A németek most azt mondják: az, hogy ez az eset megtörténhetett, a labdarúgó Európa-bajnokság árnyoldalát mutatta meg. (Már ez az állítás is nevetséges. Mégis, hogyan lehetett volna megakadályozni azt, hogy egy focista, aki gólt lőtt Ausztriának, úgy örüljön, hogy az mindenkinek a tetszését elnyerje?)
Kedd este Lipcsében, a Törökország-Ausztria meccs 60. percében járunk. Demiral a második gólját lövi a török válogatottban. Aztán, ahogy a meccsen készült videófelvételek is megmutatták, a tekintete a stadion lelátójára szegeződik. A 26 éves focista hirtelen felrántja mindkét karját. Mindkét kezével jelet formál: középső és gyűrűs ujját hüvelykujjára helyezi, kisujját és mutatóujját kinyújtja.
Ez a Wolfsgruss, a nacionalista és szélsőjobboldali Ülkücü mozgalom védjegye, amelyet Németországban Szürke Farkasként ismernek. A mintegy 12 ezer követővel rendelkező mozgalmat Németországban az Alkotmányvédelmi Hivatal figyeli. Ausztriában ezt a szervezetet már betiltották.
Az UEFA most vizsgálja a - megfogalmazásuk szerint - gyanús helytelen viselkedést, miközben a játékost eltiltással fenyegetik.
Nem ez volt az egyetlen botrány ezen a mérkőzésen - írta a német sajtó. Már a kezdés előtt botrányt okoztak az osztrák szurkolók, mert Gigi D'Agostino L'amour toujours című dalára azt skandálták, hogy "Németország a németeké, külföldiek húzzanak el" (szabadon fogalmazva.)
A németek Demiral kézjelét egyértelműen fasiszta jelképnek nevezték. Ezzel aztán szépen felfújták a habot, most mindenki erről beszél. Demiral is:
Az, ahogy ünnepeltem a gólomat, nem volt véletlen, köze volt a hazámhoz, a mi identitásunkhoz. Ezért tettem ezt a gesztust. Láttam a török embereket a stadionban, láttam a szurkolóinkat, akik szintén ezt a jelet mutatták. Nincs mögötte semmlyen rejtett üzenet. Nagyon büszke vagyok arra, hogy török vagyok, és ez a gesztus értelme” – mondta a Demiral. „Csak be akartam mutatni, mennyire boldog vagyok, és milyen büszke vagyok.
Világos, egyszerű, egyenes beszéd. Szót sem érdemelne többet.
A németeket azonban ez a magyarázat nem győzte meg. Ezt írták:
Ezek az esetek ismét rávilágítanak a futball és a jobboldali szélsőséges csoportok kapcsolatára, illetve arra a kérdésre, hogy hol ér véget a saját ország és a csapat iránti lelkesedés, és vált ez át a veszélyes nacionalizmusba.
Egy nap sem telt el, majd színre léptek a politikusok. A német belügyminiszter, Nancy Faeser így beszélt: „A török jobboldali szélsőségesek szimbólumainak nincs helye a stadionjainkban. A labdarúgó Európa-bajnokságot a rasszizmus melegágyaként használni teljesen elfogadhatatlan.”
Ami ennél sokkal érdekesebb, hogy Törökországból is érkezett kritika – nem a Demiral, hanem az UEFA ellen. Yilmaz Tunc török igazságügyi miniszter azt mondta, hogy ezek a belemagyarázások merő rosszindulatból születnek. Ahogy írta, nagyon reméli, hogy ennek nem lesz eltiltás a vége.
Egy Németországban élő emberi jogi aktivista, Düzen Tekkal határozottan elítéte Demiral gesztusát.
Évek óta kapok halálos fenyegetéseket a Szürke Farkasoktól, amely Németország egyik legnagyobb jobboldali szélsőséges csoportját alkotja. Ők támogatják ezt a szélsőjobboldali, fasiszta szervezetet. Az, hogy Merih Demiral jobboldali szélsőséges jeleket mutogat a gólja után, nem más, mint az áldozatok kigúnyolása –
írta Tekkal az X-en.
Jürgen Mittag, a kölni Német Sportegyetem munkatársa a következőket mondta az esettel kapcsolatosan: "Az olyan tornák, mint a fociebé, lényegesen nagyobb közönséget érnek el, mint a klubfoci. Az, hogy az országok egymás ellen játszanak, ilyen helyzeteket eredményeznek, mint amit a török-osztrák meccsen láttunk."
Ez a vélemény egyszerűen nevetséges. Mégis, mit vár el Jürgen Mittag? Tiltsuk be a nagy focitornákat, ahol a nemzeti csapatok egymás ellen játszanak?
Wilhelm Heitmeyer, aki a Bielefeldi Egyetem Konfliktus és Erőszakkutató Intézetében dolgozik sokkal szomorúbb:
Az Európa-bajnokság előtt azt mondta minden német, hogy ez lesz a mi nyári mesénk. Ez a gondolat megbukott, nem volt más, mint nyilvános önámítás.
Mert mit látunk? A nacionalizmus és a szélsőségesek folyamatos erősödését, amelyek a meccsek örve alatt zajlanak. Nagyon nehéz ezzel a nemzetközileg is egyre erősödő trenddel szembeszállni.
Nem könnyű beavatkozni, amikor az osztrákok rasszista énekeitől zengenek a stadionok. Mert mit lehetne ez esetben tenni? Nem lehet mindenkihez odamenni és azt mondani: kérlek, fejezd be ezt a fasiszta, náci dalolást.
Ez tehát a helyzet most, Németországban.