Rekordfizetések a hiányszakmákban

Egy jó szakács nálam annyit keres, mint az üzletvezető, mivel jó séfet lasszóval sem könnyű fogni - súgta meg egy jó nevű budai étterem tulajdonosa. Összeget azonban sem ő, sem más nem volt hajlandó elárulni, nyilván azért, mert hivatalosan csak minimálbért kapnak az alkalmazottak. Egy kiemelt minősítéssel rendelkező klímaszerelő kialkudott (zsebbe kerülő nettó) bére Baranyában akár a 100-110 ezer forintot is elérheti - tudta meg tudósítónk. Ez megfelel annak a jövedelemnek, amit jó szakmunkások, nehéz fizikai munkával, napszámban megkeresnek, ami napi 4-5 ezer forintot jelent.

Bizonyos szakmákban szinte lehetetlen állástalan szakembert találni Budapesten és környékén - mondja Zboray Balázs, a Manpower munkaerő-kölcsönző és közvetítő iroda tanácsadója. Hiány van például hegesztőkből, esztergályosokból, marósokból, különösen a speciális szaktudást igénylő CNC, NC gépkezelőkből. A keresett szakmákban a bérek is magasabbak az átlagosnál: egy jó szakmunkás a havi nettó százezer forintot is megkeresheti.

Hasonló véleményt fogalmazott meg néhány, neve elhallgatását kérő baranyai vállalkozás vezetője is - jelentette pécsi tudósítónk. Mivel jó néhány társaság már milliós értékű gépekkel, műszerekkel rendelkezik, ezért számukra elemi érdek, hogy azokon a kiváló szakmai képesítéssel - lehetőleg nemzetközi vizsgával - rendelkező emberek dolgozzanak. Nemegyszer előfordul, hogy egy magasan kvalifikált szakmunkástól már nyelvismeretet is elvár a munkaadója. Ő természetesen kiemelt bérezésben részesül, aminek az esetek többségében a hivatalos része a minimálbér, a többit pedig a zseb nyeli el. A kifizetett összeg az adott vállalkozás hatékony működésétől függ, de egy kiemelt minősítéssel rendelkező klímaszerelő kialkudott (zsebbe kerülő nettó) bére akár a 100-110 ezer forintot is elérheti. Ismeretes, hogy a magyarországi munkaadók és munkavállalók között időnként "nem hivatalos" szerződések is köttetnek, amelyekből az adott feladat elvégzéséért a valóban kézhez kapott bér nagysága sohasem derül ki.

Ezt a szociológiai tapasztalatot támasztotta alá az egyik híres budai étterem tulajdonosa, aki elmondta: "Egy jó szakács nálam annyit keres, mint az üzletvezető, az előbbiből ugyanis igen kevés van a piacon." Az összegről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, érzékeltetve, hogy a kifizetett bér nagyobb része zsebbe megy, hivatalosan a minimálbérnél alig kapnak többet az alkalmazottak. Egy pesti étterem-tulajdonos, aki ugyancsak inkognitóban kíván maradni, elárulta: a minimálbér mellett zsebbe több mint 200 ezret kap a főszakács.

Némiképp hasonló a helyzet Baranyában. Az egyik neves pécsi vendéglátóegység tulajdonosa elmondta: miután egy étterem forgalmát az ott elkészített ételek minősége határozza meg, ezért akinek sikerül egy felkészült szakácsot alkalmaznia, ahhoz természetesen ragaszkodik is. A dolgozó megtartása viszont csakis a pénz függvénye. Ilyen szempontból Pécs kisváros, a szakácsot pedig nem köti a hely, oda megy, ahol neki többet ígérnek. Nettó nyolcvanezer forintnál kevesebb bérért jó szakember már kezébe sem veszi a fakanalat. A pincérek esetében a munkaadók már nem ilyen "igényesek", ezért közöttük a fluktuáció sem olyan magas, mint a szakácsoknál. Egy átlagos pincér bére Pécsett 50-60 ezer forint plusz a borravaló.

Egyre több munkaadó keresi viszont a magasan képzett, nemzetközi vizsgával is rendelkező fizikai dolgozókat. Ilyen kereslet mutatkozik például a minőségi hegesztő- és a forgácsolószakmában, valamint a csőszerelők és a klímaszerelők iránt. Komlón akár tíz, nemzetközi hegesztői vizsgával rendelkező szakembert is azonnal munkába tudna állítani a munkaügyi központ. A klasszikus munkakereső módszerek mellett rendkívül gyakori még - becslések szerint az esetek 70 százalékában - a hirdetés, illetve az ismeretségek útján történő álláskeresés, illetve kiajánlás. A kiemelt minősítésű szakemberek átlag bruttó bére - a hivatalos adatok szerint - Baranyában 110-130 ezer forint között mozog.

A szakmunkások nagy részének az említett fizetés csak álom maradhat. Egy nehéz fizikai munkát végző szakmunkás három műszakban dolgozva a pótlékokkal együtt legfeljebb nettó 70-75 ezer forintot vihet haza havonta, míg a könnyű fizikai munkások maximum 55-60 ezret - mondja Győrfi György, az Adecco Kft. ügyvezető igazgatója. Ez az összeg még az egyedülállóknak is kevés, nemhogy a családosoknak. Sok szakmunkás inkább alkalmi munkákat vállal, ahol ennél többet, akár 4-5 ezer forintos napidíjat tesz zsebre. Ez szó szerint értendő, hiszen nem adózik utána. Győrfi szerint különösen a fiatalok választják ezt a formát, akik még nem aggódnak a nyugdíjuk miatt.

Az újságok álláshirdetéseinek tanúsága szerint ez a helyzet leginkább az építőiparban okoz nehézségeket, ahol rendszeresen keresnek ácsokat, állványozókat, kőműveseket, festőket. A lapunk által megkérdezett építőipari cégvezetők rendre arra panaszkodtak, hogy hirdetéseikre sokan jelentkeznek ugyan, de többségük irreális bérigényeket támaszt vagy nem elégedett a fizetési feltételekkel. Ráadásul a felvett szakmunkások zöme csupán nagyon rövid ideig marad egy cégnél. Ahogy az egyik budapesti építőipari kft. vezetője fogalmazott: semmilyen szerződéssel nem lehet őket megkötni, az első adandó alkalommal odébb állnak: elmennek fusizni, masze-kolni.

- Sok munkásnak, mihelyst megkapja a fizetését, bottal üthetem a nyomát - állítja Hajas László, az építőipari Prowill Kft. vezetője. Mint mondja: egy szerződés aláírásakor nem lehet biztos abban, hogy másnap még lesz elegendő embere a munkára. Az építőipari cégek nem nagyon tehetnek mást, mint hogy rendszeresen hirdetnek.

A textil- és ruházati iparban is az alacsony bérek okoznak gondot - mondja Zboray Balázs. Ebben az ágazatban a leginkább alulfizetet-tek a szakmunkások. A szabókat és varrónőket minimálbérért vagy alig többért alkalmazzák, így sokan közülük inkább elmennek árufeltöltőnek, csomagolónak vagy átképzik magukat.

Főleg a textilipari üzemek vennének fel embereket tucatszám, egyik napról a másikra legalább kétszáz varrónő tudna elhelyezkedni - ám a felkínált fizetségért, amely általában a minimálbér szintjét üti meg, alig találni vállalkozót - jelentette miskolci tudósítónk. Kelemen Éva, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkaügyi Központ munkatársa szerint nem véletlen, hogy a sorozatos átképzések, tanfolyamok ellenére a sátoraljaújhelyi, kazincbarcikai, ózdi, szikszói varrodák állandóan arra panaszkodnak: nincs ember. Pedig ezekben a térségekben aggasztó a munkanélküliség. Ennek ellenére egyetlen társaság sem hajlandó többet fizetni, megemelni az órabért, a teljesítménybért, akadt már példa rá, inkább áttelepítette üzemét Szabolcs-Szatmár-Beregbe vagy Romániába.

Szakács, cukrász, minősített hegesztő, kéményseprő, varrónő egyébként szép számmal el tudna helyezkedni az ország munkanélküliséggel leginkább sújtott megyéjében, Borsod-Abaúj-Zemplénben. Ám feltehetően már valamennyinek van munkahelye, s csak akkor vált, ha többet vagy jobb feltételeket ígérnek.

Szeptemberben például 5400 vas- és fémipari szakembernek nem volt állása, a cégek havonta és átlagosan legfeljebb félszáz ilyen végzettségűt tudnak belőlük alkalmazni. Minősített hegesztőből viszont hiány van, miként kéményseprőből is, no és persze biztosítási ügynökből. Kisebb településeken nincs elég pedagógus, orvos, ápoló.

Az különben biztos, hogy fejvadászok szakmunkásokat egyetlen munkaadónak sem közvetítettek még ki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ha próbálkoznának, akkor sem sok eredménnyel. A vállalatok ugyanis főleg olyanokat alkalmaznak, akiknek béréhez a munkaügyi szervezet hozzáteszi a maga meghatározó részét. A munkaügyi központ havi átlagban 3-4 ezer főnek tud állást ajánlani, miközben a megyében több mint 50 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, a munkanélküliségi ráta meghaladja a 18 százalékot.

(Magyar Hírlap)