Tom Saywer ügyvéd, Macbeth szakács: fura feldolgozások

Mostanában készül jó pár különös tévés adaptáció, amely az eredeti könyvnek vagy filmnek jóformán csak a címével próbálja eladni magát, az ismert történethez egyiknek sincs túl sok köze. Tom Sawyer felnőtt, és ügyvéd lett, Drakula menyasszonyai a mai New Yorkban nyomulnak, a Frankenstein sztoriját pedig egy megölt rendőr feltámasztására húzták rá. Mi jöhet még, és miért jó ez?

A néző talán joggal érezheti magát átverve, ha Tom Sawyer vagy Drakula neve miatt néz bele egy sorozatba, amiről aztán kiderül, hogy semmi köze az eredeti történethez, tulajdonképpen

egy márkanevet használtak fel ahhoz, hogy berántsák a rajongókat.

Márpedig jelenleg is legalább három ilyen vállalkozásról tudunk, de korábban is akadtak már hasonló próbálkozások.

Mi köze a lelőtt zsarunak Frankensteinhez?

Várhatóan 2016-ban indul a FOX-on a Lookinglass című sorozat, amely azelőtt a Frankenstein Code munkacímet viselte, elvileg Mary Shelley klasszikus történetét idézi meg – a gyakorlatban azonban egy hetvenöt évesen megölt exrendőrről szól, akit két tudós feltámaszt, fiatalos külsőt és extra erőt is adva neki.

Közben Drakula menyasszonyaival is készül egy szexi, modernkori verzió – annak ellenére, hogy Van Helsing megölte őket az eredeti sztori szerint –, illetve a CBS tervei szerint Tom Sawyer és Huckleberry Finn is a mai Amerikában vállal majd közös ügyeket, ügyvédként és nyomozóként társulva.

Nem ritka a modern környezet

A klasszikus történetek tévés adaptációjánál nem ritka, hogy a sztorit modern környezetbe helyezik, ez történt például a népszerű Sherlock esetében is – bár a sorozat alkotói karácsonyra pont egy viktoriánus különkiadással készülnek. Sherlock Holmes kalandjaiból amúgy is készültek már érdekes feldolgozások, ezekből külön cikkben válogattunk pár éve.

Karácsonyra visszautaznak az időben a Sherlock hősei Forrás: BBC

A Sherlock-ért is felelős BBC korábban is készített már modern feldolgozásokat klasszikus sztorikhoz, több tematikus sorozatot indított útjára. Ilyen volt a 2003-as Canterbury mesék, amely Chaucer monumentális művét helyezte új kontextusba,

A molnár meséje jórészt egy karaokebárban játszódott,

A bathi asszonyság-ban pedig Julie Walters alakított egy öregedő tévés színésznőt.

Hasonló vállalkozás volt a két évvel későbbi ShakespeaRe-Told is, ahol Shakespeare négy darabját forgatták ki: a Sok hűhó semmiért szereplőit tévés személyiségekként láthattuk viszont, miközben a Macbeth egy ambiciózus szakács történetévé vált, aki át akarta venni a konyhafőnöktől az éttermét.

A Szentivánéji álom eseményei vad tinibuliba csaptak át,

A makrancos hölgy címszereplője pedig ebben az esetben nem volt más, mint egy gátlástalan politikusnő.

Ezután jött még a Fairy Tales is, ahol klasszikus meséket dolgoztak át, Hamupipőke például egy egyetemen takarított, amikor felfigyelt rá az antropológus professzor.

Ezek a mesék tényleg meghökkentőek

A mesék egyébként is jó alapanyagot szolgáltatnak a különös adaptációkhoz, az Egyszer volt, hol nem volt című sorozatban például számos, gyerekkorunkból jól ismert történet megelevenedik, de többek között a Pán Péter, az Alice Csodaországban és az Óz, a csodák csodája sem kerülhette el az eredeti sztorihoz nem teljesen hű tévés verziót.

Utóbbi alapján készült A Bádogember című minisorozat is, amely az Óz boszorkányai-hoz hasonlóan nem nélkülözte a sci-fi elemeket. A Zooey Deschanel által játszott Dorothyt itt már DG-nek hívták, kalandjai pedig az Outer Zone-ban – vagyis a Külső Zónában – zajlottak, ennek kezdőbetűi adták ki Óz nevét.

Mire jó, ha kicsavarjuk a sztorit?

Sok rajongó talán ellene van az efféle adaptációknak, és jogosan vetődik fel a kérdés is, hogy meddig tart egy bizonyos mű, és honnantól kezdődik egy másik – jó néhány esetben ugyanis azt érezzük, hogy az eredeti történetet csak arra használják az alkotók, hogy azon keresztül húzzák be a nézőket a saját agymenésükhöz.

A történetek modernizálásának azonban egy haszna kétségkívül lehet:

a mai fiatalság könnyen befogadhat egy akár több száz éve írt művet is, ha az számára ismerős helyzeteket vonultat fel

ismerős környezetben. A modern feldolgozás jobb esetben fel is keltheti az érdeklődést az eredeti mű iránt, máskor azonban inkább csak árt neki – kíváncsian várjuk, a három mostani kísérlet melyik csoportot fogja erősíteni.