Majd egy évszázadnak kellett eltelnie, míg egy elfeledett Neandervölgyi-csontvázat újra felfedeztek, majd egyetlen hét alatt kettő újabb került elő.

A Homo neanderthalensis elnevezését adó völgyben dolgozó német paleontológusok emberi és állati csontvázakat, valamint szerszámokat tártak fel. Mintegy százötven évvel ezelőtt a csontok már felbukkantak, ám tizenkilencedik századi régészek figyelmét akkor valahogy elkerülték.

A felfedezésre nem sokkal azután került sor, hogy egy francia múzeum raktárában megtalálták egy kilencven éve feltárt, majd elfeledett Neandervölgyi-csecsemő csontvázát.

1856-ban kőbányászok botlottak bele a Düsseldorf melletti Neander-völgyben, egy barlang mélyén az első neander-völgyi csontokra. A nagyobb csontokat megtartották, de a kisebb darabokat szétszórták a völgyben.

Mire kiderült, hogy emberi csontokról van szó, a barlangból kőbánya lett, és a csontokat vastag törmelékréteg borította.

Fred Smith őstörténész (Chicagói Egyetem) régi dokumentumok alapján igyekezett rekonstruálni, hová kerülhettek a barlang elveszett csontjai.

Számításuk bevált: a kiválasztott helyen csupán négy métert kellett ásniuk, és csontot értek. A legelső leletek egyike közvetlenül illeszkedett egy lábszárcsonthoz, amelyet másfél évszázaddal ezelőtt a munkások tártak fel. A régészekből sugárzik a lelkesedés: "Szerencsénk a csodával határos" - fogalmaz Smith.

A kutatócsoport már 75 csonttöredékkel rendelkezik. Megtalálták az első csontváz koponyájának egyes részeit, valamint legalább két új Neander-völgyi csontvázának számos darabját.

Karbondatálás segítségével megállapították, hogy az újonnan feltárt neander-völgyiek a jégkorban, mintegy 40 ezer évvel ezelőtt éltek, vagyis az első csontváz tulajdonosával egy időben. A Neander-völgyiek mai ismereteink szerint jó 120 ezer éve jelentek meg Európában, és kilencvenezer évvel később haltak ki.

Az elvégzett DNS-vizsgálatok alapján valószínűnek tűnik, hogy a két új Neander-völgyit szorosabb rokonság fűzhette a Neander-völgyiek kelet-európai ágához, mint 150 évvel ezelőtt társukhoz. Ez idáig túlságosan kevés csontot sikerült megvizsgálni, de nem kizárt, hogy a Neander-völgyiek nagy távolságokat tettek meg.

Összefüggések

Smith hutatócsoportja kőszerszámokat, illetve ugyanebből a korból származó állati csontokat is talált. Clive Gamble, az angol Southampton Egyetem régésze szerint ezek a felfedezés legizgalmasabb részletei.

Az első Neander-völgyi "mindig is lebegő, gyökerek nélküli lelet volt - nem volt háttér, amiben el lehetett volna helyezni". A feltárt maradványok alapján könnyebben köthetjük mindahhoz, amit a Neander-völgyiekről eddig megtudtunk.

Ha 1856-ban az összes csontot feltárják, a neander-völgyi ember valószínűleg népszerűbb lett volna a kortársak - a 19- századi közvélemény - szemében.

Sokan ugyanis nem akarták elhinni, hogy a csontok valóban őskori maradványok - ami nem is olyan meglepő, ha arra gondolunk, hogy a felfedezés Darwin könyvének, A fajok eredetének megjelenése előtt történt.

Egyesek egyenesen azt állították, hogy egyszerűen a napóleoni háborúkban elesett orosz katonák csontjairól van szó.

"Ezek az érvek eleve érvénytelennek számítottak volna, ha a szerszámok is idejében előkerülnek" - fogalmaz Smith. "Az emberi őstörténet korai története is bizonyára máshogy alakult volna."