Ez a legegyszerűbb módja a demencia kockázatának csökkentésének
A rendszeres, rövid szundikálás védhet a demencia ellen
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A rendszeres, rövid szundikálások fiatalon tartják az agyunkat, mivel megőrzik azt a térfogatot, ami az egészséges kognitív funkciókkal, valamint a demencia és más betegségek alacsonyabb kockázatával függ össze.
Ok-okozati összefüggést mutattak ki
Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Uruguay tudósai 378 932, 40 és 69 év közötti ember adatait elemezték, hogy kiderítsék, hogy azok, akiket genetikailag rendszeres szunyókálásra „programoztak", hogyan teljesítenek kognitív szempontból azokhoz képest, akiknek nincsenek hasonló génjeik.
A szakemberek megállapították, hogy a szundikálóknak nagyobb volt az agyi térfogata, ami megegyezett a 2,6-6,5 évvel fiatalabbakéval.
Tanulmányunk ok-okozati összefüggést mutat a szokásos szunyókálás és a nagyobb teljes agytérfogat között
– mondta Valentina Paz, a University College London (UCL) idegkutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak, a tanulmány vezető szerzője.
A 65 év feletti felnőttek körében végzett korábbi kutatások szerint a nappali szundikálás javítja a rövid távú kognitív képességeket, és
a szundikálók a kognitív teszteken is jobban teljesítenek, mint azok, akik nem vezetik be mindennapjaikba ezt a rutint.
Bár a Sleep Health tudományos szaklapban publikált, új tanulmány nem rögzítette a szundikálás hosszát, de korábbi kutatások szerint a 30 perc alatti szundikálás a legjobb, miután kevésbé befolyásolják az éjszakai alvásunkat.
Az egészségi és kognitív eredményeket elemezték
A szunyókálás az utóbbi időben pozitív és negatív figyelmet is kapott, de a kérdés, miszerint a rendszeres szundikálás jó vagy rossz hatással van-e a megismerésünkre, összetett felvetésnek tűnik. Ahogy arra a szakemberek rámutattak,
leginkább a reakcióidő és a memória romlik az öregedés során, és az idősek körében a kognitív zavarok is gyakoriak,
ezért Paz és kollégái szerint fontos a módosítható kockázati tényezők, például az alvási szokások azonosítása.
A szunyókálás és az agytérfogat közötti összefüggés nem jellemezhető jól
– írja a csapat a most közzétett tanulmányukban – Mindez annak ellenére történik, hogy az idősebb felnőttek közel egyharmada szokott néha szundikálni, és hogy az agytérfogat csökkenése is gyakoribb az idősebb felnőttek körében.
A tanulmány egyik szerzője egy korábbi kutatást is vezetett, amely az Egyesült Királyságban található UK Biobank önbevallásos szunyókálásra vonatkozó adatait használta fel a szundikálási hajlamunkat befolyásoló genetikai változatok azonosítására.
A csuklón viselt érzékelők a fizikai aktivitás méréseit rögzítették, hogy ellenőrizzék az önbevallással kért adatokat.
Az új kutatás az egészségi és kognitív eredményeket elemezte az ezeket a genetikai variánsokat hordozó egyének, valamint több alcsoport esetében, de fontos, hogy az adatokat kiigazították az esetleges torzítások elkerülése érdekében. A tudósok nem vették például figyelembe a túlzott nappali álmossághoz kapcsolódó változatot hordozó egyéneket.
A géneket is vizsgálták
Genetikai adatok és agyi szkennelések 35 080 személyről álltak a kutatók rendelkezésre, akik megvizsgálták az agytérfogatot és 92 DNS-szakaszt, amelyek a rendszeres nappali kialvatlanságra való hajlamhoz kapcsolódtak, majd elemzést végeztek az úgynevezett mendeli randomizáció segítségével .
Ez a megközelítés segíthet az orvosi, közegészségügyi és genetikai döntések irányításában azáltal, hogy azonosítja azokat a géneket, amelyekről már ismert, hogy valamilyen egészségügyi hatással bírnak, így lehetővé teszi a szakemberek számára, hogy a megfigyelési tanulmányokban más, valószínűleg befolyásoló hatásokat is azonosítsanak.
Ebben az összefüggésben alkalmazva az elemzési eszköz segít csökkenteni a szundikálás és az egészségügyi előnyök közötti egyéb összefüggésekből eredő, lehetséges torzításokat.
Ez az első olyan tanulmány, amely megpróbálja kibogozni a szokásos nappali szunyókálás és a kognitív, valamint strukturális agyi eredmények közötti ok-okozati összefüggést
– mutatott rá Valentina Paz.
A kutatás során az önbevallásukban a résztvevők 57 százaléka azt mondta, hogy „soha" vagy „ritkán" szundikál napközben, míg 38 százalékuk „néha", 5 százalékuk pedig „rendszerint".
A napközbeni „rendszerint" szundikálóknál azonban voltak olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják az egészséget,
ha nem vették figyelembe az olyan tényezőket, mint például az idősebb kor, a dohányzás, a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek.
A születéskor beállított gének vizsgálatával a mendeli randomizáció elkerüli az egész élet során előforduló zavaró tényezőket, amelyek befolyásolhatják a szunyókálás és az egészségi állapot közötti összefüggéseket
– magyarázta Paz. – A mendeli randomizáció azt találta, hogy a szundikálásra hajlamos emberek agya „fiatalabb" volt, ha az agytérfogatról volt szó, mint ha az életkor mérőszáma került meghatározásra.
Kiegészíti a korábbi adatokat
Az előre meghatározott szundikálók agya átlagosan 15,8 köbcentiméterrel volt nagyobb, és az agytérfogat becsült átlagos különbsége 2,6 és 6,5 évnyi öregedésnek felelt meg.
Néhány ember esetében a rövid nappali alvás annak a képzeletbeli kirakós játéknak a részét képezheti, amely segíthet megőrizni az agy egészségét az öregedés során
– emelte ki Victoria Garfield, a UCL genetikai epidemiológusa, a tanulmány vezető szerzője.
Hozzátette: a teljes agytérfogat természetesen csak egy összefüggés, és úgy véli, hogy
meglepő módon nem találtak különbséget a szundikálók és a nem szundikálók között három másik mérőszámban:
a hippokampusz (a memória kialakításában kritikus agyterület) térfogatában, a reakcióidőben vagy a vizuális feldolgozásban.
Bár ez egy jól kivitelezett vizsgálat, be kell vallanunk, hogy vannak korlátai
– emlékeztetett Tara Spires-Jones neurológus az Edinburgh-i Egyetemről, aki nem vett részt a kutatásban. – Ez a tanulmány még ezekkel a korlátozásokkal együtt is érdekes, mert kiegészíti azokat az adatokat, amelyek arra utalnak, hogy az alvás fontos az agy egészségéhez.
A szerzők elismerik, hogy minden résztvevő fehér európai származású volt, ami korlátozta a tanulmány eredményeinek általánosíthatóságát, és ezért azt javasolják, hogy a jövőbeni tanulmányokban más korcsoportokat is vizsgáljanak, randomizált kontrollvizsgálatok segítségével.