Pápai évforduló - a "péteri elsőség" kérdése

II. János Pál kedden úgy lépett pápaságának huszonnegyedik esztendejébe, hogy a "péteri primátus" (péteri elsőség) általa szorgalmazott újraértékelése még mindig várat magára.

A pápának jelen pillanatban feltétlen döntési jogköre van, amely az egyház születéséből következik. Ő ugyanis Róma városának püspöke, de annak a Szent Péter apostolnak az utóda is, akit a katolikus egyház Krisztus földi helytartójának tekint: ez biztosítja számára azt az elsőséget, amelyet "péteri primátusnak" neveznek. Ismert mondás: "Roma locuta, causa finita" (Róma szólott, az ügy le van zárva). Így áll a helyzet ma is: a katolikus egyház kormányzásában, a hit és az erkölcs tisztaságának a kérdésében mindenképpen a pápát illeti a végső szó. Ilyen értelemben tehát egyetemes tanítói szerepet tulajdonítanak neki.

Az egyházon belül mindig feszültséget és vitát okozott az a kérdés, hogy milyen legyen a kapcsolat Róma püspöke és a többi püspök között. Mindig voltak olyan tendenciák, amelyeknek szószólói erőteljesen sürgették a felelősség megosztását, azt, hogy a döntéshozatalban nagyobb szava lehessen a főpásztorok közösségének, a püspöki kollégiumnak. Jelenleg ugyanis a pápát semmi nem kötelezi: összehívhatja a zsinatot, de saját belátása szerint dönt arról, hogy az ott elhangzottakat milyen mértékben használja fel, hogy egyáltalán elfogadja-e vagy sem a kollektív vita eredményeként született határozatokat.

Azt, hogy a péteri primátus szerepét újra kell gondolni, éppen a mostani pápa vetetette fel az "Ut unum sint" kezdetű enciklikájában. Mivel sokan vélik úgy, hogy az ökumenikus (a keresztény felekezetek közötti) párbeszéd útjában éppen a péteri elsőség problémája áll legfőbb akadályként, II. János Pál hajlandó volt alapjaiban átértékelni ezt az egész témakört az egység megteremtésének az érdekében. Ez az átgondolási folyamat azonban mindeddig nem történt meg, a püspöki szinódusok érdemben nem foglalkoztak a kérdéssel.

A Vatikánban most folyó szinóduson az elmúlt napokban több felszólaló is érintette ezt a témát. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy a péteri elsőség "Isten ajándéka az ő népének", s azt változatlan formában kell hagyni. Egy másik felszólaló ugyanakkor inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy Róma túlságosan központosított szerepe elfojthatja a helyi egyházakban rejlő gazdagságot.

Egy biztos: amikor egy pápa túlságosan erős személyiségnek bizonyul, nehéz áttolni a súlypontot a kollégiális vezetésre. Ez öntörvényű folyamat, hiszen II. János Pál karizmatikus egyénisége sokszor "önműködően" feloldja a demokratikus vezetés iránti szándékot. A szentatya előrehaladott kora és betegsége miatt azonban az utóbbi időben egyre több döntés kerül át az "aula", vagyis a vatikáni hivatali apparátus kezébe. Ami nem azonos a püspöki közösség kollektív fórumával.

A péteri primátus kérdésének az érdemi újragondolása és átértékelése minden bizonnyal egy jövendő pápára vár majd, aki az új évezred új kihívásainak a függvényében fogja kezelni ezt az ügyet.

(Fotók: Reuters)