Vágólapra másolva!
A Neander-völgyi ember, a Homo neanderthalensis kőszerszámai semmivel sem voltak rosszabbak, mint a Homo sapiens korai eszközei. Ezt a következtetést vonták le brit és amerikai kutatók, akik újraalkották és összehasonlították a két faj kőszerszámait.
Vágólapra másolva!

A Neander-völgyiek nyomai a 400 ezer éves ősmaradványok között jelennek meg először. Ez az erős fizikumú, vadászattal foglalkozó faj fénykorában jelentős területet uralt, amelyet nyugaton Nagy-Britannia és az Ibéria-félsziget, délen a mai Izrael, északon pedig Szibéria határolt. A Homo sapiens Afrikából kiindulva mintegy 40 ezer éve jelent meg az európai kontinensen. A két embercsoport néhány évezredig egymás mellett élt: a Neander-völgyiek utolsó tárgyi emlékei, amelyekre Gibraltár környékén bukkantak, 28 000-24 000 évvel ezelőttről származnak.

A Homo sapiens európai megjelenésével egyidejűleg "fejlesztette ki" a kőpengét. Az archeológusok eddigi meggyőződése szerint ez olyan drámai technológiai újítást jelentett, amelynek révén a modern ember ősének sikerült lehagynia és kiszorítania területeiről kőkorszakbeli unokatestvéreit.

Az utóbbi években több, a Neander-völgyi emberrel kapcsolatos negatív sztereotípia is megdőlt: mint kiderült, a Homo neanderthalensis képviselői ugyanolyan jó vadászok voltak, mint a modern ember ősei, és nem volt egyértelműen kimutatható hátrányuk a kommunikáció terén sem. A Homo sapiens magasabb intellektusának bizonyítékát az általuk készített jobb és hatékonyabb kőszerszámokban látták a paleoantropológusok.

Ezeket vizsgálta a University of Exeter, a Southern Methodist University, a Texas State University, valamint a Think Computer Corporation szakembereiből összeállt kutatócsoport is, amely három évet áldozott arra, hogy elsajátítsa a pattintott kőeszközök készítését. Készítettek szélesebb kőszerszámokat, amelyeket mind a Neander-völgyiek, mind a modern ember őse használt, de gyártottak keskenyebb kőkéseket is, amelyeket később a Homo sapiens alkalmazott. A kutatók vizsgálták, hogy mennyi idő és nyersanyag volt szükséges a kőeszközök elkészítéséhez, ezek mekkora vágóéllel rendelkeztek, és milyen tartósak voltak a használatban. Mint kiderült, nincs statisztikai különbség a két kőkori technológia hatékonysága között.

A kutatás eredményei megkérdőjelezik azt a feltevést, hogy a jelentős technológiai előny segítette versenyelőnyhöz őseinket. A kutatást irányító Metin Eren szerint technológiai értelemben nincs egyértelmű előnye egyik kőszerszámnak sem. "Meg kell szabadulnunk az olyan, a Homo neanderthalensis-szel kapcsolatos előítéletektől, mint hogy buta, kevésbé fejlett embercsoport lett volna. Inkább úgy kell gondolni rájuk, hogy mások voltak" - mondta a kutató, aki szerint a szakembereknek más irányba kell keresgélniük, hogy kiderítsék a Neander-völgyiek kihalásának valódi okait.

Két külön faj

A ma élő összes ember ugyanazon fajhoz (Homo sapiens sapiens, modern ember) tartozik. A Neander-völgyi embert (amelyet régebben "ősemberként" vagy "unokatestvéreinkként" említettek) a szakemberek többsége már nem a Homo sapiens egyik kihalt csoportjaként, hanem önálló fajként tekinti (Homo neanderthalensis). A Neander-völgyiek néhány százezer évvel ezelőtt éltek Európa-szerte és Nyugat-Ázsiában, de mintegy 30 ezer éve kihaltak. Noha az ősmaradványok és a régészeti leletek alapján meglehetősen sokat tudunk a fiziológiájukról és a társadalmi életükről, hirtelen eltűnésük a mai napig rejtély.



Ha saját kőpengéje nem volt jobb, mint az addig használt eszközök, miért alkalmazta ezt a Homo sapiens, miközben benépesítette Európát? A kutatók feltevése szerint az ok inkább kulturális vagy jelképes lehetett. Metin Eren magyarázata szerint egy terület gyarmatosítása sohasem egyszerű feladat. Egy kontinens benépesítése a jégkorszakban még nehezebb volt. A Homo sapiens korai képviselői számára az újfajta technológia lehetett az a fajta szociális kapocs, ami egybefűzte a nagyobb társadalmi hálózatokat. Az embert próbáló, forráshiányos időkben ezek a nagyobb társadalmi hálózatok egyfajta "életbiztosításként" működhettek, lehetővé téve a cserekereskedelmet egyazon csoport tagjai között - vélik a kutatók, akik eredményeikről a Journal of Human Evolution című tudományos folyóiratban számoltak be.