Megtudtuk, mi történt a homokba süllyedt emberrel

Válaszolt kérdésünkre a "homokos-kalapos" kép szerzője, így megtudtuk, mit történt vele és társával 2005-ben.

Tegnap közöltünk egy képet, amelyen folyóshomokban részben elmerült túrabot és egy túrakalap látható (lásd lent). Bár a kép eredeti helyén látható információk alapján nem lehetett eldönteni, mi történt itt valójában, nehezen volt hihető e tárgyak "szerencsétlen viselőjére" való utalás, amire a képhez írt szövegünkkel is próbáltunk utalni (ezt markánsabban megtette néhány olvasónk a kommentekben).

Nos, ahogy tegnap ígértük, megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a folyóshomokot ábrázoló kép készítőjével, ami sikerült. Wendy Van Norden (akinek publikus email-címe szintén az eredeti oldalon látható) elmesélte a fotó történetét.

Elmondása szerint 2005 februárjában túrázni indultak barátnőjével a Paria Canyonba. Útitársa csupán egy pillanatra nem figyelt oda, és máris félig belesüllyedt a homokba. Szerencsére mindketten tisztában voltak azzal, hogy a folyóshomok nem jelent nagy veszélyt, ha nem kapkodnak: csupán higgadtság és lassú mozdulatok szükségesek a kiszabaduláshoz. Wendy túrabotja segítségével mentette ki társát a homokból, a fotó pedig a szerencsés "kiszabadulás" emlékére készült.

A folyóshomok, melyet úszóhomoknak is neveznek, csupán homok és víz keveréke. Egy vízzel telített homoktömeg, amelynek szilárdsága rendkívül lecsökken, ezáltal nem képes megtartani egy embert. Az érdekes természeti jelenség angol neve quicksand, azaz "gyorshomok", utalva arra, hogy mennyire mozgékonnyá válik a homok, ha átitatódik vízzel. Fontos a víz utánpótlása; száraz időszakban akár teljesen kiszáradhat és megszilárdulhat.
A száraz homok szemcséi már szilárd talajt alkotnak. A víz bizonyos szintig erősíti a szemcsék közötti kapcsolatot, ezért is lehetséges homokvárat építeni. Ekkor az ún. kapilláris vonzóerő hat, a vízfilm felületi feszültsége tartja össze a szemcséket. Telítődés esetén azonban ellenkező hatást lép fel, a víz megszünteti a homokszemek közötti súrlódást, folyadékszerűvé téve az anyagot.

A folyóshomok nem egy talajtípus, mint a futóhomok, amellyel gyakran összekeverik (utóbbi a váztalajok közé sorolt talajtípus, amelynek jellemzője, hogy kiszáradva a szél képes mozgásban tartani). A folyóshomok gyakran kialakulhat vizenyős területeken, főként folyók és tavak partján, a tengerpartok közelében, illetve felszín alatti vizek kibukkanásánál (ez utóbbi akkor jelenthet kockázatot, amikor földrengések alkalmával a felszín alatti víztározó rétegekből kiszabaduló vizek átitathatják az épületek alatti talajt, ezáltal azok megsüllyednek, jelentős károkat okozva).

Hogyan szabadítsuk ki magunkat?

A folyóshomokot nem mindig lehet előre észrevenni, előfordul, hogy az ember csak akkor fedezi fel, mikor már térdig elmerült benne. Az átmenet ugyanis gyakran egészen hirtelen következik be. Nem kell azonban pánikba esni. Az emberi test sűrűsége (kb. 1 g/cm³) kisebb mint a folyóshomoké (2 g/cm³), így nem süllyed el teljesen. Ha azonban az illető vadul hadonászik, lejjebb nyomja magát a homokba, és az ott kialakult vákuum nem engedi el könnyen. Legveszélyesebb a helyzet, ha az ember fejjel előre esik a folyóshomokba, így ha nincs segítség, könnyen megfulladhat. Tehát nem teljesen veszélytelen jelenségről van szó. A tengerpartok mentén apálykor könnyű belesüllyedni ilyen homokcsapdákba, ez esetben a közelgő dagály jelenthet fenyegetést, ha az ember nem tud idejében kimászni belőle.

Ha ki akarunk szabadulni a homok fogságából, a legcélszerűbb vízszintes helyzetbe kerülni, és lassú mozdulatokkal kifelé húzni végtagjainkat. Ezután szét kell tárni őket, hogy minél nagyobb felületen osszuk el súlyunkat, így könnyebb kievickélni a biztonságos talajra.

Korábbi információk

Filmekből jól ismert jelenet, amikor a szereplőt elnyeli a föld, és végül csupán felszínen fekvő kalapja emlékeztet egykori tulajdonosára. Való igaz, hogy a folyóshomok veszélyes képződmény, és akár tragédiával is végződhet, ha valaki nem tud kiszabadulni fogságából. (A folyóshomok olyan homok, amely annyira telítve van vízzel, hogy mechanikai nyomás hatására a benne lévő homokszemek között megszakad a kapcsolat, így folyadékként viselkedik.) Nem kell azonban feltétel nélkül elhinni, amit a moziban látunk.

Folyóshomokban elmerült túrabot és a felszínen maradt kalap (fotó: Wendy Van Norden). A fura felvétel az eredeti oldalon itt látható (ahol pár napja a nap képe lett). Ez azért szokatlan, mert a fotó egyébként 2005-ben készült. Az eltűnt személynek egyelőre nem bukkantunk a nyomára a weben, de megkérdeztük levélben a kép készítőjét, akitől várjuk a választ

A folyóshomok valójában nem szippantja magába az embert - ha a bajbajutott nyugodt marad, nehézségek árán ugyan, de ki tud szabadulni belőle. Ha azonban gyors, kapálózó mozdulatokat tesz, egyre lejjebb nyomja magát a homokba. Viszont ha mozdulatlan marad, nem fog teljesen elsüllyedni, a vízzel telített homok ugyanis nagyobb sűrűségű az emberi testnél. Ha nincs a közelben segítség, egyedül is ki lehet szabadulni. Bár a homok nehezen engedi el áldozatát, előre vagy oldalra dőlve lassan kiszabadíthatóak a végtagok, majd ezután lehet óvatosan kikúszni a szilárd talajra.