Teszt: Lumix kompakt fényképezőgépek

Szó szerinti színes külső, egyszerű kezelés és a szokottnál kissé magasabb árfekvés jellemzi a Panasonic új kompakt digitális fényképezőgépeit. A két legújabb, 3 és 4 megapixeles Lumix-modellt teszteltük.

Ahogy fentebb már említettük a Panasonic gépeit külsejük emeli ki a szürke tömegből. Ez egyébként szó szerint is érthető, hiszen a nálunk járt kamerák piros (FX1, 3 megapixel), illetve kék (FX5, 4 megapixel) színekben pompáztak, ami elsőre kicsit szokatlan, hiszen a fényképezőgépek megszokott színe a fekete és szürke. Ennek ellenére kifejezetten előnyére válik a gépeknek a színes burkolat, főként, hogy nem amolyan bazári plasztikból, hanem igényes kivitelű fémből készült. Az elegáns hatást fokozzák a recés felületek és a jól elhelyezett krómozott betétek is. A formaterv is jól sikerült, az arányok jól eltaláltak, így könnyű elrakni is, ugyanakkor az ember kezébe is jól illeszkedik. A kezelőszervek elhelyezése is kényelmes és logikus, egyedül talán a főkapcsoló gomb lóg ki a sorból. Fizikailag a készülék leggyengébb pontja a kábelek csatlakozóját rejtő fedél, amit nem könnyű kinyitni sem, ráadásul, ha nem vigyázunk, könnyen letörhet.


Kezelőszervek

Az előlapon természetesen a kikapcsolt állapotban a házba visszahúzódó objektíven kívül nem sok minden található. Az optikát keretező fémbetétbe került az önkioldó visszajelző lámpája. A jobb felső sarokban találjuk a keresőt, míg középen a vakut. A bal oldalon egy kis kiemelkedő fémcsík segíti a biztosabb fogást, amolyan markolatként.


Tekintse meg tesztképeinket! (Lumix FX1 és FX5)

A gépek hátulján jóval több a látnivaló, a szekciót elsősorban a 1,5 collos TFT LCD kijelző, felette pedig az optikai kereső uralja. Mivel a kereső lefedettsége elég kicsi, talán jobban járunk, ha a teljes képet mutató kijelzőt használjuk a képkivágás beállításához. A kijelzőtől jobbra három nyomógombot találunk a kijelző beállításához, a menü eléréséhez, illetve a törléshez. Tovább haladva a programtárcsát leljük, melynek közepére került a sorozatfelvétel elérésére szolgáló kapcsoló. A programtárcsával nem csak a felvételi módok (automata, makró, portré, tájkép, éjszakai portré, önarckép, mozgókép) között válthatunk, hanem lejátszásra is itt kapcsolható a gép. Kissé ügyetlen megoldás, hogy a tárcsa az egyes funkciók közé is állítható, amire aztán figyelmeztet is a gép. Alatta a szokásos négyirányú multifunkciós gomb, mely nem csak a menüben használható, hanem az önkioldó bekapcsolására, a vakumód kiválasztására, illetve az expozíció korrekció beállítására is. Az már kevésbé szokványos, hogy nincs a beállítások elfogadására szolgáló gomb (Ok, Enter stb.), ugyanis ezt a funkciót is a kurzorgombokkal oldották meg.

A kamera tetején a főkapcsoló mellett találjuk az exponáló gombot, illetve az azt körülölelő tolókapcsolót, ami a zoom állítására szolgál. Szinten felülre került a mikrofon és a hangszóró is. Oldalt a szokásoknak megfelelően a kártya- és akkumulátorfoglalat, valamint a kábelek csatlakozói találhatók, alul pedig az állványmenet, mely sajnos nem az optikai tengely síkjában van, miáltal kissé nehézkesebb a panorámafotók elkészítése.

A menürendszer természetesen helyzetérzékeny, azaz más-más menüt találunk felvételkor, illetve lejátszáskor. A felvételi menüből állítható az érzékenység, a fehéregyensúly, a képméret, a képminőség, a fénymérés módja. Itt kapcsolható be a digitális zoom, a képstabilizátor, a színes szűrők. A lejátszáskor elérhető menüben szerkeszthetők, törölhetők, írásvédetté tehetők a fotók. A közvetlen nyomtatáshoz szükséges beállítások is itt végezhetők el (sorrend, példányszám stb.), továbbá innen indítható "diavetítés" a kártyán található fotókból.

Minden üzemmódban elérhető az alapbeállítások elvégzésére szolgáló "Setup" menü, melyben a dátum, idő, nyelv, hangok stb. állíthatók be, valamint a memóriakártya is itt formázható meg.