Guatemalában úgy tartják, hogy az ördög a ház sötét és koszos sarkaiban lakik, ezért karácsony előtt alaposan kitakarítanak, a felesleges holmikat pedig nagy halomba hordják az utcán és meggyújtják. Ez a La Quema del Diabló, az Ördög elégetése. Más országokban az év démonait embernagyságú bábukként formálják meg, maszkot készítenek nekik és régi ruhákba öltöztetik ezeket. A karácsonyi mise után pedig felgyújtják a bábukat az utcán, így tisztítják meg a következő évet a démonoktól és hibáktól.
Oaxaca mexikói városban nem a démonok elégetésével ünneplik a karácsonyt, hanem retekszobrok megalkotásával. Úgy tudni, hogy a szokás a XIX. században gyökerezik, amikor szerzetesek két hatalmas, eltorzult retket húztak ki a földből a városban. A parasztok furcsa figurákat faragtak belőlük, amelyeket bemutattak a karácsonyi vásárban. A polgármesternek, Francisco Vasonccelosnak úgy megtetszett a dolog, hogy a fafaragásairól ismert városban retekfaragó versenyt hirdetett. A rendezvény mára fesztivállá nőtte ki magát.
A térség országaiban Vízkeresztkor történik az ajándékozás, a spanyol hódítóktól átvett szokás szerint. A gyerekek a cipőjüket az ajtó elé teszik, hogy a bibliai napkeleti bölcsek tudják, hol pihenhetnek meg éjszakára. Ehhez a gyerekek ágya alá szalmát tesznek. Az ajándékok is az ágy alá érkeznek meg, de ma már a karácsonyfa köré is teszik az ajándékokat a szülők. Háromkirályok napján szedik le a díszeket a fenyőfáról, majd felvonulásokkal ünnepelnek az utcán. Az esti vacsorán elfogyasztják a Háromkirályok kenyerét, egy narancsos, édes, kör alakú süteményt. Aki megtalálja benne a pár centis kis Jézus figuráját, az lesz a felelős a tamal nevű ételt elkészítéséért Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án.
A portugálok november 29-én kezdik a készülődést a karácsonyra, amikor Guimaraes lakói Szt. Miklóst ünneplik. Az egyhetes fesztivál csúcspontja, amikor ökrösszekéren megérkezik egy hatalmas fenyőfa a városba, miközben a felvonulás résztvevői dobolnak és énekelnek.
Európa legmagasabb karácsonyfája Viana do Castelo városban található, legalábbis a portugálok szerint. A helyiek szokása évtizedekig az volt, hogy a legbátrabb fiatalok felmásztak az 50 méter magas fára, és így díszítették fel. A hagyományt a fa érdekében megszüntette a városi tanács 2018-ban, hogy megőrizzék a fenyőt, mint a város kulturális örökségének egyik fontos elemét.
Portugáliában a szenteste családi ünnep (a barátok másnap, karácsony napján érkeznek.) A karácsonyi vacsora bőséges és órákig tart. A menü jellemzően a tőkehal valamilyen változata, mert a portugálok szerint 1001 módon lehet elkészíteni ezt a halat. A desszertekből is rengeteget szolgálnak fel, és csak ez után következhet az ajándékosztás. Ezt éjfélre kell időzíteni a hagyomány szerint. Utána következik a karácsonyi mise, majd 2 óra felé a gyerekek ágyba kerülnek, a felnőttek pedig még beszélgetnek.
Érdekesség, hogy a portugálok terítenek a halott családtagoknak is, és helyet hagynak nekik az asztalnál a consoadán, a karácsonyi családi vacsorán. Emellett a ház több pontján morzsákat helyeznek ki a szellemeknek, mert abban hisznek, hogy ez szerencsét hoz.
A helyi szokások közé tartozik egy olyan karnevál, ami hasonlít a mi busójárásunkhoz. December 25-én, az észak-portugáliai Vargéban az utcán maszkos fiatalemberek rohangálnak, játékosan sértő dalokat énekelnek a járókelőknek, „kifosztják" a borospincéket, bekopogtatnak minden házba, és csak akkor hagyják abba az ott lakók „zaklatását", ha megvendégelik őket. A karnevál a téli napforduló ünnepéhez kötődik, az életörömöt fejezi ki. Arra hívja fel az emberek figyelmét, hogy lassan hosszabbak lesznek a nappalok, és eljön a tavasz is.
Másnap, december 26-án tartják az Idős hölgy ünnepét Aldeia Vicosában. A hagyomány szerint az asszony a parókiára hagyta a vagyonát, azzal, hogy a szegények megsegítésére költsék. A helyi pap így minden karácsonykor gesztenyét és bort tudott vásárolni a szegényeknek. Mára úgy alakult át ez az ünnep, hogy önkéntesek felmásznak a főtéren levő templom tornyába, és kb. 150 kiló gesztenyét öntenek le a várakozókra. Az emberek összeszedik a gesztenyét, amelyet a kihelyezett tűzhelyeken megsütnek, miközben vörösborral koccintanak az idős asszonyra.
Az olaszok 12 nappal Krisztus születése után egy pohár bort és egy falat kolbászt tesznek ki az asztalra a vidám boszorkánynak, La Befánának. A hagyomány szerint a Háromkirályok ezt a boszorkányt hívták, tartson velük a betlehemi jászolba, és vigyen ajándékot a kis Jézusnak, de az asszony azt mondta, nem ér rá a házimunkák miatt. Később megpróbált utánuk menni, de nem találta meg őket, így az ajándékokat szétosztotta a gyerekek között.
A hagyomány szerint a boszorkány azóta is bánja, hogy visszautasította a meghívást, ezért minden karácsonykor a seprűjén körberepüli a városokat és a kéményen keresztül benéz a lakásokba. Az olasz gyerekek nem félnek a boszorkánytól, mert tudják, hogy jó a szíve. A gyerekek kiakasztott zoknikba kapják az édességet La Befánától, aki a távozása előtt felsepri a házat.
Ez a hagyomány valószínűleg az ókori szabin és római pogány rítusokból származik. Az etnográfusok szerint a boszorkány valószínűleg Sztrenia istennő lehetett eredetileg.