Amikor végleg ledobta álarcát a lopakodó diktatúra

Szakasits és Rákosi

Hetvenhárom éve, 1947. február 25-én este, a Magyar Államrendőrség kommunista irányítás alatt álló hírhedt szervezete, az Államvédelmi Osztály (ÁVO) Andrássy út 60. alatti központjában a szovjet titkosszolgálat ügynökei rajtaütésszerűen letartóztatták a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Béla országgyűlési képviselőt, akit a mentelmi valamint a nemzetközi jog durva megsértésével a Szovjetunióba hurcoltak, és egy titkos perben koholt vádak alapján húszévi kényszermunkára illetve börtönbüntetésre ítéltek. Kovács Béla gyalázatos elhurcolására úgy tekinthetünk, mint az 1945 után kiépülő kommunista diktatúra leplezetlen színrelépésének nyitányára. Az Országgyűlés 2001-ben erre emlékezve nyilvánította február 25.-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává.

Már Jaltában ízelítőt kaphattak a sztálini szabad választásokból

Még véget sem ért az európai hadszíntéren a második világháború, amikor a szövetséges nagyhatalmak képviselői 1945. február 4-én Jaltában összeültek, hogy a náci Németország veresége utáni európai rendezés kérdéseiről tárgyaljanak.

A „három nagy", Roosevelt, Churchill és Sztálin az amerikai elnök javaslatát elfogadva abban állapodott meg, hogy a Harmadik Birodalom bukása után a náci Németországgal szövetséges, illetve a Vörös Hadsereg által elfoglalt kelet-közép-európai országokban szabad választásokat tartanak.

Churchill, Roosevelt és Sztálin a jaltai konferencián Forrás: Wikimedia Commons

A három szövetséges nagyhatalom megállapodása azonban e szabadnak deklarált választásokból eleve kizárta azokat a pártokat, amelyek korábban a német szövetség mellett exponálták magukat. 1945 februárjában, a jaltai konferencia idején a Vörös Hadsereg

már mélyen benyomult Közép-Kelet-Európa területére.

A szovjet diktátor, Joszif V. Sztálin magától értetődőnek tekintette, hogy mindazok a területek, amelyeket a hadserege megszállt, automatikusan a Szovjetunió érdekszférájába kerülnek.

Sztálin számára természetes volt, hogy a szovjet érdekszféra valamennyi, a Vörös Hadsereg által megszállt országra ki fog terjedni Forrás: Ria/Novosti/Archive

Sztálin az amerikai elnök őszinte örömére könnyedén beleegyezett a Vörös Hadsereg megszállása alá került országokban megrendezendő szabad választásokba,

de természetesen a ravasz szovjet diktátor teljesen mást értett a „szabad" választások alatt, mint a naiv Roosevelt.

Pedig az angolszász szövetségesek már a jaltai konferencia idején is kaphattak némi ízelítőt abból, hogy mi várható a szabad választások égisze alatt a Vörös Hadsereg megszállta országokban.

Churchill Roosevelt amerikai elnök és Sztálin társaságában az 1945. februári jaltai konferencián Forrás: AFP

A nyugati szövetségesek oldalán vérét hullató Lengyelország Londonban székelő törvényes kormányát Sztálin ugyanis egyszerűen félresöpörte,

és a neki hű, ortodox moszkovita lengyel kommunistákból összeállított lublini kormányt helyezte az ország élére.

A Jaltában elhangzott szép szavak ellenére tehát várható volt, hogy nem lesz ez másként a többi, a horogkereszt uralma alól a vörös csillag fennhatósága alá került kelet-közép-európai országban, így köztük Magyarországon sem.

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság a nyers szovjet érdekeket képviselte

Magyarország vesztesként került ki a második világháborúból. Ez a tény alapvető módon meghatározta az ország mozgásterét. Az 1944. december 21-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlést, illetve Ideiglenes Nemzeti Kormányt egyelőre csak Moszkva ismerte el.

Az új államhatalom lehetőségeit erősen behatárolta az a tény, hogy Magyarországra a győztes hatalmak a szovjet érdekszféra részeként tekintettek.

1944 december 21-én ült össze Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés Forrás: József Attila Könyvtár

Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben nem foglalhattak helyet a Horthy-korszakban kulcsszerepet játszó pártok képviselői, így a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt képviselői alkották a 230 fős testület döntő többségét.A szovjet befolyás erősen közrejátszott abban,

hogy a korábban betiltott, így szinte ismeretlen Kommunista Párté volt a legtöbb képviselői hely (35%).

Az Ideiglenes Nemezeti Kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla lett (a kép jobb szélén, ballonkabátban) Forrás: Origo

Az új és baloldali jellegű hatalom korlátozott mozgástere kitűnt az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményből is,

amely erősen korlátozta az ország szuverenitását.

A szovjet kormánnyal megkötött egyezmény szerint Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB) hoztak létre, aminek papíron az volt a fő feladata, hogy ellenőrizze a fegyverszüneti egyezmény betartását. A SZEB azonban, amelynek élére Sztálin régi és megbízható cimborája, Vorosilov marsall került, valójában a nyers szovjet érdekeket képviselte.

Állam az államban: Vorosilov marsall, a SZEB elnöke

A bizottság Vorosilov bábáskodása mellett rendkívül tágan értelmezte a saját feladatkörét, és lényegében az ország sorsát érintő bármilyen fontos államhatalmi ügyben – például a stratégiai jelentőségű gazdasági kérdésekben,

a pártok alapításában, de még a nemzetgyűlés összehívásában is döntő jelentőségű volt a szava.

A SZEB de facto az Ideiglenes Nemzeti Kormányt felügyelő, és szinte korlátlan hatalmú szervezetként funkcionált, amely - többek között - a saját hatáskörében cenzúrázhatta a sajtótermékeket, és ellenőrizhette a postaforgalmat is.

Vorosilov ( a képen balról a második) Sztálin régi cimborájának számított Forrás: Origo

Kliment Vorosilov marsall a SZEB elnökeként különlegesen széles jogkörrel rendelkezett: a mindenkori budapesti kormány kizárólag csak rajta keresztül érintkezhetett hivatalosan a többi győztes hatalom képviselőjével, akik így gyakran nem is voltak megfelelően tájékozottak a magyar ügyekben, a beleszólási joguk pedig minimális volt.

Vorosilov marsall kezében lényegesen nagyobb hatalom összpontosult, mint bármelyik magyar politikuséban,

hiszen Sztálin helytartójaként jogában állt utasítani akár a hivatalban lévő miniszterelnököt is.

Kliment Vorosilov marsall kezében szinte korlátlan hatalom összpontosult Forrás: Ria/Novosti

Vorosilov a SZEB elnökeként hűségesen képviselte a Kremlben megfogalmazott főbb célokat.

Moszkva már 1945-ben az ország szovjet típusú átalakítását tűzte ki legfőbb célként, de a nyugati hatalmak követeléseinek engedve ekkor még nem játszották át a kizárólagos hatalmat a moszkvai emigrációból hazatért, Rákosi Mátyás vezette kommunistáknak.

A totális kommunista diktatúra kiépítésében Rákosi számára a koncepciós perek fontos eszköznek számítottak Forrás: Fortepan

Sztálin távlati célként tekintett a teljes kommunista hatalomátvételre, és erősen támogatta, hogy a kommunisták minél nagyobb befolyást szerezzenek az ország irányításában.

Hatalmas zakót kapnak a kommunisták

A SZEB engedélyével szerveződő politikai pártok egyik fontos célja volt, hogy véget vessenek az „ideiglenesség" korszakának, vagyis országos választásokkal hozzanak létre legitim parlamentet és kormányt, ami ráadásul előfeltétele volt, hogy a nyugati hatalmak elismerjék az új Magyarországot.

A választást főként az agresszíven nyomuló kommunisták és Vorosilov SZEB-elnök sürgették abban a reményben, hogy a munkáspártok – kihasználva a szovjet hátszél adta előnyöket – elsöprő, akár 70%-os győzelmet arathatnak még egy viszonylag szabad választáson is.

Rákosi 1945 január 30-án érkezett Budapestre Moszkvából. Szovjet támogatással azonnal hozzákezdett a kommunista hatalom kiépítéséhez Forrás: Fortepan

Az általános választás 1945. november 4-én látszólag demokratikus keretek között zajlott le. Ekkor tartottak először általános választójog alapján választásokat Magyarországon, húsz év fölött mindenki szavazhatott, a nők is, vagyoni vagy műveltségi feltétel pedig nem volt.

A régi rend kiszolgálóinak, valamint háborús bűnösnek nyilvánított személyek azonban nem szavazhattak. A november 4-i választáson Vorosilov és

Rákosi kommunistáinak óriási megrökönyödésére a Független Kisgazdapárt elsöprő győzelmet aratott,

a szavazatok 57,02 %-át szerezve meg.

A kommunisták biztosak voltak a választási győzelemben, keserves csalódás érte őket Forrás: Fortepan

E földindulásszerű győzelemmel a Kisgazdapárt abszolút többséghez jutott, és az alkotmányos hagyomány szerint egymaga alakíthatott volna kormányt. A Kisgazdapárt hatalmas győzelmében komoly szerepet játszott, hogy a Vorosilov vezette SZEB erősen korlátozta a választáson részt vevő pártok számát.

Tildy Zoltán ( a kép jobb szélén) lett a miniszterelnök, de szovjet nyomásra be kellett vennie a kormányába a koalíciós pártokat is Forrás: Arcanum

A Horthy-rendszer ideje alatt a hatalom közelébe jutó párt például egyáltalán nem indulhatott az 1945-ös novemberi választásokon,

ezért vált képessé a Kisgazdapárt arra,

hogy gyűjtőpárttá válva megszerezze az összes jobboldali-konzervatív, illetve a polgári rendszer mellett álló szavazó támogatását.

Hiába volt abszolút többség, be kellett venni a kormányba a halálos ellenségeket

A választás leginkább antidemokratikus sajátossága az volt, hogy a megalakuló új kormány nem tükrözte a választási eredményeket. A miniszterelnöki posztot ugyan a kisgazda Tildy Zoltán kapta meg, de Vorosilov megakadályozta, hogy tiszta polgári, kisgazda kormány alakuljon.

Rajk Lászlót belügyminiszterként súlyos felelősség terheli a koncepciós perekért Forrás: Origo

Vorosilov a jaltai megállapodásra hivatkozva kikényszerítette, hogy négypárti nagykoalíciós kormány álljon fel,

az abszolút többséget szerző Kisgazdapárt csak a miniszteri tárcák felét kapta meg, a másik három koalíciós párt – a szociáldemokraták, a kommunisták valamint a parasztpártiak – kapták a másik felét.

Tildy lett a felálló kormány miniszterelnöke. Tildy megalkuvó politikát folytatott a kommunistákkal szemben Forrás: Wikimedia Commons

Ráadásul Vorosilov azt is kierőszakolta a kisgazda pártvezetés erélyes tiltakozása ellenére,

hogy a kommunisták kapják meg a Belügyminisztériumot,

és ezzel a rendőrség irányítása feletti hatalmat.

A kisgazdák mozgásterét tovább szűkítette, hogy Vas Zoltán kommunista politikus vezetésével létrehozták a Gazdasági Főtanácsot, ami lényegében minden fontosabb gazdasági kérdésben dönthetett a kormány feje felett.

Péter Gábor lett a hírhedt ÁVO főnöke Forrás: Origo

A kommunisták a belügyi apparátust az egyeduralmuk kiépítésére használták fel. A részben titkos, és súlyosan törvénytelen módszerekkel operáló ÁVO-t Rákosi és Rajk László belügyminiszter Péter Gábor irányítása alatt a legfőbb ellenségnek kikiáltott Kisgazdapárt szétzilálásra, illetve megsemmisítésére vetette be.

A balodali kisgazda, aki Rákosi legfőbb ellensége lesz

A Kisgazdapárt egyik legnépszerűbb politikusa, a párt balszárnyához tartozó, szegényparaszti sorból felemelkedett Kovács Béla, egyre határozottabban felemelte szavát a gátlástalan kommunista hatalmi machinációk ellen. Az 1909-ben született Kovács, aki már 31 évesen a Kisgazdapárt főtitkár-helyettese lett, a második világháború idején részt vett a náciellenes függetlenségi mozgalomban.

Kovács Béla 1945 után az egyik legnépszerűbb kisgazda politikus volt Forrás: Arcanum

Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban belügyi államtitkár volt, 1945. augusztus 20-án őt pedig választották meg a Kisgazdapárt főtitkárának, és három hónapig betöltötte a földművelésügyi miniszteri posztot is.

Kovács a párt a bal szárnyához tartozott, aki nem ellenezte a novemberi választási győzelem után a koalíciós kormányzást,

és síkra szállt a földosztásért, valamint a Horthy-korszakot jellemző társadalmi viszonyok felszámolásáért.

Egyre élesebben szembekerült Rákosival Forrás: Pinterest

Mégis, 1946 második felétől egyre élesebben szembekerült Rákosival és a kommunistákkal, mert Kovács szemében a demokrácia felszámolása baloldalról sem volt elfogadható.

Főtitkárként határozottan igyekezett visszaverni Rákosiék szalámi-taktikáját és mindent elkövetett a Kisgazdapárt függetlensége, valamint a többpárti parlamentáris demokrácia megvédéséért.

Nemzetközi jogot sértve hurcolták a Szovjetunióba

A kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni kereszteshadjárat részeként 1947. január 20-án Rákosi és Szakasits Árpád Nagy Ferenc miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondatását követelték, de ő nem engedett. Péter Gábor irányítása alatt az ÁVO Rákosi és a szovjet „tanácsadók" bábáskodása mellett 1947 februárjában koholt bizonyítékokon alapuló köztársaság-ellenes összeesküvést „leplezett le".

Szakasits és Rákosi Forrás: Wikimedia Commons

A koholt eljárás a kommunisták szemében szálkát jelentő kisgazda vezetők, köztük Kovács Béla eltávolítását célozta, de a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága a kommunisták indítványát elutasítva, az 1947. február 21-én megtartott ülésén megtagadta Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztését.

A csalódott Rákosi ekkor Vorosilovhoz fordult, és a „szovjet elvtársak" segítségét kérte.

Péter Gábor ÁVO-főnök Forrás: Origo

Kovács Béla mentelmi jogában bízva, február 24-én önként bement az Államvédelmi Osztályra. Másnap, február 25-én este a szovjet belbiztonság ügynökei a kelepcébe csalt Kovács Bélát letartóztatták,

és titokban a Szovjetunióba hurcolták.

Kovács Bélát köztársaság-ellenes összeesküvés, kémkedés, és szovjetellenes cselekedetek vádjával húsz év szabadságvesztésre ítélték.

Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök Rákosi Mátyás társaságában. Rákosi kíméletlen szalámitaktikával felszámolta a kisgazdákat Forrás: Origo

Először a gulágon tartották fogva, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönébe került

ahonnan 1955-ben az ÁVH jászberényi börtönébe szállították át. 1956. január 18-án a BM Budapesti Központi Börtönébe vitték; de néhány hónappal később, áprilisban hazaengedték családjához.

Kovács Béla szovjet elhurcolása Rákosiék számára jeladás volt a nyílt és leplezetlen kommunista diktatúra bevezetéséhez. Az Országgyűlés 2001-ben február 25.-ét Kovács Béla elhurcolására emlékezve a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította.