Varga Zoltán

Populációk és gének vándorúton

IX. Két európai léptékű esettanulmány

Az alábbiakban először Európa, majd a Kárpát-medence faunatörténetének egyes vonásait vázoljuk fel, néhány rovarcsoport egyes kiválasztott fajainak elterjedési viszonyai, általánosabb, majd finomabb léptékű evolúciógenetikai tagolódása alapján.

Esettanulmányainkban először egy bicentrikus elterjedésű mediterrán boglárkalepke, majd egy nagy elterjedésű, számos alfajra tagolódó euroszibériai szemeslepke nagyobb földrajzi léptékű vizsgálatánek eredményeit foglaljuk össze.

22. ábra

P. coridon coridonP. coridon appeninusP. coridon gennargentiP. coridonP. hispana P. albicansP. caelestissimusP. coridon

23. ábra

24. ábra

25. ábra

A tavaszi szerecsenlepke - Erebia medusa egyike az Eurázsiában szélesen elterjedt, Európa középső és keleti részének rétjein, gyepeiben általánosan előforduló nappali lepkéknek. A Kárpát-medencének is csupán a szemiarid, erdőssztyepp-klímájú központi részéről hiányzik, gyakori viszont a domb- és hegyvidéki jellegű medence-peremterületeken, az Alpok-alján és az Északi-középhegység ÉK-i részén. Európa különböző részeiről származó 53 mintában 19 enzimlokuszt vizsgálva kitűnt, hogy az európai populációk legalább 4 nagy és néhány lokális csoportra tagolódnak. A nagy elterjedésű E. medusa brigobanna Franciaországtól Németországon át a Cseh-Érchegységig honos, és areája itt kerül érintkezésbe a másik szélesen elterjedt alfajjal, amely a Bécsi-medencéből leírt, Csehország, Szlovákia, Románia és Észak-Magyarország nagy részén tenyésző nevezéktani törzsalakot (E. medusa medusa) képviseli. A harmadik fő populáció-csoport, az E. medusa narona areája a Balkán-félsziget nyugati részétől az Alpok-alja és a Dunántúli-középhegység felé húzódik; a Vértesben élő izolátumát korábban önálló alfajként írták le (E. medusa loricarum KOVÁCS, 1966).

26. ábra

27. ábra

28. ábra

E. medusa psodeaE. medusa hippomedusamedusaE. medusa hippomedusa