Tapad, ragad

Immár harmadik albumával is elkészült az Amorf Ördögök, az utóbbi bő fél évtized egyik legmegkapóbb honi zenekara: egy újabb albumon mesélnek nekünk a szerelemről, az évszakokról, a magányról, a mámorról és az élet más fontos momentumairól - persze klasszikus dalformában, ügyes rímekkel és frappáns zenei ötletekkel körítve.

Az Amorf Ördögök neve először 1999-ben bukkant fel a Nekem a Balaton című maxi kapcsán - a következő évben jött a Betyár a Holdon, majd jó két esztendeje a Molylepke Minibár - mindkét album telis-tele izgalmas és invenciózus zenékkel, egyszerre érzelmes, melankolikus és a buggyantságig vidám dalokkal.

Ezek után nyilván érthető várakozás előzi meg az új lemezt is, ám aggodalomra semmi ok: a Cellux-szimfónia mindent megőriz, ami jó, és a maga új eszközeivel sokat hozzá is tesz. A dalok határozottan letisztultabbak lettek (nem mintha elődjeikre a fésületlenség lett volna jellemző), a verselés továbbra is szellemes, könnyed, mégis elgondolkodtató.

A zenekar magja továbbra is adott: a szövegíró-énekes Tariska Szabolcs és a zeneszerző-billentyűs-vokalista Tövisházi Ambrus, mint ahogy a basszer Drapos Gergely, a dobos Dudás Szabolcs vagy az ütőhangszeres Pápai István is régi tagja az Amorf Ördögöknek. Új tag viszont a trombitás Tompa Ákos, s mindenekelőtt a gitáros Farkas Zoltán (korábban, többek között, a Kontroll Csoport, majd a Keleti Fény tagja).

A korábbi állandó énekesnő, Péterfy Bori szerencsére visszatért néhány fontos szám erejéig, s ravasz újításként vagy négy dalban közreműködik (néha főszerepet vállal) az 1949 óta létező Honvéd Férfikar Szerenád-kommandója - az ötlet csak első pillantásra tűnik meghökkentőnek: meghallgatva a lemezt rögvest minden a helyére kerül.

A Cellux-szimfónia dalai mintha körbejárnák az évet: a lemez elején gyorsan kitavaszodik, azután jön, aminek jönnie kell, az elkerülhetetlen téllel bezárólag. A zeneanyag decensen eklektikus: sanzon, tangó, funk, reggae s még sok minden más kavarog a fülünkben, hozzá kellően karcos énekhang, gördülékeny verssorok és frappáns rímek, a dalokban mindennapi abszurdok és nagy érzelmek, szürreália és kisrealizmus, álmok és másnapos ébrenlétek váltakoznak.