Vágólapra másolva!
A tradicionális nagycsapatok közül jelenleg még az AS Monaco áll a legjobban a Ligue 1-ben, de persze a nagyhercegség együttese sem lehet elégedett a jelenlegi nyolcadik pozíciójával. A 2004-ben még BL-döntőt játszott gárda az utóbbi időben visszasüllyedt a középszerűségbe, de a szurkolók számára bíztató, hogy mostanában egyre több fiatal, saját nevelésű játékos kap lehetőséget Ricardo Gomes mestertől - aki a januárban eladta a csapat egyik legjobb focistáját, a cseh Jan Kollert.

Az AS Monaco a legutóbbi két pontvadászatban egyaránt a középmezőnyben végzett (előbb tizedik, majd kilencedik lett), miközben három szakvezető is irányította. A nyáron következett a negyedik mester a brazil Ricardo Gomes személyében, akit a Girondins Bordeaux-tól sikerült elcsábítani.

Ricardo a Bordeaux-val előbb bejutott a Bajnokok Ligájába, majd pedig Ligakupát nyert, így aztán érthető, hogy a nagyhercegségben miért benne látták a megoldást. A dél-amerikai mesternek ahhoz, hogy új csapatot építhessen, előbb a régit kellett "lerombolnia". Ebben a vezetőség maximálisan a segítségére sietett azzal, hogy a nyáron eladta az együttes két kulcsfiguráját, a védő Gael Givet-t és a középpályás Yaya Tourét.

Kettejükért a klub 17 millió eurót kasszírozott, melyből azonban csak alig több, mint 14-et költöttek el - ráadásul hatmilliót egy olyan játékos megszerzéséért, aki már kölcsönben Monte-Carlóban futballozott: Frédéric Piquionne-t vették meg ennyiért végleg az AS Saint-Etienne-től. Ezen kívül a teljes balszárnyat is megújították, hiszen szerződtették az Olympique Lyon hátvédjét, Jérémie Berthodot, illetve Celta Vigo bal oldali középpályását, Nenét.

Utóbbi focista azonban már bőven a bajnokság rajtja után érkezett, és csak a hatodik fordulóban mutatkozott be a Monacóban - amely az idő tájt remek formában volt, és úgy tűnt, hogy Ricardónak zökkenőmentesen sikerül átvennie a csapatot.

Az első két játéknapon ugyan csak egy pontot szerzett az együttes, ezt követően azonban sorozatban négy mérkőzést nyert meg, és ezzel egészen a második helyre jött fel a tabellán. A széria a Girondins Bordeaux ellen szakadt meg, és ezzel egy másik, sokkal kínosabb sorozat vette kezdetét: ezután ugyanis a Monaco egymás után öt alkalommal szenvedett vereséget, és a 12. pozícióban találta magát.

A csapat tulajdonképpen most is ennek a szériának köszönhetően áll a középmezőnyben, hiszen azóta megint szorgalmasabban gyűjtögeti a pontokat a gárda, és 20 forduló után a nyolcadik, ami már előrelépést jelentene az előző két idényhez képest - még ha nem is akkorát, amekkorát a bajnokság előtt szerettek volna.

Ricardo Gomesnek mindenesetre volt néhány érdekes húzása, és elsőként mindenképpen a cseh csatár, Jan Kollerrel való viszonyát kell megemlíteni. A hórihorgas támadó az előző szezonban alapember volt a Monacónál, nyolc gólt szerzett, a mostani pontvadászatban azonban többször is teljesen érthetetlenül a kispadra került.

Pedig a teljesítményére nem lehetett panasz: az ősszel négy alkalommal volt eredményes, amivel még mindig második a házi góllövőlistán, arról nem is beszélve, hogy a France Football osztályzatai alapján ő volt az együttes legjobbja! Ennek ellenére a szakvezető valahogy nem kedvelte, és támadó januári eladását tovább segítette, hogy Koller szerződése a nyáron lejár, vagyis a franciák most még kaphattak érte pénzt. Ez az összeg végül egymillió euró lett, amit az 1. FC Nürnberg fizetett ki a Monacónak.

A jelek szerint a klub Koller eladása ellenére sem keres új támadót, ami részben annak köszönhető, hogy Ricardo Gomes az egycsatáros felállást preferálja, és az előretolt ék pozíciójára Piquionne az első számú jelölt - jellemző, hogy ő a keret egyetlen játékosa, aki eddig minden bajnokin pályára lépett, és csak egyszer volt csere.

Piquionne mellett még Jérome Menez jöhet szóba csatárként, de ő az utóbbi időben inkább balszélsőként kap lehetőséget. A legutóbbi, FC Lorient elleni találkozón viszont némileg váratlanul megint két csatárral játszott a Monaco, és Piquionne társa a fiatal, saját nevelésű Djamel Bakar volt, aki pár nappal korábban a Francia Kupában a Stade Brest ellen csereként beállva szerzett mesterhármast, és mentette meg a csapatot a kínos kieséstől.

A jelek szerint Ricardo bízik a klub utánpótlásában, hiszen a Lorient ellen Bakar mellett még három saját nevelésű ifjonc lépett pályára. Az 1986-os születésű Massamba Los Sambou az első idénybeli bajnokiján rögtön győztes gólt fejelt, a hajrára a nála két évvel fiatalabb Malaury Martin is beállt, de a szezon igazi nagy felfedezettje a balhátvéd Vincent Muratori. A 20 éves bekket Ricardo vitte fel a felnőttekhez, és mára alapember lett a csapatban, kiszorítva a nyáron több, mint kétmillió euróért megvásárolt Berthodot.