebb dolog a játékosok számára. Fedezzük fel tehát a világ legmagasabban szereplő klubcsapatát.

Peru fővárosa Lima, ahol szinte soha nem esik az eső. Nyáron 35 Celsius fokos hőség, szürke épületek, por és elviselhetetlen társadalmi igazságtalanságok. Innen elviselhetetlenül rossz minőségű utak indulnak országszerte, amit minden alkalommal meg kell tenniük egy-egy bajnoki forduló előtt a limai csapatoknak.

Rémisztően meredek és sziklás az út, mellette mindenhol mély szakadék tátong, szinte várja következő áldozatát. "Ne egyszerre tegyék meg ezt a hosszú utat. Töltsenek egy éjszakát legalább 2500 méteren, különben nagyon fognak szenvedni" - ajánlják Limában minden "felfelé" induló idegennek.

A France Football munkatársa először nem fogadta meg a helyi Sporting Cristal technikai vezetőjének tanácsát. Felesleges! Hét óra utazás, mindössze 295 kilométer Limától. Ha a profi futballisták tudnak ott játszani, én miért ne utazhatnék oda - gondolta. Becsületére legyen mondva, az eredményt sem titkolta el riportjában: egy órával érkezése után már Cerro de Pasco egyik szállodai szobájában feküdt vacogva (szolgáltatások: világítás gyertyával, csak hideg víz, fűtés nélkül), annak ellenére, hogy több paplan alatt még forró vízzel teli tömlők is melegítették.

A szomszédos Bolívia fővárosa, La Paz maga a paradicsom

Téved az, aki azt hiszi, hogy ez a legrosszabb pillanata az ott létnek: ólmos lábak, fejfájás, légszomj, émelygés és az a borzasztó érzés, mintha az ember egy partra vetett hal lenne.

Az idegenek mindig hosszú perceken át kétségbeesetten kapkodják a levegőt, tüdejük reménytelenül vágyakozik az oxigén után, amit persze csak nehezen találnak. Két vágy kínozza őket: elmenni innen, de minél hamarabb, vagy meghalni itt, de rögtön. Már egy óra ottlét teljesen tönkreteszi az embert.

4380 méter magasan is lehet sprintelni, majd lőni egy nagyszerű gólt

Üdvözöljük Cerro de Pascóban, a világ legmagasabban fekvő profi csapatánál, az Unión Minasnál, 4380 méter magasan, mínusz három fokban. A Dél-Amerikát jól ismerő kolléga szerint a szomszédos Bolívia fővárosa, La Paz valóságos paradicsom Cerro de Pascóhoz képest.

Ha valakit a sors másodszor is odasodor, már okosabban viselkedik. Először is tablettákat szed, amelyek felkészítik a magaslati rosszullét ellen. Azután megszívleli a jó tanácsot, vagyis az utat szakaszokra osztja. Közel 4000 méteres magasságból egy "szoktató" éjszakára francia kollégáink is lejöttek La Oroyába (3000 méter magasan egy kis település, kocsmával; kedvetlen, turista látványosságként népviseletbe öltözött felszolgálókkal).

"A szállodai ágyban a magas páratartalom miatt a lepedő prizniccé alakult át körülöttem. Hajnalban, amikor a rám váró 125 kilométert két óra alatt teszem meg, a tiszta ég alján kirajzolódnak a havas hegycsúcsok. Igazán festői látvány a fennsík, ahol a színes ruhás indiánok laknak. Lesz-e eredménye annak a rengeteg pirulának, amit magamba tömtem? Induláskor még reménykedik az ember, de az illúzió nem tart túl sokáig. Cerro de Pascóban a betegség újra levesz a lábamról, ám kevésbé elviselhetetlenül. A gondolat, hogy az előző alkalommal is élve jutottam le innen segít elviselni a kínokat, különben sem tesz jót ilyen magasságban idegeskedni" - elevenítették fel Cerro de Pasco másodszori meghódítását írásukban.