Vannak persze olyan esetek is, amikor nem egy sor figurát vonultatnak fel az alkotók, hanem egyetlen hírességet tesznek meg a rajzfilm központi alakjának. A legkézenfekvőbb - ám kevéssé gyakorolt - módszer, ha egy már létező műsornak készítjük el az animációs változatát. Így született meg a Mr. Bean-rajzfilm is, amely a Rowan Atkinson által megszemélyesített hús-vér karaktert ültette át rajzolt környezetbe.
A Rowan Atkinson által futtatott, valódi szereplős sorozat eredetileg 1990 és 1995 között ment Nagy-Britanniában - ez idő alatt 14, egyenként félórás epizód készült a "felnőtt testbe bújt gyerek"-ről, ahogyan maga Atkinson jellemezte a figurát. A sorozat már indulásakor megkapta a rangos televíziós kitüntetésnek számító Golden Rose-t, egyik epizódját pedig több BAFTA-díjra (a Brit Film és Televíziós Akadémia díjára) is jelölték.
A csetlő-botló, többnyire csak pár szót motyogó Bean már eleve olyan érzetet kelt a nézőben, mintha egy rajzfilmfigura lenne, így tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni azon, hogy a sorozat vége után pár évvel elkészült az animációs változat is. Az ötlet Atkinson Tiger Aspect nevű cégétől ered, amely 2000 táján tendert írt ki a munkára: a világ neves animációs stúdiói közül 15-en pályáztak, de a tendert végül a budapesti Varga Stúdió nyerte meg.
A rajzfilm legfontosabb alapelve az volt, hogy a rajzolt Mr. Beant a nézők azonnal felismerjék, "egyenes folytatása" legyen az élőnek. Így a központi figura minden gesztusát, mozdulatát Rowan Atkinsonról másolták le, és a rajzfilmben is a színész kölcsönözte Bean hangját. Az animációs változatot még feldobták néhány új karakterrel (például a házsártos főbérlő nénivel), és a végén még az is kiderül, hogy Mr. Bean nem véletlenül olyan fura: nem is ember, egyenesen az űrből származik.